Veled is előfordult már, hogy egy hosszabb autópályázás alkalmával automata üzemmódba kapcsolt az agyad, és szinte észre sem vetted, hogy vezetsz? Ismerős az érzés, mikor arra eszmélsz fel, hogy megérkezel a célodhoz de szinte nem is emlékszel, hogy jutottál oda? Ha igen, jó eséllyel te is megtapasztaltad az autópálya-hipnózist.
A jelenséget 1921-ben írták le először, a téma pedig azóta is újra és újra előkerül. 1929-ben egy Walter Richard Miles nevű pszichológus vetette fel, hogy a járművezetők bizonyos körülmények között egy különleges alvásállapotba kerülhetnek. Ennek során a szemük nyitva van, és az autót is képesek az úton tartani, de nincsenek teljesen maguknál. Magát az autópálya-hipnózis kifejezést G. W. Williams alkotta meg 1963-ban, de a témával később Ernest Hilgard, a hipnózis egyik neves kutatója is foglalkozott.
Az autópálya-hipnózis hosszú, ingerszegény utazások alatt alakulhat ki, mikor a sofőrnek nincs túl sok dolga. Ilyenkor az agy egyfajta meditatív állapotba kerülhet, a vezetés feladatát pedig észrevétlenül a tudatalatti veheti át. „Furcsa érzés. Nem vagy feltétlenül figyelmetlen, de egy kissé más tudatállapotban vezetsz." - nyilatkozta Paul Watters, a brit Automobile Association munkatársa. Jim Horne, a Loughborough Egyetem alváskutatója egy példát is hozott: szerinte hasonló dolog játszódik le akkor is, mikor az ember egy szöveg olvasása közben nem fogja fel a leírtak jelentését, mert valamilyen külső ingerre figyel.
A kutatók között többnyire nagy az egyetértés azt illetően, hogy az autópálya hipnózis a pszichológiai automatizmus egyik ékes példája. Ennek lényege leegyszerűsítve, hogy a mindennapokban gyakran előforduló szituációkra reflexszerűen berögzült módon reagálunk úgy, hogy szinte nem is vesszük észre. Ilyen, mikor tüsszentésnél automatikusan a szánk elő tesszük a kezünket. Mivel autóvezetés közben folyamatosan nagyon hasonló szituációkkal találkozunk, idővel az ezekre adott reakciók is berögzülnek, automatizálódnak.
Az autópálya-hipnózis természetével ellentétben annak veszélyességéről erősen megoszlik a kutatók véleménye. Egyesek szerint a sofőr autópálya hipnózis alatt is ugyan olyan pontosan és biztonságosan vezet mint egyébként. Sőt. Stuart Robertson sofőrökre specializálódott edinburgh-i hipnoterapeuta azt gondolja, ilyenkor a vészhelyzeti reflexek még javulhatnak is, mivel bár a tudatos én elkalandozik, a tudatalatti feszülten figyel.
Azonban nem mindenki ilyen optimista. A fentebb már idézett Paul Watters az autópálya hipnózist a vezetést zavaró jelenségnek tekinti, így annak tudatos kerülésére szólít fel. Más szakértők az autópálya hipnózissal magyarázzák azokat az érthetetlen eseteket, mikor egy autó fékezés nélkül hajt bele egy másikba.
Azt, hogy az ingerszegény körülmények mellett mi hívhatja elő az autópálya hipnózist, nem ismert pontosan. Egyes kutatók szerint az autó folyamatos rezgései nyugtató, ellazító hatással lehetnek a sofőr agyára és testére, de valószínűleg ez még nem minden. Peter Rogers, az Institute of Advanced Motorists egyik vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a modern vezetéstámogató rendszerek – mint például a tempómat, vagy a sávtartó asszisztens – növelhetik az autópálya-hipnózis esélyét, hiszen ezeknek hála a sofőrnek még kevesebb dolga akad vezetés közben.
