Napok alatt éveket öregedni: amikor ellopják az új autódat

Péter fiatal, kisgyerekes budapesti családapaként tavaly nagyon jó áron vett egy új Toyota Auris kombit. Az átadás előtt érdeklődött a kereskedőnél, hogy elegendő-e a gyári elektronikus védelmi rendszer, nincs-e szükség valami komolyabb megoldásra a lopások ellen. A kereskedő megnyugtatta, hogy ezeket a modern autókat nagyon nehéz ellopni, illetve úgyis kötöttek rá cascót.

A család egy nagyobb lakótelep utcai parkolójában tartotta az új autót, a környéken nemhogy garázst, de őrzött parkolót is képtelenség találni. Mivel itt sok, az Aurisnál lényegesen értékesebb autó áll, Péter nem aggódott. Munkába járáshoz nem használta az autót az átvétel után, sőt, éppen csak megtett vele néhány fővárosi és vidéki utat és körülbelül ezer kilométert mutatott a számláló, amikor egy novemberi kerékcsere után leparkolta az Aurist a szokott helyre. Ekkor látta utoljára, mert másnapra ellopták.

Reggel körbejárta az egész lakótelepet, hátha rosszul emlékezett, és máshol hagyta az autót, de nem találta meg. Az ablakot nem törhették be, mert üvegszilánkot egyáltalán nem talált a Toyota utolsó helyén. Péter biztosra vette, hogy az autót bezárta, és a lakásban volt mindkét kulcs is.

Az ember ilyenkor egy darabig tudatosan ellenáll a gondolatnak, hogy ellophatták a kocsiját. Ilyesmi csak mással történik meg. Péternek is kellett majd egy óra mire elhitte, hogy elvitték az Aurist, benne egy drága gyereküléssel.

Elsápadt, amikor rájött, hogy a kerékcsere után a kesztyűtartóban hagyta a forgalmi engedélyt. Soha nem hagyta még ott, de aznap este mégis. Ezt persze a tolvaj előre nem tudhatta, mert kívülről nem látszódott.

Péter elment a kerületi rendőrkapitányságra, feljelentést tenni. Egyáltalán nem bízott abban, hogy a rendőrség éppen az ő autóját találja majd meg, de a feljelentésre a casco-ügyintézés miatt is szükség volt. A kapitányságon alaposan próbára tették Péter türelmét, mire megírták a feljelentést. Hosszú órákig kellett várnia, amíg végre behívták az egyik tiszt irodájába. Az illető sajnálkozott, de közölte Péterrel, hogy semmi esély nincs arra, hogy előkerül a Toyota.

A tiszt Péter kérdésére elmondta, hogy a rendőrök tudják, hogy vannak egyes autómárkákra szakosodott bűnözői csoportok, akik pontosan tudják, hogyan kell megkerülni az autók gyári védelmi rendszerét, általában azonnal eladják őket alkatrészként, vagy donorként használják fel, ami értékes, esetleg azonnal külföldre viszik, amire van vevő. Péter belenyugodott a válaszba, elvégre, ha a rendőrség is eleve lemond az autó megtalálásáról, nincs mit tenni.

Ezek után már csupán a cascóban bízhatott. Először is adott az önrész, amely egy ekkora kárnál komoly összeget tesz ki. Másfelől a kocsival együtt ellopott további ingóságok, például a gyerekülés értéke ilyen módon nem fog megtérülni. És végül, mivel a forgalmi a kesztyűtartóban maradt, a biztosító további harminc százalékkal csökkentheti a kártérítés összegét. Ez tíz százalékos önrésszel, illetve további harminc százalékos csökkentéssel, illetve az autóban hagyott értékek elvesztésével bőven kétmilliós veszteséget jelent.

Mindig van lejjebb. Péter alaposan átolvasta az Aegonnál kötött casco feltételeit, különös tekintettel a forgalmi engedély hiányára vonatkozó megjegyzéseket. Az általa választott biztosítás esetében a forgalmi engedély hiányát talányosan szabályozta a szerződés. A társaság a helytállási kötelezettségét kizárta, ha ezzel a körülménnyel, mármint a forgalmi engedély elvesztésével bizonyíthatóan összefügg a kár keletkezése. Értelmezés kérdése, hogy ha nincs meg az autó forgalmija, akkor lehetséges-e, hogy semmit sem fognak fizetni.

A cascoszerződések távolról sem egyformák, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tartalommal jön létre a biztosítás. Bizonyos esetekben sokáig nem alkalmaznak avulást, tehát új(szerű) autó árát tekintik kárösszegnek, és az önrész is felezhető. Más esetekben kőkeményen avultatják az autó értékét, ha ellopják.

Ezen kívül még számos ponton lehet eltérés (pl. van-e assistance, és ha igen, az mire terjed ki), ami tükröződik a biztosítási díjban. Ebben az esetben is igaz az elcsépelt mondás, hogy sokszor az olcsó a drága.

Péter családja megpróbálkozott a lehetetlennel. Még a Toyota eltűnésének napján kocsiba ültek és alaposan átkutatták a környező utcákat. Nemcsak a kerületben, de még az agglomerációban is jártak abban reménykedve, hogy valahol a közelben pihentetik a tolvajok az autót. Végül nem találták meg, de váratlan fordulat következett: Pétert felhívták a rendőrségről, hogy előkerült az Auris.

Nem akart hinni a fülének, az előzmények alapján lemondott arról, hogy a családi kocsit valaha is viszontláthatja. Budapest közelében egy kis településen került elő, és a mozaikokból összerakva, a tapasztalt nyomozókkal megbeszélve kiderült a lopás és a csodás előkerülés története.

A tolvaj az éj leple alatt bejutott a Toyota utasterébe. Nem törte fel a zárat, és nem sérült a szélvédő sem. A nyomozók szerint zárfésűt, illetve Turbo Decodert használhattak, vagyis visszafejtették az nyitórendszer titkos kódját.

Az biztos, hogy miután a tolvaj felnyitotta a motorháztetőt, kiszerelte az Auris központi vezérlőegységét, és egy másikat illesztett a helyére. Ezzel megkerülte az autó összes védelmi vonalát, majd saját kulcsával gond nélkül be tudta indítani a motort. A nyomozók szerint az ehhez szükséges eszközök a kínai webáruházakból beszerezhetők.

A jelek szerint azt nem tudta biztosan a tolvaj, hogy van-e GPS nyomkövető az autóban. Az utastérben több helyen felfeszegetették a műanyag burkolatokat, a helyszínelők pedig egy csavarhúzót és egy zseblámpát is találtak a kocsiban. Az ellopott autót ezután egy-két napig pihentették, hogy kiderüljön, nyomára akad-e a rendőrség vagy a tulajdonos. Ellenkező esetben tovább vitték volna az autót.

Csakhogy Péterék kocsijában a lopás előtt nem volt beépített műholdas nyomkövető. A Toyota csak azért került elő, mert a tolvaj egy olyan utcában rakta le, amely eléggé félreeső volt ugyan, de oda csak külön önkormányzati behajtási engedéllyel lehet jogszerűen bejutni és parkolni.

A helyi közteresek rutinszerűen ellenőrzik ezt az utcát, ki is szúrták az engedély nélkül otthagyott Toyotát, majd a rendszám alapján bírságértesítőt tettek a szélvédőjére. Később, a kötelező irodai adminisztráció során vették észre, hogy a megbírságolt autót amúgy egy napja körözi a rendőrség.

A helyszínelés nagyon alapos volt. A rendőrök ujjlenyomatokat, lehetséges DNS-minták, szőrszálak, és anyagmaradványokat kerestek és gyűjtöttek. Összesen több mint hat órán át vizsgálták a véletlenül megtalált Toyotát.

Még javában dolgoztak az autón, amikor egy sötétített ablakú BMW lassított le mellettük, és a benne ülők láthatóan alaposan megbámulták a helyszínt. Péter úgy érezte, hogy talán a tolvajok jöttek vissza és meglepte őket, hogy rendőröket találnak a kocsi körül. A BMW ezután gyorsított és továbbment a szűk utcában, egyik háznál sem állt meg, és nem is szállt ki senki. A rendőrök felírták a rendszámát, de hogy valóban volt-e köze az Auris-lopáshoz, az azóta sem derült ki.

A nyomozók elmesélték Péternek, hogy éppen azon a napon kapcsoltak le egy illegális autóbontóst ugyanezen a településen, amikor az ő autója eltűnt Budapestről. Talán éppen azért nem szerelték szét azonnal az autót, mint ahogy más Toyotákkal már megtették. Ez a banda erre a márkára szakosodott, szinte bármelyik típust ki tudták nyitni és el tudták lopni. A lopott autókat általában donorként használták fel más, nem lopott példányok javításához, majd azokat továbbadták. 

Az Auris gazdája megtalálta a forgalmit a kesztyűtartóban. Éppen ott volt, ahol hagyta. A kocsi beltere többé-kevésbé épen megúszta a feltörést, de több helyen szétfeszegették és nem is lehetett beindítani, így végül a márkaszervizben javították meg. 

Péternek két további akadályt kellett leküzdenie, hogy végre visszakapja a családja az ellopott és szétbuherált Aurist. Először is a rendőrségnek fel kellett oldania a foglalás alól az autót, hiszen anélkül kezdhették volna el a javítását. Ez nem ment túl egyszerűen, ráadásul a nyomozás ideje alatt Péter kapott egy olyan végzést a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól, amely az üggyel összefüggésben bizonyítékok lefoglalását rendeli el, de nem az autóra vonatkozik és nem is Péternek kellett volna megkapnia. Később a NAV elnézést kért a tévedésért.  

A másik akadályt a cascobiztosító jelentette. Először arról tájékoztatták Pétert, hogy minden rendben, megkezdődhet a javítás, ugyanakkor a jogalapi igazolásra váró márkaszervizzel azt közölték, hogy szükség lesz a jogerős rendőrségi határozatra az autóban keletkezett kár megtérítéséhez.

Emiatt a szerviz Péterhez fordult, hogy csináljon valamit, mert így nem lesz javítás. Magyarországon két különböző törvény konkrétan és kifejezetten megtiltja a biztosítóknak, hogy a biztosítási esemény elbírálásához indokolatlanul előírják a büntetőügyben eljáró hatóság jogerős határozatának bemutatását, de mintha ez a tilalom nem is létezne, Péter biztosítója ezt várta. Ha ezt komolyan vennénk, a megtalált Toyota hónapokig, vagy akár évekig sem készülhetne el, mert senki nem tudja kiszámítani, hogy mikor és milyen tartalmú jogerős határozat születik egy hasonló ügyben, illetve, hogy az adott eljárás melyik szakaszában.

A biztosító végül némi ügyvédi noszogatásra belátta, hogy ezúttal minden adott az ügy elbírálásához, és nemcsak kiadta a jogalapi igazolást, de elnézést is kért Pétertől a tévedésért. Ő nem elégedett meg az újszerű Toyota Auris gyári állapotának helyreállításával, hanem két különféle védelmi rendszert is telepíttetett. Az egyik kifejezetten arra való, hogy megakadályozza a motortér illetéktelen felnyitását, a másik valós idejű GPS-adatokat szolgáltat a kocsi helyzetéről. A Toyota a lopás után hat héttel került vissza gazdájához.

Az ügy tanúságai sokrétűek. Az autólopás kockázatát érdemes műszaki megoldásokkal csökkenteni, mert a védelemre költött pénz bőven megtérülhet. Mindig fontos alaposan megnézni azt is, hogy mit tartalmaz a meglévő vagy megkötni kívánt cascoszerződés, hogyan alakul az elszámolás a totálkáros eseteknél, illetve amikor ellopják az autót. A forgalmi engedélyt soha nem szabad az autóban hagyni, mert ez jelentősen csökkenti a kártérítés összegét. A lopást pedig akár telefonon is be lehet jelenteni a rendőrségnek, mert így sokkal gyorsabban elkezdődhet a körözés.