Amikor az ember öt-hatmillió forintért vásárol autót, akkor azért már vannak bizonyos elvárásai, ennek kapcsán sikerült nemrégiben belefutnom az utóbbi évek ár-érték arányában legrosszabb autójába. Pedig egy kifejezetten kedvelt, megbízható modell volt az alany – egy plug-in Ioniq. A körítés kiváló, mondhatni bizalomgerjesztő. Ausztriából hazaköltözés miatt (?) lett eladó az autó, korának és futásteljesítményének megfelelő állapotban. Sőt, kiváló állapotban – a hirdetés szerint.
Ügyfeleim az ország másik végéből autóztak el Budapestre csak azért, hogy megnézzék és megvásárolják a hirdetett Hyundai-t. Telefonbeszélgetésük során jelezték az eladónak, hogy szeretnék átvizsgáltatni az autót, most szóljon, ha bármi probléma lenne a kocsival. Nincsen semmi, jött a magabiztos válasz – jöhet bárki.
Az a tézis, hogy hazaköltözés miatt eladó az autó, megdőlni látszott azon tények ismeretében, hogy az elit környezetben lévő ingatlanon több rendszám nélküli autó is parkolt. De lehet, hogy csak nagy volt a családi flotta, és a költözés miatt lett mind eladó...
Messziről elég mutatós az Ioniq, de közelebb érve már vakarom a fejemet. Valahogy az egész autó összességében nézve már nem is annyira bizalomgerjesztő. Ezt kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mintha nem túl egészséges aurája lenne.
Letérdelek elé, no nem az anyaföldet csókolgatni, csak kikötődött a cipőfűzőm. Ekkor látom, hogy a klímahűtőben akkora kanyar van, hogy bármelyik költőlegendánk egy szívhez szóló balladát tudna írni róla. Ennél biztosan jobbat:
„Ahogy kanyarog a vén Tisza,
úgy kanyarog a klímahűtő
a megkímélt pluginba'...”
Elkezdem a rétegvastagságmérést, a kiváló állapotú autón csak a tető nem volt fújva, az összes többi elemét összekente a gittelőfantom. A vastagságból ítélve valamit kétszer is. Persze, ha otthon hagyom a műszert, akkor sincsen nagy baj, mert az elemek úgy álltak az autón, mint tehénen a gatya, ennek megfelelően szinte egyik illesztési hézag sem stimmelt.
A beltér ehhez képest viszonylag rendben volt, az enyhén lefingott állapot szinte üdítően hatott.
A sokkot enyhítendő, gondoltam, hogy nézek valami olyasmit az autón, ami biztos rendben van. Diagnosztika, akkumulátor állapot – 0,02 Volt eltérés a cellák között, ez vállalható a kétszázezres futásteljesítménynél.
Felbuzdultam a sikereken, elkezdtem kívülről vizsgálódni. Gondoltam, folytassuk a diadalmenetet, megnézem a fékeket – hiszen annak mi baja lehet egy hibriden ugye? Mondjuk ennyi kilométernél akár csereérett is lehet. Bal oldalt használt, kissé vállas tárcsa, kopott, de még jó betét – pipa –, jobb oldalt kopott, de még jó betét, zsír új tárcsa, – mi a ? – kiáltok fel, majd gyorsan vissza a másik oldalra, miközben bocsánatkérően nézek kifakadásom miatt az ügyfélre. Biztos csak rosszul emlékszem, hisz ez kizárt egy ilyen kategóriájú (bármilyen) autón. De nem emlékszem rosszul, ez tényleg ilyen. Egyik oldalt használt tárcsa, másik oldalt új tárcsa. Hát, a fillérbaszás új kategóriáját sikerült felfedeznem.
Mert az egy dolog, hogy az autó egy okádék. Az egy dolog, hogy a körítés egy nagy kamu. De, hogy ez a féktárcsás történet hogyan sikeredett, azt nem tudom. Elvitte a jóember szervizbe, és szólt, hogy cseréljék ki a jobb oldali tárcsát? De a betétet ne? Vajon visszakérdezett a szerelő, hogy mi van? Vagy esetleg háznál okosba megoldották? Ez lehet az igazság, mert szerintem nincsen autószerelő, aki ehhez a nevét adná. Esetleg arra gondolt a koma, hogy hibridautó, úgyis az elektromos motorral fékez, minek erre két új betét/tárcsa. Mivel friss vizsgás volt, gondolom a fékpadon kiválóan szerepelt a verda- ha járt egyáltalán ott – mert ugye honosítás esetén nem vizsgálják.
Érthető okokból próbakörre nem vittük az autót. Amúgy az ügyfelem már a felénél feladta, és jelezte, hogy nincs az az áralku, ami mellett elvinné innen ezt a járgányt. Én kértem tőle, hogy várjon már egy picit, mert tök jó cikk lesz ebből, hadd nézzek már jobban körül. Ezután elkészítettem a diagnosztikát, majd jött a fékes szösszenet. Fotókat már csak nagyon sunyiba tudtam készíteni, mert a tulaj egyre bőszebben járkált az autó körül, és hirtelen lett valami sürgős dolga, nagyon mennie kellett.
Kedves kerti nepperek, külhonból hazaköltözők, család szeretett kincsét árulók! Ha átvizsgálást kérnek egy hasonló állapotú autóra, amivel megpróbáltok valakit átverni, mondjatok inkább nemet. Merjetek nemet mondani! És akkor nem kell az én (vagy másik állapotfelmérő) képét nézegetni, nem megy el harminc-negyven perc a drága időtökből...
Summa summárum, az autót nem vásárolták meg – azóta sem. Még mindig fenn van a HaHu-n, és várja leendő boldog gazdáját...
Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!
