Járművek az ezer forintos benzin idejére

Bolla György, újságíró - az Örökös Bajnoki Címet már kiosztották

A fillérbaszásnak két rétege van. Az egyik csak a fogyasztást figyeli, ami szerintem merő tévedés: egy rossz döntés, és a karbantartás költsége simán eltékozolja a benzinkúton összespórolt vagyont. Másrészt nagyon nem mindegy, mennyi a belépti díj. Például hiába oldaná meg hibátlanul és olcsón a családom közlekedési igényeit egy Model S, ha egyszer nem futja rá. Ezekre figyelemmel meggyőződéssel állítom, hogy a minimalista autózás céljára a mai napig nem találtak ki hatékonyabb eszközt a szívódízel Peugeot 106 / Citroën Saxo párosnál.

Többször megénekeltük már ezeket, legutóbb tavaly az Erőmérőben bizonyított egy Saxo, ami figyelemreméltó, tekintettel a tényre, hogy az utolsót közel húsz éve gyártották. Abban semmi meglepő sincs, hogy a kicsi autóba szerelt, másfél literes szívódé kevéssel beéri. Spritmonitor szerint 4,7 liter a típus átlaga, de ebben benne, van, hogy akadnak bőven, akik egybites gázkezeléssel tapossák, még Nürburgring rekord is köthető hozzá. De nem a fogyasztás az igazán nagy dobás a kis PSA gombócban, hiszen 4,7-es átlag kettes Priussal, Isuzu-motoros Astrával, vagy épp a Volkswagen csoport 1.9 TDI-vel szerelt ládáival is hozható. Az igazi truváj itt a járulékos költségek minimalizálása. Ott kezdődik, hogy félmillióból nem csak megveszed, de át is íratod meg új gumit dobsz rá. Aztán ott folytatódik, hogy a régi autók legfőbb és legdrágább ellensége, a rozsda normál körülmények között békénhagyja. Alkatrész igénye sem egetverő, ami meg mégis kell bele - például elhanyagoltság esetén hátsó híd - az is belátható költség. Szóval szerintem kevesebbet fogyasztani lehet, de az összköltség táblázat végső nagytotál rublikájába szerintem ennél kisebb tételt nem írhatunk. És egy 1996-ban bemutatott típusnál ez lassan Örökös Bajnoki Cím.

Perkó, Rudolf, ügyvezető - 9,5 literhez képest elég sok minden számít spórolásnak

Képzeletben onnan indítom a gondolkodást, hogy családi kétliteres, benzines V70-est kéne lecserélni kisebb fogyasztású autóra. Ezzel sem megyünk 10 ezret egy évben, azt is főként autópályán, tehát nem a villanyautó lesz az én megoldásom - pláne ha úgy nézzük, hogy a Volvo árában kéne maradni. Prius? Túlzottan is magától értetődő megoldás. Ha már dízel, akkor legyen máshogy szerethető: az én választásom egy használt Mini Clubman. Bár lényegesen kisebb, mint a Volvo, kiskanállal a két gyerek s befér hátra - egyikük sem magasabb még 1 méternél. Az 1.6D 110 lóereje az 1175 kilóhoz teljesen jó, a Spritmonitor szerint 5,3-as átlagot tud, ami a Volvo 9,5-éhez képest komoly spórolás lenne. A hátrafelé nyíló jobb oldali hátsó ajtót és a kétfelé nyíló csomagtérajtót imádom, viszont addig keresnék, ameddig találok üvegtetőset.

Szentkuti Ákos, újságíró - számolta már az életét forint/kilométer alapon

Mivel a múltamban vidéki ügyfelekhez járó rendszergazdai, illetve sofőrszolgálat-tulajdonosi szálak is meghúzódnak, így volt időszak, amikor a forint/kilométer tényező sokkal több volt, mint gondolatkísérlet vagy csak egy apró tényezője az egyenletnek. Alaposan utánamentem annak, mivel lehet olcsón közlekedni, mert minden egyes megtett méter zsebre ment. Nézzük a szempontokat: bírja az utcai ridegtartást (mert még a legolcsóbb fedett tárolási mód havi költségeiból is rengeteg üzemanyagot lehet venni), legyen hozzá alkatrész nagy mennyiségben és olcsón, ezeken kívül minél egyszerűbb szerkezet legyen, de azért egy közepes szintet legalább biztonsági és kényelmi téren is hozzon.

A szerkesztőségben is sokak által alapértelmezett Prius 2 volt az első autó, amit kiejtettem a listából: 2,5 millió forint egy 15 éves japán autóért, amire nem szeretek ránézni, jó eséllyel büdös van benne, egy-két ismert típushibája azért van, és minden este félhetek, hogy mikor lopják ki alóla a katalizátort, vagy rosszabb esetben viszik el az egész kocsit, ez nem az én pályám. Húzzuk meg inkább 1 millió forintban a keretet, azt a maradék 1,5 milliót meg befektetem valami jobban kamatozó és kevésbé utcai prédának kitett dologba, jobb érzés az a lelkemnek. Üzemanyag szempontjából a dízelt kiejtem, mert rengeteg kilométert kell menni, hogy egyáltalán megtérüljön, plusz az egymilliós keret szűkösségét ismerve valószínűleg csak egy puruttyább 1,9 PD TDI-s valami jöhetne szóba az érdemi alternatívák közül, de arra is rengeteget lehet költeni, és ki tudja, mikor vágják el Budapesten a sorsát. A benzines jellemzően sokat fogyaszt az árához képest, az érdemben tankolható alternatívák közül az LPG marad, ami jelen helyzetben 25-30 forint körüli kilométerköltséget tud stabilan.

Egy egyszerű befecskendezési rendszerű autóba egy elég megbízhatóan működő lengyel gázrendszer beépítése körülbelül 240 ezer forintba kerül, tehát a 800 ezer körül hirdetett autókat kellene nézegetni. Ha rendszeresen sokat kell pakolni, akkor nagyobb autót érdemes venni, de ha csak nagyon ritkán, akkor maradjunk a kicsiknél. Kiszámolhatjuk, hogy ha csak egy literrel kevesebbet fogyaszt a Fiat Punto vagy a Seat Ibiza méretosztálya a nehezebb Bravónál vagy Leonnál, akkor 15 ezer kilométer alatt 45 ezer forintot hagyunk a zsebünkben csak azon az egy literen! Abból már többször bérelhetünk kisteherautót, ha valami nagyobb cuccot kell elvinni, és még a kárpitozott autónk belsejét sem koszoljuk vagy karcoljuk össze. 

Nekem annak idején egy Fiat Grande Puntón adta ki a matek: sérülésmentes épp nem volt, de sérülése elfogadható mértékű és könnyen kijavítható volt, cserébe 130 ezer kilométer volt benne, és már nem nekem kellett beszereltetnem a gázt, hanem megtette az előző tulajdonosnő, aki gyerek érkezése miatt nem akart megmaradni a háromajtós kocsijánál. Két és fél év, illetve bő 50 ezer kilométer bebizonyította, hogy bejött. Teljes birtoklási ideje alatt 24 forintomban volt egy kilométernyi tüzelőanyag, és ez jelentette a teljes költségvetés 82%-át úgy, hogy téli-nyári gumival jártam (vettem is egy szett új Michelint a nyáriból), illetve teljes intervallumszervizt csináltam 10 ezer kilométerenként. Annyi benne a csalás, hogy minden egyes szervizt kivétel nélkül én csináltam, tehát munkadíj nem volt a dologban, illetve minden folyadékból és kopó alkatrészből legfeljebb közepest vettem. A tavaszi időszakban beérte 7,5-8 liter gázzal 100 kilométeren, nyáron viszont én nem spórolok a klímával, ez meg is látszott a 9-10 körüli fogyasztásban. Megspórolt nekem annyi pénzt, hogy nyugodtan padlóztam mellette az Impreza WRX-emnek és nyeleztem a Honda VFR 800-amat, nem fájt egyiket sem tankolni.

Gajdán Miklós, Év Autója zsűri - Spórolni csak hedonista módon!

Magam részéről azért összekötném a számomra kellemest a hasznossal, vagyis a vágyaimat a takarékoskodással. A vágy tárgya számomra egy korosabb, mondhatni veterán autó, amiről nem gondolnánk, hogy fogtechnikust is lehet játszani vele. Pedig van ilyen, a Fiat 127-es. Emlékeim szerint itt, Budapesten rendeztek valaha egy takarékossági versenyt, amin nagyon jól szerepelt a típus, a fogyasztása 2,7 liter volt 100 kilométeren.

Nem hiszem, hogy ezt képes lennék megismételni, de egye a csuda, nem tiltakoznék, ha 3 litert nyelne el százon az autó. Az alacsony érték nem akkora csoda annak ellenére sem, hogy a 127-esben még olyan rendszer sem volt, ami motorfékezéskor elzárva volna a benzint. Viszont nagyon könnyű volt, és mivel a fékjének nincs rásegítője, ezért például kiválóan lehet a ma vitorlázásnak elnevezett motor nélküli gurulást előadni vele, amikor a motor egy köbcenti benzint sem fogyaszt. Ezzel együtt lehet, elgondolkoznék egy Seicento motor beépítésén, az mégiscsak befecskendezős és tudja a tolóüzemi benzinelzárást is. Vagy lehet, hogy egyszerűen egy Seicentot kellene beszerezni?

Ha a mai típusok közül kellene választanom, a Toyota Yaris, vagy a Suzuki Celerio lenne a két áldozat, mindkettő nagyon takarékos, nagyon megbízható és olcsón fenntartható, mert a karbantartásukhoz nem kell szinte semmi. Nincs kettős tömegű lendkerék, nincs turbó, a Yarisban még kuplung sincs, nem úgy, mint az egyébként valóban felettébb takarékos dízelekben, amelyek közül legfeljebb egy BlueHDi motoros Peugeot 208 jöhetne szóba a maga 3,6-4,0 literes fogyasztásával.

Zomborácz Iván, főszerkesztő - két keréken kisebb a gördülési ellenállás

Élére állított filléren közlekedni leginkább két keréken lehet, hiszen mindenképpen spórolsz, ha nem 1,6 tonnát viszel magaddal, hanem 120 kilót. Városban pedig időt is rengeteget spórolsz, a kapitalisták meg már rég megmondták, hogy az idő pénz... na jó, kinek próbálok hazudni, nincsenek itt nagy érvek, egyszerűen motorban szeretek gondolkodni, mert azokat szeretem igazán, de ettől még nem elvetendő, ha a fogyasztáson szeretnél spórolni.

Honda Innova 125: nem véletlenül jár ilyennel fél Ázsia. Egyszerű, megbízható, fürge, strapabíró és nem fogyaszt. Az Innova a Super Cub modern leszármazottja, 2 liter alá levihető fogyasztással, országúton is vállalható végsebességgel, és elővárosi ingázáshoz tökéletesen megfelelő dinamikával. Brutális, mit kibír, egyszerűen karbantartható - ha velem ellenben nem utálod a röpsúlyos automata kuplunggal kombinált körváltót, akkor felesleges tovább olvasnod: ez a tuti. De idevehető az összes hasonszőrű modell a Honda Wave 110-től a Kawasaki ZX130-ig.

Honda CB125F/Yamaha YBR125: ezek megint távol-keleti igáslovak, cső egyszerű léghűtéses blokkal, 1,8-2,2 liter közötti fogyasztással. Ezeknek a 13 literes tankja 600 kilométerre elég, és az Innovával szemben ezek már rendes motorok, kuplunggal, váltóval, motorkerékpáros üléspozícióval. Terepen is meglepően nagyot tudnak alkotni, és mindenük filléres tétel, a gumitól a féken át az éves karbantartásig. Buszjegynél is olcsóbban közlekedhetsz velük, és egyébként szórakoztató gépek. Tulajdonképpen apokalipszis esetére is jó választás egyet-kettőt betárazni.

Amúgy ezek befektetésnek is jók, hiszen ha úgy érzed, hogy az autók árai szálltak el brutálisan, akkor meg se nézd, mi történt a motorok között...

Bazsó Gábor, tévés majom - Már meglépte

A fillérbaszás műfajilag a szexipar területére tartozik annyiban is, hogy az igazán jó menethez előbb be kell fizetni egy jelentősebbet. Ha valaki egyszer talál kb. nyolcmilliót egy használt Hyundai Ioniq Electricre, utána a 12,6 kWh/100 km-es átlagfogyasztás mellett 450 Ft-ból, vagyis 0,93 liter benzin árából ingázhat egy csendes, kényelmes, biztonságos, korszerű családi autóban. Ha otthon, konnektorról, pénzért tölti, mindenféle napelem és egyéb nemzetgazdaság-ellenes áskálódás nélkül. Némileg zavaros, hogy itt a mesterségesen rezsicsökkentett lakossági áramtarifa viaskodik a mesterségesen ársapkázott hatósági benzinárral, de az arányok egy felszabadított piac megbokrosodott árain is hasonlóak lennének talán. Valószínűleg pár hónapon belül meg is tudjuk.

Lendvai Zsolt, újságíró - Mindenre tud egy jó TDI-t

Már csak azért is érdekes a kérdés, mert nagyon sok rétege lehet a spórolásnak. Mit keresünk tulajdonképpen? Keveset fogyasztó autót? Vagy olyat, ami úgy eszik keveset, hogy közben nem kerül sokba megvenni és olcsó fenntartani? Na, meg persze az sem elhanyagolható szempont, hogy csak egyedül akarunk helyet változtatni, vagy többen utazunk és sokat is cuccolunk? Nem tartom magam egyébként fekete öves fillérbaszónak, annak ellenére sem, hogy eddig majdnem minden vásárlásomnál szempont volt a kedvező fogyasztás és az olcsó fenntartás. A Fiat Unóval mondjuk melléfogtam, utána a régi Swiftem volt talán a legköltségmentesebb autó, amit ember kívánhat. A három dízel Audi, a 80-as, az A6 és az A4 meg azt tudta, hogy nagyjából a terheléstől függetlenül hozott egy igen alacsony fogyasztási átlagot, de közben néha kellett aránylag nagyot is költeni némelyikre (lengőkarszett, kuplungolás). A Volvo ellenben már egyáltalán nem erről szól, még mindig úgy érzem, szoknom kell az átállást az 5-6 liter körüli értékekről. Az E21 és a Lada volt az a két autóm, amelyekről csak tájékoztató jelleggel tudtam, mennyit esznek.

Na, de: mivel járnék, ha a spórolás lenne a fő szempont? Először is, ugye, el kellene dönteni az üzemanyagkérdést. Nyilván nem mindegy, hogy hol és mennyit használnám az autót. Én azzal kalkulálok, hogy abszolút vegyes használat, mondjuk 1/3 város, 1/3 országút, 1/3 autópálya, vannak hosszabb utak rendszeresen, és nem a legkisebb kocsik közül válogatok. A hatósági ársapka nélkül számolva így egy 6 litert fogyasztó dízellel (686 Ft/liter) 4116 forintba kerülne száz kilométer (ársapkával: 2880), egy 8 litert kajáló benzinessel (590 Ft/liter) 4720 (ársapkával: 3840), míg ha LPG-ből mondjuk 9,5-et kér (345 Ft/liter), akkor 3278. Ezeket nyilván csak az arányok érzékeltetése miatt írom le, hasonló teljesítményű autó alapján saccolva, a szórás igen nagy lehet.

Kézenfekvő lenne tehát egy gázosított Prius például, de ha sokat akarok olcsón menni, én még mindig inkább dízelt választanék. Ha a régebbi típusokról van szó, nem értek egyet azzal, hogy amit nyerünk a vámon, elvesztjük a réven. Az A4-re például három év és 50 ezer közös kilométer alatt nem költöttem olyan tétel miatt, ami a dízelséggel függött volna össze. Volt kasznimunka, volt lengőkarszett-csere, fékjavítás, stb., de ezeket ugyanúgy elkérte volna egy benzines is. Csak közben csaknem a teljes, javításra elköltött összeget betakarta az üzemanyag-különbözet. Ha pedig esetleg adagolóra vagy turbóra kellett volna költeni, ezeknél a régi TDI-knél azok sem emésztenek fel drámai összeget. Természetesen egy modernebb dízellel már más a helyzet.

De akkor mit is vennék? Igazából a TDI vonzó lenne, de próbáljunk még faragni egy kicsit. Legyen mondjuk egy Golf 4 1.9 SDI. A Spritmonitor szerint ezek elvannak 4-6 liter között, ami mondjuk nem kimutathatóan kevesebb az 1.9 TDI-hez képest, de nincs turbó, tehát egy hibalehetőséggel kevesebb. Plusz majdnem teljesen biztos, hogy gyorshajtáson se fognak érni soha, márpedig mi a spórolás, ha nem a bírságok elkerülése?

Papp Tibor, újságíró - A fogyasztás csak egy a szentháromságból

Bár sokan rá vannak csavarodva erre a fogyasztás-kérdésre, a helyzet az, hogy az autó legnagyobb költsége az értékvesztés, bár majd meglátjuk, képes-e az üzemanyag felzárkózni. Mindezek mellé ahogy egyre öregebb a kocsid, felzárkóznak  a javítások költségei. Vagyis a fillárbaszás szentháromsága egy olyan autó, ami

1. már nem tud többet veszíteni az értékéből
2. keveset fogyaszt
3. az alkatrészek aprópénzből megvannak, nem bonyolult javítani, és legyünk gyakorlatiasak: lakatolni sem.

Nem magyarázom túl: ezres Swift. Ennyike. Bontott alkatrész is akad hozzá, bárki megjavítja, bármikor pénzzé tehető. Igaz, kevés pénzzé, de kevésbe is lesz. Fogyasztás? 6 liter, ha igazán nyomod. 

Beszélhetnénk az 1,5-ös dízel Saxókról, Peugeot 106-osokról, sőt, megemlíthetném a háromhengeres dízel Hyundai Accentet is: ezek extrém keveset kajának, de minden más ponton alulmaradnak egy Swift összesített költségei mellett, egy vidéki faluban már nem lesz hozzá bármi, satöbbi: nem ezek a magyar fillérb. egyház Szent Gráljai, talán még egy Isuzu-dízeles Corsa, netán egy háromhengeres PD TDI Polo, Fabia jöhet még szóba, de ezek amennyivel kevesebbet fogyasztanak, annál nagyobb a rizikó, hogy megkotlik egy PD elem vagy adagoló, netán a turbó, annyira öregek. A Swift meg csak fut és falja a kilométereket, és még sokáig kerülnek elő a garázsokból a széltől is óvott bácsiautók.

Ugyanez urbánus szempontból vizsgálva az eggyel későbbi, vasaló-Swift, szintén takarékos 1,3-as motorral. És még véletlenül sem a dítzelle!

Csepreghy Dániel, újságíró - Alfa, mint utolsó mentsvár

Spórolni legkönnyebben a lemondást és a kompromisszumot kézenfogva lehet, a józan ész pedig egyértelműen a Suzuki Swiftek és az 1,5 literes dízel Citroen Saxo-k közé löki a legelszántabb benzinvérűt is, hiszen senki sem szeretne üres pénzárcával a zsebében, az utolsó üres olajos flakonnal a kezében a trélerre várni egy rozsda ette E36-os Compact mellett, bármennyire is megédesíti a működő perceket a hátsókerék-hajtás örömfaktora. Nagymotoros autók szintén vannak fillérekért, lógósra nyitogatni a tankbetöltőt nem éppen gazdaságos.

Elkeseredni viszont nem kell, mert a berögződött félelmek és az értékvesztés nagy barát tud lenni, mely könnyen hozzásegít egy Alfa Romeo 147-eshez, a 8 szepes 1.9 JTD dízelmotorral, mely talán a legmegbízhatóbb konstrukció mind közül. 1 millió forint alatt már egészen csinos 147-esek vannak, aminek gusztusos formája, kellemes beltere és finom vezethetősége feledteti a szűkös kereteket.

Igényesen belőtt futóműve van (elöl kettős keresztlengőkaros), háromküllős kormánya, alfás csőműszerei, tehát megcsinálja a hangulatot. Rozsdavédelme átlagos, a bölcsőre érdemes ránézni vásárlás előtt, továbbá a hátsó futómű környékét érdemes alaposan megnézni. Gondoskodást és rendszeres karbantartást minden autó igényel, de a 147-esben nem csak a többi alfás integet majd rád, hanem ad is valamit cserébe, ráadásul még visszanézni is jó rá a parkolóban.

Sturcz Antal, újságíró - Már kétszer nekifutottam

A fillérbaszásnak két útja van: az egyik egy olcsón üzemeltethető, olcsón megvehető autó, sok kompromisszummal, a másik pedig az az olcsón fenntartható autó, ami már kompromisszummentes, viszont a vásárlásnál költeni kell. Mindkettőt próbáltam, ezek a tapasztalataim:

Az olcsón megvehető, olcsón fenntartható autó nálam az F Astra volt. Tekintsünk most el attól, hogy ajándékba kaptam, azt a konkrét darabot 120 ezer forintból vehettem volna meg. Biztosítással és névreírással, kicsivel két kiló felett lehet egy autónk, aminek még másfél év műszakija van. És ez a legfontosabb sarokpont: ebben az árkategóriában már inkább érvényes műszakit veszünk, mint autót. Bár a Rulettastra sorozat az autó amolyan felújításáról szólt, és el is csurgott rá egy nagy halom pénz, de ha például nem érdekelt volna a lakatolás, vagy a motorgenerál, csak az, hogy biztonsággal, megbízhatóan elvigyen helyekre, tényleg a zsebemben csörgő apróból ment volna. Senkit sem buzdítanék viszont az ilyen minimálautózásra: egyrészt kriminális mennyiségű mocsok dőlt a kipufogóból, másrészt a rozsdás lyukakon jött be a nedvesség, aminek elég kellemetlen élettani hatásai vannak. Viszont ha az ember akár öreg Swiftből, akár F Astrából talál olyat, ami nem lyukas, és egészséges a motorja, bár lehet kicsit drágább lesz, mint 200 ezer, de még mindig, minden bokorban lesz hozzá szerelő, és főleg filléres alkatrész.

A drága olcsó autózás nálam a Prius. Két évvel ezelőtt névre írással együtt 1,8 millió forintért vettem egy 2006-os autót, ami nem kevés pénz, viszont sokat is adott: a gondtalanságot. Nagyjából 40 ezer kilométert mentem vele, amióta megvan, mindezt tökéletes eseménytelenségben. Megelőző jelleggel kapott egy vízpumpát, meg egy sor gyertyát, de ezen felül csak olaj és benzin került bele. Persze, nagyon sok szívóbenzines használtautó képes erre, pláne ennyi pénzért, viszont kevés tud annyira keveset enni, mint a Prius. Évszaktól, gumitól, kedvtől függően négy és öt liter között fogyaszt. Mondhatnánk, hogy erre egy ezre Swift is képes, de az nem ad ekkora utasteret, sem ilyen kényelmi extrákat. Vannak az életemben olyan pillanatok, amikor semennyire sem szeretnék autózni, na, ilyenkor tökéletes a Prius. Ja, és a legjobb: a jó értelemben vett igénytelensége, és az olcsó fenntartása helyet csinált egy olyan autónak itthon, amivel viszont mindig szeretek menni.