Az egyik legviccesebb vezetéssel kapcsolatos kifejezést még zsenge tizenéves koromban hallottam, és ez a gyalogoscsalogatás volt. A barátnőm ugyanis emiatt bukott meg a forgalmi vizsgán, nem kis derültséget szerezve az osztálynak. Azt csak évekkel később tudtam meg, hogy a gyalogoscsalogatás létező fogalom, és valójában nem is olyan vicces a túloldalról nézve. Na de mit is jelent ez az idétlenül hangzó kifejezés, és mikor követjük el?
A közlekedésben számtalan módon kommunikálunk. Amikor autót vezetünk, , vannak direkt eszközök, mint a duda, a fények (index, tolatólámpa, féklámpa), az ordibálás, mutogatás, integetés, villantás - és ezeknek alkalomhoz illő kombinációi. Másrészt ott van az autó mozgása, amiből kellő rutinnal könnyen kiolvashatjuk, hogy mit akar a másik. Például autós társunk gyorsításából előre tudjuk, hogy nem fog átengedni a kereszteződésen, és megadni az elsőbbséget, vagy épp lassításával “közli” velünk, hogy lát minket, mehetünk.
Gyalogosként ezzel még nehezebb dolgunk van, és sokszor kifejezetten jól tud esni az egyértelmű szándéknyilatkozat az autóstól, ami lehet egy határozott intés, egy villantás, vagy egy nagyon látványos lassítás a zebránál. Ez itt ugyanis nem Németország, így ritkán lehetünk benne biztosak, hogy a zebrán járó elsőbbséget meg is kapjuk. Kelet-Európában ezért néha tenni kell, ami nem azt jelenti, hogy mindenki vesse magát nyugodtan a közeledő Ignis elé, hanem azt, hogy az időben felvett szemkontaktus és a határozott mozgás ugyanolyan beszédes, mint egy közlekedési lámpa. Kipróbáltam számtalanszor, általában működik a zebrákon, de hat sávos sugárutakon nem. Ott marad a futás, és a remény, hogy nem ütnek el.
Sofőrként közlekedve viszont fontos, hogy mindig nagyon egyértelmű jelzéseket adjunk a gyalogosoknak, mert ha félreértik, vagy a manőver alatt meggondoljuk magunkat, abból baleset lehet. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket hívja a szakzsargon gyalogoscsalogatásnak. Az egyik legveszélyesebb módja pedig az, amikor olyan helyen csillantjuk meg az átkelés lehetőségét, ahol amúgy nem lenne szabad, és ezzel életveszélybe sodorjuk őket.
Például, amikor az illető csak áll az útmenti járdán, és nem is biztos, hogy egyébként szándékában állna zebra hiányában átkelni, de ha már villantottunk, mégis nekilódul. Aztán elütik a belső sávban. Íme a jelenet:
A zöld autóval közlekedő sofőr megijed, vagy előzékeny akar lenni, és megáll, hogy átengedjen egy gyanútlan bámészkodót. Szerencsés esetben nem verik azonnal telibe hátulról azok, akik nem számítottak a manőverre, majd eszébe juttatja a gyalogosnak, hogy tulajdonképpen akár át is mehet. Ő pedig örömében akkor is elindul, ha eredetileg nem is lett volna olyan sürgős az ügy.
Majd halálra gázolja a másik sávban gyanútlanul és szabályosan érkező autó. Vér, verejték, üvegszilánkok, gumifüst, ruhadarabok, jajveszékelés, nézelődők, stb. Oké, jogilag nem mi voltunk a hibásak, és nem is a szabályosan közlekedő másik autós, hanem a gyalogos, aki átkelt ott, ahol nem szabad. De a lelki teherrel majd nekünk kell tovább élni, hiszen ha nem csalogatjuk le a járdáról, még mindig élne.
Ez a gyalogoscsalogatás legklasszikusabb és legveszélyesebb esete. De hány olyat ismerünk még, amikor a békés külvárosi kis utcában a zebrától távol szeretnénk a járdán ácsorgó bácsit, kismamát stb.-t átengedni (és hány zebrát ismerünk ilyen helyeken)?
Amikor lassítunk, de nem állunk meg, a gyalogos azt nem tudja mire vélni, tétovázni kezd, hiszen látott már karón varjút. Mi is tétovázunk: most akkor átmegy végre, vagy sem? Majd nem várunk tovább, hadd bambuljon csak, eldöntjük, gázt adunk. Ez a folyamat az ő fejében is lejátszódik, csak fordítva. Végül egyszerre döntünk az indulás mellett, majd pakk, a szélvédő berepedt. Ijedtség, káromkodás, mentők, szelfi, stb. Nem sokon múlt, elég volt mindkét szereplőnek elbizonytalanodni néhány másodpercre. Ja, és ez két autó között is megtörténhet.
A legkínosabb persze a zebra előtt lassítani, majd mégsem megállni. Ezt leggyakrabban a tanulóvezetők követik el, de szerencsére mellettük még ül egy oktató, aki az utolsó másodpercben a fékbe tapos. Az oka egyszerű: a tanulóvezetőnek idő kell, hogy megtanulja a zebra mindkét oldalát értelmezni, miközben épp felé tart.
Oktatóként én a következőket javaslom a tanulóimnak:
- EGY döntést hozz, és ahhoz tartsd magad! Ha pedig meghoztad, tedd egyértelművé a többi közlekedő számára is. Legyél defenzív, következetes és figyeld folyamatosan a környezeted, tanulj meg olvasni a többiek mozgásából.
- NEM vagy köteles mindenkit átengedni, akinek nincs elsőbbsége, de csúnyán néz rád. Sok esetben ezzel csak veszélyt generálsz magadnak és neki is.
- Ha lemondtál az elsőbbségről, azt már nem vonhatod vissza, nem gondolhatod meg magad félúton.
Tehát a biztonságos közlekedés egyik legfontosabb összetevője az egyértelmű és határozott kommunikáció minden fél részéről. Mellesleg szabályt szegni is sokkal veszélytelenebb úgy, ha ezt a többiek is egyértelműen látják, tehát van lehetőségük felkészülni rád.
