A használtautózás pokla

Egy korábbi esetet elevenítek most fel, egy vidéki állapotfelmérést. Mielőtt az a vád érne, hogy elfogult vagyok a fővárossal kapcsolatban, szeretném elmondani, hogy igenis vidékpárti vagyok. Talán ez a korral is jár, minél idősebb az ember, annál inkább költözne kijjebb és kijjebb a városból.

Bács-Kiskun megye egy kisebb városába vitt az utunk egy ronda reggelen. Apró szemű eső szitált, hideg széllel társítva. Az idő pont olyan szar volt, mint az autó, amit indultunk megnézni. De akkor még ezt nem tudták – mondaná a narrátor.

Egy olyan „magáneladóhoz” mentünk, aki külföldről hoz be autókat, és otthonról árulja, úgymond hobbiként. A szlengben ő a kerti nepper.

Kerti nepper (zugnepper): az evolúció alacsonyabb fokán álló, telephellyel nem rendelkező kereskedő. Általában családi ház kertjéből árulja portékáját, nem ritkán áruházak parkolójában, benzinkutakon (erről már beszéltünk). Sok esetben az autót papíron nem tőle, hanem külföldi magánszemélytől/cégtől veszed. Ritka alfaja a becsületes kerti nepper, aki gyakran autószerelő, vagy autóhoz jól értő személy. Ő kivétel nélkül jó állapotú autókat árul, ismeri a garancia fogalmát. Megtalálása nehézkes, mondhatni rejtőzködő életmódot folytat.

A hirdetések szövege ilyenkor szokta azt a sémát elővenni, hogy eladósorba került szeretett autónk. Ja, három hete szeretgetitek már, persze. Ráadásul a hirdetésben a piros szélű német exportrendszám virít az autón, az eltakarására odadobott retkes, olajos rongy/alsónadrág/kombiné/trikó (megfelelő aláhúzandó) alól kivillanva.

Mivel ügyfelemnek nem volt autója, és szeretett volna részt venni az átvizsgáláson, együtt érkeztünk meg a címre. A családi ház nagy udvarán már rohadt néhány négykerekű. Egy „nagymotoros” Opel Vectra átvizsgálása volt a célunk. Ügyesen lavírozva a kutyaszartól hemzsegő sáros udvaron épségben elértük az autót.

2.2 benzin, Ecotec. Elsőkerék, 4 henger, 155 lóerő. Mi baj lehet? A magas olajfogyasztáson és a nagynyomású üzemanyagszivattyú viszonylag gyakran előforduló meghibásodásán kívül nem sok... Illetve gyakori probléma a CIM (kormányoszlop) modul meghibásodása, a gyári alkatrész drága, de ehhez képest fillérekből javítják. Na meg a rozsda sem elhanyagolható, bár ez minden hasonló korú autónál előfordulhat.

A fentebb említett aknák elhelyezője vidáman ugrált körülöttünk, csóválta a farkát, és próbált néha arcon nyalni. Szerencsére a gazdája visszafogottabban viselkedett (a farkát sem csóválta), a baromfiudvar népe pedig tudomást sem véve rólunk, unottan kapirgált tovább. Tudom, hogy a 2006-os év környékéről nem szabad csodát várni, na de ez az autó alulmúlta a várakozásainkat. Az olajbetöltőt letekerve egész vastag olajsár réteg fogadott minket, fennen hirdetve, hogy igenis tud működni egy autó három évenkénti olajcserével is. A nívópálcát kihúzva hasonló állapotok tárultak elénk, valami sáros trutyi árválkodott a végén, a minimum jelzés alatt picivel. A kipufogó végén vastag koromgyűrű hirdette, hogy ez az Ecotec motor is szereti enni az olajat- eddig semmi meglepő. A jó hír, hogy azért nem mindet ette meg, mert egy része távozott a motorból a szelepfedél tömítésen és még ki tudja min keresztül. Magyarán a blokk és környéke egy nagy csatakos olajtömb, olajsár kombó volt. Viszont ezáltal a motortér annyira nem rozsdásodott, nem úgy mint a küszöb és a csomagtérajtó (típushiba), illetve a padlólemez.

Az egyre inkább elszomorodó vevőjelölt kérdésére, hogy mennyiből lehet rendbe hozni az autót, a válasz, hogy egy szegényebb afrikai ország éves költségvetése kevés lenne hozzá – gondolva itt a karosszériamunkára. És tudom kedves olvasók, „húszezeré” le lehet kenni az alját, meg van javítóív és műgyanta, és a küszöböt is megoldjuk okosba egy tízesért... De én ilyenkor javításra gondolok, nem gányolásra.

Ha már itt vagyunk, indítsuk be. Én figyelmeztettem ügyfelemet, hogy ez már csak elvesz az autó nem létező bájából, hozzáadni nem fog. Így is lett. Éktelen csattogással, csörgéssel életre kelt az egykor szebb napokat látott motor, bizonyítva az Opel gyár mérnökeinek zsenialitását, hogy ilyen mértékű ridegtartás esetén is tud működni. A terjedelmes hibalista bővült egy vezérműlánc cserével, ami azért elkerülhető lett volna évenkénti és/vagy 10-15 ezer kilométerenkénti megfelelő minőségű olaj cseréjével. Miután az olaj eljutott a kenési helyekre, csillapodott a zenebona.

A beindításhoz ugye bele kellett ülnöm az autóba. Abban a pillanatban kevés ennél undorítóbb dolgot tudtam volna elképzelni. Nem akartam belegondolni, hogy a kormány és a bajuszkapcsolók mitől ragadnak ennyire. A műszerfal karcolásait jótékony porréteg takarta. Az ülések legalább szépek voltak, az egy-két apróbb szakadás azért ebben a korban elfogadható. Az ajtóbehúzó szintén ragadt kissé, tetőkárpit rendben volt, rádió működött. A klíma nem annyira, a kirohadt klímahűtő lamellákat látva ez nem csoda. Csak tölteni kell, jött a kimondatlan kérdésre a válasz. Nem vitatkoztunk.

Elöl a gumik, fékek rendben voltak. A tárcsákon enyhe rozsda volt, de látszott, hogy ez pár megtett kilométer után le fog kopni. A hátsó 14 éves gumi pedig a Continental abroncsok tartósságát reklámozta. De hát ugye nem hajtott/kormányzott kerék, jó az ide. Ráadásul még alig kopott, ebből is látszik, milyen keveset futott, megkímélt az autó - jelezte nekünk az eladó.

Nem mentek vele? Kérdezte a nepper. Próbáltam nyugodtan egy 'köszi, de nem' válasszal reagálni, és esküszöm, néhány önkéntelen szemrángáson kívül arcizmom sem rezdült. Nepperünk sztoikus nyugalommal vette tudomásul a választ, de vérbeli kereskedőként a nem messze parkoló, valószínűleg tyúkólnak használt autó felé intett. Azt nem nézitek meg?