A kínálat alja: másfélmillióért hulladék
Aki mostanában szeretne haszongépjárművet venni, az kösse fel a gatyáját. Kiváltképpen akkor, ha a kínálat alján turkálunk. És bizony másfél millióért a vállalhatatlan és a szar közé eső példányokat fogunk találni. Sajnos már személyautóra is lassan kevés ez az összeg. De mindig reménykedünk, ahogy az az ügyfelem is, aki a piac egyik legolcsóbb Jumperénak a hirdetését küldte át. Előre szóltam neki, hogy ez az állapotfelmérés kidobott pénz.
Kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki ennyit megér. Rendben, ha ragaszkodik hozzá, én átvizsgálom. Már a kapcsolatfelvételnél nyugtáztam magamnak, hogy úgy hiányzott a kereskedőnek ez az állapotfelmérés, mint lufiárusnak a nyílzápor. De csak sikerült egy időpontot találnunk.
Az évekkel ezelőtt kialakított protokollnak megfelelően körbejártam a telep végében szomorkodó autót, majdnem pofára is estem egy gazzal benőtt sunyi betonkockában. Végül sikerült megőrizni az egyensúlyomat, és nem túl vidáman konstatáltam a tényt, hogy az autó kívülről nem néz ki valami fényesen. Ránézésre a futásteljesítménye a félmillió és a végtelen kilométer között volt.
A motortérnek a külcsínt is sikerült alulmúlnia. A négy porlasztócsúcsból háromnál nyakig ért valami zavaros gázolajos-macskahúgyos trutyi. A kiegyenlítőtartály viszont szárazon búslakodott, láthatóan a motortér ökoszisztémája felborult. Olaj volt bőven, de sajnos leginkább a motor köré locsolva. Kissé félve alánéztem. Ami messziről friss alvázvédelemnek látszott, az egy speciális olaj-gépzsír-por keverék volt az autó elején-alján. De legalább nem rohadt. Nem úgy, mint az autó hátsó traktusa, ahova már nem jutott a motorolajból. Ott azért már erőteljes felületi korróziót jegyezhettem fel.
Sajnos beindítanom nem sikerült. Pedig némi gyakorlatom már van ezen a téren. Gondoltam, szólok az eladónak, hogy van egy kis gond. Hívásomra megjelent a kereskedő, majd egy jakföldi sámán, és együttes erővel életet leheltek az autóba. De szerencsére gyorsan tisztáztuk, hogy nem rossz az autó, csak „szarakodik a kurva indításgátló” – szó szerinti idézet. A motor szépen simán járt – valamikor – mert most elég ideges volt az alapjárat. Én is.
Szóval járt a motor, kékes füstöt eregetve, én pedig hibakódot is olvastam, mert perverz vagyok. Előtte még megállapíthattam, hogy az alapjárat hidegen nem jó. Melegen sem, de sokkal elviselhetőbb. A légtömegmérő és az EGR ellenőrzésre/cserére szorul. A porlasztócsúcsok szintén. Részecskeszűrő pedig, eh, hagyjuk is.
A beltérben az összes gomb, kapcsoló, kapaszkodó kopott, törött, elhasznált. A kormány tekerésekor erőteljes kattogás, ropogás hallatszott. A hibaforrás nehezen lehetett felderíteni, igazából mindegy is volt.
A kilométerfutás az óra szerinti kétszázpárezernek a négyszerese lehetett. Gyorsan próbáltam kiszámolni, hogy mennyit is kéne költeni az autóra, de másfél millió körül feladtam. Természetesen egy komolyabb megbontásos vizsgálatnál, vagy a javítások során biztosan derülne ki egy két „apróság”. Mert egy ilyen állapotú autónál mindig van valami, amivel nem számoltunk.
Sajnos a legolcsóbb autók mind ezt a színvonalat hozzák, nincsen kivétel. Ügyfelem is rezignáltan vette tudomásul, hogy most sem találtuk meg a szabályt erősítő kivételt.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
