Vonatpótlás – semmitérő hulladék, vagy minőségi szolgáltatás? Egyik sem!

Szerda este nagyjából 7 óra magasságában értünk be Tatabányára és szálltunk át a Kelenföld felé tartó „IC-pótló” buszokra. Az átszállás gördülékenyen ment, a tájékoztató személyzet mindenhol ott volt és amint az IC utasai átszálltak a buszokra azonnal meg is indult a legalább 4 járműből álló konvoj Budapestre. A szolgáltatás minőségére nem lehetett panasz. Páréves turistabuszokkal utaztunk Kelenföldig, az utat pedig a menetrendben rögzített 1 óra 5 perc helyett kb. 50 perc alatt tettük meg. Országbérlet birtokosként a megváltozott közlekedési rendre való tekintettel helyjegyet se kellett vennem, minden flottul ment.

Csütörtök délután már érdekesebb volt a kör. Ezúttal nem az IC-pótlót, hanem a személyvonatot választottam, csakis kizárólag a tudósítás kedvéért. A vonat begördült Budaörsre, ahol legalább 10-15 láthatósági mellényes vasutas várta a és kísérte végig a vonatról leszállókat egészen a pótlóbuszokig. Ott egyikőjük elkiáltotta magát, hogy „Az első az X10-es, a második a személybusz, a harmadik pedig csak Biatorbágyig közlekedik!” Az utasok jó része szerencsére megértette, hogy ez mit is jelent pontosan, a többiek viszont kétségbeesetten próbáltak útba igazodni.

Az X10-es pótlóbusz csak Bicskén és Tatabányán áll meg, az úgynevezett személybusz pedig rendes vonatpótló, mindenhol megáll, ahol a vonat is, lehetőleg minél közelebb az eredeti állomáshoz. Az egyik vasutas – ránézésre a tájékoztatószemélyzet vezetője - épp néhány utast igyekezett megnyugtatni, a következőképp:

„A Bicske-Herceghalom autóbusz két percen belül itt lesz. Forgalmi akadály van, tetszenek tudni milyen a közúti közlekedés. Attól kérek a legnagyobb elnézést, akinek ez a legkellemetlenebb. Nekem nincs sok közöm az egészhez, engem Miskolcról zavartak ide, azt se tudom, hogy hol van Herceghalom. De a kollégák is Borsodból vagy Szabolcsból valók.”

Én kizárólag tudósítási célból utaztam a „személybuszon”, egészen Tatabányáig, ha csak sima utas vagyok, Kelenföldről mentem volna az IC-pótlóval, vagy ha már Budaörsön vagyok, akkor az X10-essel. A három busz egyébként egyszerre indult el, de úgy tűnt, hogy az utastájékoztatás minden próbálkozás ellenére sem volt a legmegfelelőbb.

• Többen is leszálltak Biatorbágynál, miközben oda van egy harmadik, közvetlen pótlóbusz.
• Rengetegen szálltak le Bicskénél annak ellenére, hogy az X10-essel legalább 20 perccel korábban odaértek volna. 
• Többen is végigutazták a távot Tatabányáig, páran nagy bőröndökkel, nekik egyértelműen az IC-pótlón kellett volna lenniük.

A vonatpótló busz egy kétes hírű Credo Econell volt, ami annak ellenére, hogy maximum 2-3 éves volt, nem volt a legjobb passzban. A klíma vagy nem működött, vagy csak simán nem kapcsolták be, az ajtón pedig akkora illesztési hézag tátongott, hogy három ujjamat simán kidugtam volna rajta. Az egyik utas így köszöntötte később felszálló ismerőseit: "Sziasztok! 50 fok van, levegőt nem fogtok kapni, reggel meg persze lefagyaszt, mert a pofádba nyomja a klímát.” 

Bicskéig egyébként majdnem teljesen tele volt a busz, a folyosón volt, hogy mozdulni is alig lehetett, bár azért néhány szabad ülés még akadt. Sokat segítene a helyzeten, ha minden utast sikerülne abba a buszba terelni, amelyikkel a leggyorsabban eléri a célállomást, így javítva a kapacitásproblémát.

Bicskénél hallottam először a vezetőfülke irányából a Google Maps navigációjának összetéveszthetetlen magyar hangját, amint azt mondta „Haladjon tovább egyenesen!”.

Az, hogy a buszsofőrök nem tudják fejből az útvonalat, nem meglepő, hiszen az ország minden szegletéből csődítették ide őket, amilyen gyorsan csak lehetett, sőt vasúti körökben mozgó forrásom szerint a következő volt a helyzet:
„Hétfő reggel adták csak ki az útvonalat a buszsofőröknek, egészen addig szigorúan titkos volt, nehogy valaki „szabotálja” a vonatpótló autóbuszok útvonalát. Második naptól azonban ez hirtelen nyilvános lett, mondván jellegéből adódóan elkerülhetetlen, hogy publikus legyen.”

A buszunk végül körülbelül 10 perc késéssel érkezett meg Tatabányára, ahol jobb híján a parkoló autók között rakta le az utasokat. A megállókat elfoglalta öt darab IC-pótló túrabusz, a szervező/tájékozató személyzet két tagja pedig azt próbálta megfejteni, hogy vajon a megálló kicsi, vagy a buszok vannak túl sokan.

Péntek délután ismét utaztam az IC pótlón és este a személybuszon is. Az IC-pótló a menetrendnél jóval gyorsabban, 65 perc helyett 50 perc alatt ért be Kelenföldre, igaz kissé telítettebb volt,mint a szerdai, de mindenki kényelmesen le tudott ülni. A személybusz visszafelé körülbelül ugyanolyan volt, mint csütörtökön, de már csak kettő indult, látszólag ugyanolyan szervezettséggel. Az X10-es rendesen megtelt, így a tájékoztató személyzet is "őszintébb" volt a szokásosnál:
"Utastájékoztató: -Meddig utazik?
Utas: - Tatabányáig!
- Nem fogja magát elhányi a buszon?
- Mi!?
- Nem lesz rosszul a nagy tömegben?
- Nem.
- Akkor ez! (az első busz, az X10-es)"

A vonatpótlás eddig tehát Intercityk esetén aligha lehetne jobb, mondhatni tökéletes. A személyvonatoknál a rendszer még egy kicsit bukdácsol, de ebben nagyban közrejétszik az utasok oda nem figyeléséből adódó általános tájékozatlanság.  A személyzet rendkívül segítőkész és megértő, senkit sem jellemez a leszarom stílus, ráadásul sokan is vannak, könnyű őket megtalálni. A koncepció önmagában elég jó, láthatóan hatalmas szervezőmunka van mögötte, csak rendesen be kell járatni.

Egy kis megértéssel és türelemmel sok őszhajszálat megspórolhat magának az ember. Külön jó volt látni, hogy az állomásoknál sokan autóba szálltak a buszozás után, tehát nem mindenki kezdett el azonnal autóval bejárni a városba, adtak némi esélyt a tömegközlekedésnek.