Vezető slágertéma mostanában, hogy milyen drága a jogsi, hogy lassan luxus lesz az egyik "alapvető okmányunk". Ne is kezdjük most helyre tenni azt, hogy a jogosítvány nem alapvető okmány, hanem igazolás arról, hogy megfelelően megtanultunk egy meglehetősen bonyolult és veszélyes dolgot.
Sokan lazítanának (bezzeg Amerikában húsz dollár és fél óra az egész!), sokan szigorítanának rajta (bezzeg Amerikában mindenki hülye a sok automatával!), véleménye mindenkinek van. De nézzünk körül egy kicsit a környező országokban, ne is menjünk most Amerikáig: hogyan, mennyiért és milyen óraszámban szerezhetünk jogsit Európa néhány olyan országában, amihez nekünk is sok közünk lehet?
Tény, hogy a magyar szabályozások viszonylag szigorúak a vezetésoktatás lefolyását illetően, jogosítványt csak bejegyzett autósiskolánál és képesített szakoktatónál szerezhetünk, kötöttek a minimális óraszámok, azon belül is az óratípusok, szigorú az adminisztráció. Egy ötvenperces vezetési óra ára megyétől, várostól függően nagyjából 6 és 10 ezer forint között van, a teljes folyamat az összes egyéb költséggel együtt nagyjából (nagyon durva közelítéssel) ötszázezer forintot tehet ki.
Németország a magyarhoz egészen hasonló viszonyokkal működik, ugyan nincsen kötelező minimális óraszám, teljes egészében az oktató döntheti el, hogy mikor tartja vizsgaérettnek a tanítványát, de a különleges óratípusok itt is meg vannak adva, kötelező az esti és az országúti vezetés is, pontosan úgy, ahogyan nálunk. Elméleti óraszámban pedig még szigorúbbak is nálunk: 28 óra elméleti oktatáson kötelező részt venni gyakorlati vezetés előtt.
A német autóklub, az ADAC honlapján közzé is teszik a nagyjából várható költségeket, sőt, a német autósoktatók szövetsége is ad ajánlásokat arról, hogy iskolaválasztáskor mit érdemes figyelembe venni. Az ajánlások között az is szerepel, hogy a jelentkező gyanakodjon, ha például egy különleges (országúti vagy éjszakai) vezetésóra ára jelentősen magasabb, mint egy sima óra árának másfészerese.
Egy óra ára tartománytól függően 50 és 70 euró közé, a teljes jogsiszerzés folyamata kétezer és négyezer euró közé esik, azaz valamivel több, mint kétszerese a magyar áraknak.
Azt gondolnánk, hogy az osztrákok bizonyára ugyanolyan rendszerrel operálnak, azonban a szomszédunkban szinte teljesen máshogy zajlik a tanfolyam. Ausztriában 32 elméleti órán kell részt venni a gyakorlat előtt, azonban itt meglepő módon nem kötelező oktatóval vezetni: egy, az iskola által jóváhagyott ismerős is kísérheti a tanuló vezetőt. Persze erre azért vannak kritériumok, az illetőnek minimum hétéves jogosítványa kell, hogy legyen, és csak közeli rokon vagy barát lehet. Az oktatást ugyanakkor annyira szigorúan dokumentálni kell, hogy nemcsak a levezetett időt, kilométereket és a területet kell felírni, de még azt is, hogy pontosan milyenek voltak az útviszonyok az adott vezetési gyakorlaton. Az ismerős által kiképzett tanulót aztán vizsga előtt szakoktató ellenőrzi, ezután tőle is venni kell még minimum öt órát, ezután lehet vizsgázni.
Az igazi csavar csak ezután jön, Ausztriában ugyanis kétfázisú az oktatás. A friss jogsi hivatalosan is kezdő engedélynek minősül, annyira, hogy a következő egy éven belül továbbképzéseken is részt kell venni, csak ezután lesz teljes értékű a jogosítvány. Az első etapban úgynevezett tökéletesítő órákon kell részt venni, majd utána csoportos foglalkozásokon egy közlekedéspszichológus vezetésével, ezután pedig még egy vezetéstechnikai tréning is kötelező. Ha valaki a kezdő jogsi megszerzése után egy éven belül sem vesz részt a második fázisban, a jogsit bevonják.
A teljes tanfolyam összege mindennel együtt nagyjából 2500 euróba, azaz durván egymillió forintba kerül, ami az osztrák fizetésekkel összevetve arányaiban nem több, mint Magyarországon.
Angliában ugyancsak lehetséges az a megoldás, hogy az ember egy ismerősétől tanuljon meg vezetni, még az anyósülés alá sem szükséges pedál, csak néhány megkötés vonatkozik az ilyen típusú tanulásra. Ki kell tenni a tanulót jelző L betűt, és autópályán kívül mindenhol lehet vezetni ezzel a módszerrel, alapvetően csak a papírok és a vizsgák befizetése kötelező. Persze így is sokan választanak inkább szakképzett oktatót, egy óra díja harminc fonttól kezdődik, ami egyébként a többi európai országhoz képest meglepően alacsony, ráadásul ezek a londoni árak.
Hogy megnézzünk egy közelebbi példát is, Romániában például szintén hasonló rendszer van érvényben, mint nálunk. Keleti szomszédunknál kötelező 24 óra elmélet, és a magyarral szinte pontosan egyező 30 óra gyakorlat, amit csak szakoktatóval lehet levezetni. A vizsga viszont egészen máshogy zajlik: a vizsgabiztos szerepét egy rendőr tölti be, az oktató nem is ülhet bent a vizsga folyamán.
Érdekes módon itt az előzetes orvosi vizsgálat magában foglalja a fizikai és pszichológiai alkalmassági tesztet is. Egy romániai jogosítvány ára, akárcsak a többi országban, erősen függ a régiótól: Bukarestben a teljes tanfolyam 2500 és 4000 lej, azaz nagyon durva becsléssel 180 és 280 ezer forint közé esik, míg például a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön 2-3000 lejbe, vagyis 140-210 ezer forintba.
Talán éppen ezért nem véletlen, hogy ha az ember beírja a keresőbe, hogy romániai jogosítvány, számolatlanul, szinte az első találatok között jönnek ki olyan oldalak, ahol pénzért lehet hozzájutni a papírokhoz: természetesen romániai árakon. Mivel európai uniós országról van szó, a román jogosítvány könnyedén honosítható azután más országokban is.
A romania-insider.com most áprilisi cikke szerint Svédországból például szervezett utazások indulnak Romániába, hogy a jóval drágább és bonyolultabb svéd rendszer helyett itt szerezzék meg a vezetői engedélyt.
De vajon létezik ugyanez a jogsiturizmus Magyarországon? A román viszonyokhoz hasonló, az olcsóbb árak miatt az országba tömegesen áramló jogsiszerzőkről nincs szó úgy, ahogy például a közismert fogászati turizmus esetében.
Ez nem csak azért nem jellemző, mert a magyar árak, bár alacsonyabbak a nyugati országokénál, nem olyan drasztikusan, mint például a románok; hanem azért sem, mert elméletileg tilos is. Jogosítványt alapvetően ott szerezhetünk, ahol életvitelszerűen tartózkodunk, ezt egy európai uniós rendelet konkrétan meg is határozza. Ez a határ például akkor tud elmosódni, ha valaki külföldön dolgozik, de jelentősebb időt tölt itthon is, a Nyugat-Európában dolgozó magyaroknak mégiscsak előnyösebbek a hazai árak például a némethez képest.
A legtöbb külföldi, aki Magyarországon jogosítványt szerez, tartósan itt él, dolgozik vagy tanul. Sokaknak közülük már régen van jogosítványuk, azonban ez sem olyan egyszerű eset, ha az ember külföldre költözik: ha az adott ország szerepel az 1968-ban Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény aláírói között, akkor a vezetői engedélyt csak honosítani kell, nem kell újra levizsgázni. Ha azonban az ország kívül esik az Egyezményen, akkor az okmányirodai procedúra nem elég: le kell vizsgázni vezetésből. Az EU országai például benne vannak a Bécsi Egyezményben, az Egyesült Államok, illetve Oroszország azonban nincs, így az például jellemző, hogy az ezekből az országokból Magyarországra költözők kénytelenek újra levizsgázni.
Hamarosan folytatjuk: mi a helyzet a külföldiekkel, akik Magyarországon tanulnának meg vezetni? Megéri ez bárkinek? Szabad ilyet egyáltalán?
