Mindannyian álmodozunk, tervet szövögetünk, hogy milyen autót veszünk majd egyszer, a távoli jövőben, amikor kipörög a cseresznye és összegyűlik egy ilyen projektre egy nagy adag pénz. Kinézzük a vágyott, már akkor is elég drága típust, párás szemmel, fejben megvesszük, de a reálitás nem engedi, ezért ígéretet teszünk magunknak: ha összegyűlik a pénz, begurítjuk a garázsba.
A képzeletbeli garázsba az évek során sok típus bekerül, néhány kicsit feledésbe is merül. Aztán eszünkbe jut, hogy hoppá, eltelt jó tíz év, össze is jött egy szemmel látható, projektautóra költhető összeg, nézzünk csak szét a piacon, hogy milyen manapság a kínálat. Ilyenkor jön a hidegzuhany: az egykor még 4-5 milliós, távoli, de elérhető célként belőtt autó az évek során nem picit drágult meg, hanem az ára az ötszörösére ugrott. Azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy időközben az euró és a forint viszonya és az infláció is árnyalja a képet.
Szomorú, de sajnos rengeteg típussal ez történik, hiszen ezekből több már nem készül, a még fennmaradt példányok pedig rohamosan fogynak. Az igazán rosszak már rég kipontozódtak: bontó, gazdasági totálkár, tuning, verseny, teljesen mindegy, a lényeg, hogy már nem léteznek. A jókból is alig maradt, azokra pedig sokaknak fáj a foga, ilyenkor pedig nem nehéz belátni, hogy a ritka, vágyott, jó állapotú autók ára nem lefelé fog mozdulni.
Most összeszedtem néhány olyan típust, amit egykor viszonylag emészthető áron el lehetett csípni, ma már azonban némelyik annyiba kerül, mint egy lakás vagy ház.
Audi RS2
Emlékszem a pillanatra, amikor megfogalmaztam magamban, hogy márpedig nekem egyszer kell egy RS2. A jelentős mennyiségű Porschét is tartalmazó Audi mindig nagyon tetszett, hiszen ez volt az első olyan kombi, amibe komikusan durva technikát szereltek. Azóta a brutál kombi, mint műfaj az Audi védjegyévé vált.
Amikor még úgy gondoltam, hogy egyszer veszek majd RS2-t, még olyan nagyjából 3 és 5 millió között pörögtek. Ma már 60 ezer euró, vagyis nagyjából 22,5 millió forint alatt esélytelen hozzájutni az ikonikus, sorötös kombihoz. Ezt különösen szomorúvá teszi, hogy egyrészt vannak ennél jóval drágább darabok, másrészt pedig egészen biztos, hogy ennél már sose lesz olcsóbb.
Toyota Supra
A piszkosul megdráguló autók között bérelt helye van a Toyota Supra negyedik generációjának. Az utóbbi években olyan hihetetlenül népszerű lett a típus, hogy egy gyári állapotú, manuális váltóval és az ikerturbós 2JZ-GTE motorral szerelt változatért már-már komikusan sok pénzt szokás elkérni.
Bár a Supra sosem volt filléres, azért volt idő, amikor egy patent állapotú példányt még bőven 10 millió forint alatt meg lehetett kaparintani. Ma ez már abszolút esélytelen: az értelmezhető állapotú, gyári példányok legalja 50 ezer euró – 19 millió –, de az árak simán elkúsznak 100 ezer euróig, azaz közel 40 millió forintig is. De akadnak olyan, kirívóan szép, keveset futott darabok, amikért akár 300 ezer dollárt, azaz bő 100 millió forintot is elkérhetnek.
Land Rover Defender
Kétségkívül a világ egyik legmenőbb terepjárója a Land Rover Defender: az angolok tökéletesen kimaxalták a szögletes formavilágban rejlő lehetőségeket. Ha a külsőt is figyelembe vesszük, akkor csak G osztály és a Land Cruiser ér fel hozzá. Terepképességek tekintetében már több versenytársa akad, de ilyen szempontból sincs semmi szégyellnivalója a Defendereknek.
A terepjárók közül abszolút első helyen áll nálam a típus, és egy időben úgy tűnt, hogy egyszer akár még reálissá is válhat, hogy beszerezzem az angol autógyártásnak megbízhatóság szempontjából ezt a kétes hírű ikonját. Ez a lehetőség azonban távolodni látszik: az utóbbi években szomorúan magasra emelkedtek a Defenderek árai.
Olyannyira, hogy a hírhedten drága, cserébe híresen megbízható G osztály és a Land Cruiser egyes változatait is lekörözi. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy itthon nagyjából 10 milliótól indulnak az első, papíros példányok, de az igényesen átépített, vagy kimondottan szép, gyári példányokért ennek akár a dupláját is elkérhetik.
Porsche 911 (996)
Bizony, Porsche 911 is volt ám egy időben relatíve megfizethető. Volt egy viszonylag hosszú időszak, amikor rondának mondott, 996-os 911-nek szinte semmi ára nem volt: nagyjából 10-15 ezer euró, azaz nagyjából 3,7 millió és 5,6 millió magasságában hatalmas választék volt belőle külföldön. Sőt, Magyarországon is felbukkantak olcsó példányok.
Időközben sokan rájöttek, hogy azon túl, hogy az eleje tényleg nem emeli a legszebb 911-esek közé, tulajdonképpen egy baromi jó autóról van szó: jó vezetni, tartós, masszív és már az alap Carrera is korrektül megy. Ennek megfelelően az árak is megugrottak: ma már 25 ezer euró, azaz közel 10 millió alatt egyáltalán nincs ilyen 911. Ahogy azonban lenni szokott, egy szebb példányért ennél is lényegesen többet kell fizetni.
BMW E46 M3
Másik óriási vágyálmom volt az E46 M3 és volt is egy olyan szűk idősáv, amikor baromi olcsón hajigálták ezeket. Konkréten 3 és 5 millió forint között rendes választék volt még Magyarországon is, illetve Németországban is bőven akadtak 10 ezer euró, tehát akkori árfolyamon körülbelül 3 millió forint környékén értelmesnek tűnő darabok.
Volt egy konkrét példány, ami gyönyörű sötétkék színével, a nagyobb és szebb, 19 colos gyári felnijeivel és a komplett, biztosan remek hangú – talán Supersprint – kipufogórendszerével teljesen levett a lábamról. Mindezt pont 4 millióért, magyar papírral, ráadásul manuális váltóval és hibátlan, fekete bőrbelsővel.
Ma már ezeknek az áraknak csak az emléke létezik. Sajnos most már 10 milliónál indulnak a tisztességesebb állapotú E46 M3-ak, de az igazán szépekért még ennél is jóval tovább kell nyújtózni, az meg már az árban épp lefelé tartó, első generációs M4 territóriuma.
Mazda RX-7
Nem épp a megbízhatóságáról volt híres a Mazda RX-7, aminek főleg a Wankel-motor volt az oka. A híresen elromlós RX-8-asok ára emiatt még mindig alacsonyan van, a legnépszerűbb, harmadik generációs, vagyis FD kódnevű RX-7-nél ez viszont már a múlt, annak az ára megindult felfelé. Ilyen az, amikor egy típus annyira érdekes, hogy az üzemeltetési nehézségeit legyőzi az iránta érzett vágy.
Mindez abszolút érthető, hiszen az RX-7 egy remek formájú, könnyű sportautó, ami kiválóan mozog és pofátlanul jól szól. Hab a tortán, hogy a turbós Wankel remekül tuningolható, de ha valakinek gyári kell, úgy se gyenge. Ennek megfelelően egy értelmes állapotú RX-7 ára ma már nagyjából 50 ezer euró (körülbelül 19 millió) és 100 ezer euró (nagyjából 38 millió) között alakul.
Volkswagen Transporter T1
Érdekes darab az első generációs Transporter és kicsit ki is lóg a sorból, hiszen annak az ára nem mostanában ment fel, hanem már jó tíz éve is megfizethetetlen volt. Ugyanakkor a T1-esnek is volt olyan időszaka, amikor szinte bárki számára elérhető volt. A léghűtéses motorokkal szerelt Volkswagen kisbusz népszerűsége évtizedek óta töretlen, ami annak fényében azért nem olyan meglepő, hogy az egyik legbájosabb, legjobban kinéző kisbusz, ami valaha létezett.
Ma már egy fapados, dobozos, eredeti kivitelért is horribilis összeget kell leszurkolni, de igazán sokat az fog fizetni, aki mondjuk egy 23 ablakos Sambát nézett ki magának. Az egyébként tényleg irgalmatlanul király külsejű, eredeti Sambákért simán elkérnek 100 ezer euró feletti összegeket, ami forintra átváltva nagyjából 40 milliót jelent.
Van azonban egy elég jó kiskapu azoknak, akik nem ragaszkodnak hozzá, hogy a T1-esük tényleg régi legyen. A T1-est elég sokáig gyártották a világ több pontján, így a nem az 50-es és a 60-as években készült, újabb gyártású darabokat lényegesen olcsóbban meg lehet szerezni.
+1 Opel Astra GSi
A végére azért szúrom ide ezt a plusz egyet, mert Astra GSi nálam is van készleten. Azért plusz, és annyiban kakukktojás, hogy ez még nem igazán drága darab, hiszen a jobbakat még mindig simán meg lehet venni nagyjából 2-3 millió forint között. Ez nyilván rengeteg pénz egy F Astráért, de azt is érdemes számításba venni, hogy mennyire elfogyott és szétrohadt az összes.
Az se hátrány, hogy – szerintem nyilván mindenképp – egy jó kiállású autó a GSi, meg hát mégiscsak rendes, kétliteres szívómotorokkal gyártották. A drágulás ugye relatív, a 2-3 millió pedig nem sok, ugyanakkor azt érdemes figyelembe venni, hogy aki akart, az a 2010-es években még begyűjthetett egy szép, rozsdamentes példányt félmillió körül.
