Laci autóját bérautóval csapta oldalba egy arab férfi Budapesten. A STOP tábla ellenére nem állt meg sőt, a felelősségét sem ismerte el, inkább visszarepült a homokozóba. Az autókölcsönző biztosítója csak pingvinezik, a rendőrség levelet küldött, a Magyar Posta pedig azt sem tudja, hogy sikerült-e kézbesíteni. Laci meg csak fizet.
Van az úgy, hogy járni jár, csak nem jut!
A jogban nem példa nélküli az ilyen. A károkozó személye ismert, de a felelősség megállapítását akadályozza a nemzetközi jog. Legalábbis a biztosító szerint, aki együtt pingvinezik a hatóságokkal: minden a jogszabályi előírásoknak megfelelően zajlik, csak a kárt nem téríti senki.
Érdeklődéssel olvastam cikkét a totalcar.hu-n a rendőri intézkedések fontosságáról közúti balesetek esetén.
Sajnos a saját tapasztalatom az, hogy még ez sem jelent 100%-os megoldást minden esetben. Példaként saját esetemet írnám le ebben a levélben.
Az egész úgy kezdődött, hogy közúti baleset részese voltam Budapesten. Forgalomtechnikai szempontból az eset elég egyszerű volt, a vétkes fél (egy külföldi arab állampolgár) a jelzőtábla ellenére nem adta meg az elsőbbséget számomra, ezért összeütköztünk. Személyi sérülés nem történt, az én autóm eleje tört össze, a kár többszázezer forint. A külföldi károkozó turistaként tartózkodott itt, a járművét csak bérelte egy magyar cégtől. Rendőri helyszínelés történt. Hamar egyértelmű lett, hogy a másik fél a vétkes, figyelmen kívül hagyta a táblát, ráadásul a szaúdi jogosítványával Magyarországon nem is vezethetne.
Ettől függetlenül nem ismerte le a felelősségét, ezért szabálysértési eljárás indult az illetékes rendőrkapitányságon. Ezen a ponton úgy fél évet adtam az ügynek. Mint utóbb kiderült, túl optimista voltam.
Szeptemberre kaptam egy idézést, ott tanúként elmondtam amit el lehetett. Közben a rendőrség próbálta a károkozót is kihallgatni. Persze ő akkorra már rég hazautazott, a kommunikáció akadozott, postára, fordításra kellett minduntalan várni. Teltek a hónapok.
Idén januárban kezdtem telefonon érdeklődgetni, hogy ugyan mikor lesz határozat az ügyben, mert a kölcsönző cég biztosítója természetesen hallani sem akart a kártérítésről amíg a rendőrség jogerősen meg nem nevezi a baleset felelősét. Erre azonban egyre kevesebb esély mutatkozott.
Az ügy közben elfogyasztott egy ügyintézőt a rendőrségen, de az új is csak annyit tudott mondani, hogy bár a felelősség egyértelműen a másik félé, és erről határozat is született, azt nem tudják jogerőre emelni, mert ennek van egy adminisztratív előfeltétele, amely szerint az érintett fél postán megkapja a határozatot és jogában áll fellebbezni ellene. Nos, a dolog ezen a ponton futott végérvényesen zátonyra. A károkozó ugyanis elérhetetlenné vált a Magyar Posta számára, akik nem tudtak értékelhető információt adni arról, hogy a rendőrség által kiküldött levelekkel mi történik a hazájában.
Mivel a kocsi javítására kifizetett többszázezer forint egyre fájóbb volt, időközben próbáltam a MABISZ-tól segítséget kérni. Előlegezzék meg a kártérítés összegét a rendőrségi határozat megszületéséig a kártalanítási számláról. Ők azonban automatikusan a biztosító panaszkezelő osztályára dobták a levelemet, ahol az szépen el is süllyedt. Így mindenki jól járt. A rendőrség mossa kezeit, részükről minden a törvényi feltételeknek megfelelően zajlott, az ügy szép lassan elévül, lezárhatják, és nem rontja tovább a statisztikát.
Jól járt a biztosító is. Nem kell kifizetnie a kárt. Továbbá
jól járt a bérbeadó cég is. Bár érvényes jogosítvánnyal nem rendelkező személynek adtak át járművet, de ezért senki nem vonta Őket kérdőre,
és mivel hivatalosan soha nem marasztalták el a bérlőjüket a bonus/malus besorolásuk sem romlott.
És végül jól járt a károkozó is. Mindenek előtt azért mert megúszta a balesetet épp bőrrel, és mint utólag kiderült remek érzékkel elhárította a felelősséget, majd gyorsan távozott az országból. Soha nem kell kifizetnie az én káromhoz mérten egyébként elenyésző, 30e forintos büntetését, és semmilyen következménye nem lett számára az ügynek.
Csak egyedül én jártam rosszul. Aki itt maradt egy összetört kocsival, és lassan már egy éve futok a pénzem után. Kuncsorogva a biztosítónál, a rendőrségnél. Mindenhol én vagyok a problémás ügyfél, aki türelmetlen. Pedig igazából én vagyok az aki legkevésbé tehet erről az egészről, és így egy év elteltével azt hiszem joggal vagyok már egy kicsit türelmetlen.
Üdvözlettel: K. László
Osztozom Laci csalódottságán, egy ilyen szituáció rém kellemetlen tud lenni. A jog - különösen a nemzetközi része - tartogat olyan nem várt fordulatokat, amelyekre nincsenek bejáratott, gyors válaszok.
A jog oldaláról vizsgálva két részre bontanám a dolgot:
Egyrészt a rendőrség munkáját - a levél tartalmából kiindulva - nem érheti szó. A helyszínelést lefolytatták, jegyzőkönyvet készítettek, a feleket meghallgatták, határozatban megállapították a külföldi állampolgár felelősségét és megkísérelték az irat külföldi kézbesítését is. Mentségükre legyen szólva, hogy a nemzetközi jog szabályai helyenként olyan, jól bejáratott jogintézményeket sem tudnak alkalmazni, mint az ún."kézbesítési vélelem."
Normál esetben - magyar állampolgárságú károkozónál - a második sikertelen kézbesítési kísérletet követően az iratot kézbesítettnek kell tekinteni, a benne foglaltak pedig jogerőre tudnak emelkedni, kész is vagyunk.
Harmadik országbeli állampolgár esetén azonban már a nemzetközi jog iratkézbesítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amelyet az 1965-ös Hágai Egyezmény szabályoz.
A probléma akkor üti fel a fejét, amikor a hatóság közvetlenül, postai úton próbálja kézbesíteni a határozatát. Bár praktikus és költséghatékony megoldás, nem túl magas a sikerrátája, ahogyan azt a konkrét esetben is látjuk. A postai kézbesítéssel az a probléma ilyen esetben, hogy a vonatkozó jogszabály nem ismeri a kézbesítési vélelem fogalmát. Vagyis, ha a címzett nem veszi át a küldeményt, akkor nem lehet úgy tekinteni, hogy átvette.
Tehát, a közvetlen postai úton történő kézbesítés esetén nincs lehetőség arra, hogy a kézbesítés eredménye fikció alapján kerüljön megállapításra! Emiatt nem tud jogerőre emelkedni a rendőrség határozata sem.
A fenti probléma megelőzésére a törvény lehetővé teszi az ún. "államközi jogsegély" útján történő kézbesítést is. Ennek két módja ismert.
1) Az iratok kézbesítésének egyik módja a részes államok központi hatóságainak közreműködésével történő kézbesítés. Ez magyarul annyit tesz, hogy a rendőrség elküldi az Igazságügyi Minisztériumhoz a határozatot egy jogsegély iránti megkeresés kíséretében, majd a magyar minisztérium kiküldi a külföldi minisztériumnak, akik továbbítják a külföldi rendőrségnek, onnan pedig hamar utat talál a károkozóhoz is. Ez az eljárás időigényes és költséges, ellenben eléggé eredményes.
2) A másik módszer a konzuli-diplomáciai képviseleten keresztüli kézbesítés. Ebben az esetben a Külügyminisztérium illetékes szervezeti egységének kell megküldeni a levelet, amely az adott ország külképviseletén keresztül kísérli meg a kézbesítést tető alá hozni. A gyakorlatban azonban ez is többnyire postai kézbesítést jelent, így a hozzáadott értéke csekély.
Ezek azonban csak az egyezményben részes államokra vonatkoznak. Amennyiben a károkozó honossága szerinti állam nem tagja az egyezménynek, csak a postai kézbesítés marad, ahogyan a konkrét esetben is.
Most, hogy minden remény elveszett és a jogászkodástól is elzsibbadt az agyatok, térjünk át a lényegre.
A KONKRÉT JOGESETBEN VALAMI NEM KEREK,
és nem a kézbesítési akadályok kezelése miatt.
A rendőrség határozatának alapjául szolgáló baleseti helyszínelési jegyzőkönyv tartalma ugyanis attól nem változik meg vagy lesz valótlan, hogy a határozat külföldi kézbesítése sikertelen és emiatt nem lesz jogerős a döntés. Az elsőbbségadást előíró tábla ugyanott van most is, a külföldi sofőr ugyan úgy nem adta meg az elsőbbséget, a bérautó pedig ugyan úgy telibe trafálta Lacit, mintha jogerős lenne a rendőrségi határozat.
A baleseti helyszínelési jegyzőkönyv pedig ezt mindet tartalmazza.
Az a jegyzőkönyv ugyanis a "kezdőirat", az eredeti jegyzőkönyv. Az eljárás minden további szakasza és megállapítása arra épül, abból ered. Éppen emiatt a jogszabály kötelezővé teszi az elkészítését, a részes felekkel való megosztását és azt is lehetővé teszi, hogy
a biztosító az alapján bírálja el a polgári jogi / biztosítási felelősség kérdését anélkül, hogy a rendőrségi határozat jogerőre emelkedést meg kellene várnia!
Korábbi cikkemben foglalkoztam már ezzel a kérdéssel. A károkozó biztosítója nincs kötve a rendőrségi eljáráshoz és nem kell megvárnia a rendőrségi eljárás végét / döntés jogerőre emelkedését. Az ugyanis akár éveket is igénybe vehet (még magyar károkozónál is) és a rendőrségi eljárásban megállapított szabálysértési / büntetőjogi felelősséghez sincs kötve a biztosító.
ÁLTALÁNOS TÉVHIT, HOGY A BIZTOSÍTÓS ÜGYINTÉZÉSHEZ MEG KELL VÁRNI A RENDŐRSÉG/ÜGYÉSZSÉG ÁLTAL LEFOLYTATOTT SZABÁLYSÉRTÉSI- VAGY BÜNTETŐELJÁRÁS LEZÁRULÁSÁT ÉS A JOGERŐS DÖNTÉS MEGSZÜLETÉSÉT!
Ez egyáltalán nem így van. A hatóság vizsgálódása sokszor túlzottan időigényes, és nem is kell megvárni ahhoz, hogy a biztosító fizessen.
ILYEN ESETBEN ELEGENDŐ A BALESET JEGYZŐKÖNYVÉT KIKÉRNI A HELYSZÍNELÉST VÉGZŐ RENDŐRI SZERVTŐL
az alapján az esetek többségében elbírálható a jogalap, a biztosítók meg tudják ítélni, hogy kit terhel a felelősség. Így hónapokkal gyorsítható az eljárás.
A BIZTOSÍTÓKNAK PEDIG NEM CSAK LEHETŐSÉGÜK, KÖTELESSÉGÜK IS A JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN TÖRTÉNŐ KÁRKIFIZETÉS.
Emiatt küldte tovább a MABISZ Laci bejelentését a károkozó biztosítójához. A valóságban tehát semmi akadálya nincs a kárkifizetésnek, a baleseti helyszínelési jegyzőkönyvből is megállapítható a károkozó (polgári - biztosítási) felelőssége, és
alaptalan a biztosító azon érvelése, hogy a jogerős rendőrségi határozat megérkezéséig nem tudja elbírálni az ügyet.
A jegyzőkönyvben ugyanis pontosan szerepel, hogy ki milyen KRESZ szabályt sértett, az miként viszonyul a balesethez és hogy pontosan mi vezetett a kár bekövetkezéséhez.
Nyilván kényelmesebb az ügyfeleket azzal lerázni, hogy a rendőrségi határozat jogerőre emelkedéséig nincs mit tenni, csak éppen a jogszabályi alapja hiányzik ennek a standard lerázós blankettaszövegnek.
Laci kálváriája végül kedvező fordulatot vett, a rendőrség végül kiadta a nem jogerős határozatot, amely alapján a károkozó biztosítója kifizette a javítás költségeit. Hogy volt-e köze ehhez a médiafelhajtásnak? A fantáziátokra bízom.
