Jogosítvány: káoszt okozott a milliárdos új rendszer
Oktatók a reflektorfényben
Az elmúlt hetek tele voltak jogosítványokról és autósoktatókról szóló cikkekkel, hírekkel, legújabban pedig a Telex közölt összeállítást tanulók és oktatók nem mindig felhőtlen történeteiből. A cikknek bár voltak pozitív elemei is, a végkicsengése egyértelmű: bunkó, szexista, csaló banda, csaknem olyan rossz hírű, mint a tornatanárok.
Azért is került középpontba az oktatás, mert a Közlekedési Alkalmassági Vizsgaközpont Nonprofit Kft. új elektronikus rendszert vezetett be, amelyben közleményük szerint könnyebb és gyorsabb lesz a jogosítvány megszerzése, hiszen teljes körű elektronikus ügyintézésre lesz lehetőség, illetve a képzőszervek adminisztratív terhelése is jelentősen csökkenni fog. Ez a közlemény is bejárta a sajtót, a cikkek mindenhol könnyebb és gyorsabb jogosítványszerzésről szóltak.
Két hete írtuk meg azt a változást, ami az oktatókra és a tanulókra is vár: szeptember eleje óta az oktatóknak hivatalosan két órával előre be kell jelenteniük az összes órát, amelyet megtartanak, pontos hellyel és idővel, ami óriási rugalmasságot vesz el a rendszerből, legtöbbször pont a tanulók kárára.
Hasonló indokkal került bevezetésre az új rendelet is: az oktatókról terjedő hírek csalások sorozatairól szólnak, a Vizsgaközpont pedig a jobb ellenőrizhetőséget tűzte ki célul.
A fent említett cikkünkben Köves Szilárd vezetéstechnikai oktató, összhangban a szakma csaknem összes képviselőjével azt fogalmazta meg: a valóban jó munkavégzést elősegítő szakfelügyelet gyakorlatilag eltűnt, helyette az adminisztráció drákói szigorral való ellenőrzése nem fog jobb oktatást eredményezni, nem segítség sem oktatóknak, sem tanulóknak.
A valamilyen szintű ellenőrzés bevezetése, a csalások visszaszorításának igénye jogos lehet, azonban ez a minden félnek csak hátrányt jelentő, ráadásul személyiségi jogilag is aggályos feladat semmiben sem járul hozzá a valóban minőségibb vezetésoktatáshoz.
Mostanra pedig felgyűltek a tapasztalatok is az 1,8 milliárd forintos támogatásból fejlesztett új elektronikus rendszerrel, a KÖKÉNY-nyel is, amely gördülékenyebb adminisztrációt és könnyebb vizsgára jelentkezést ígér.
Az oktatók és iskolvezetők többsége, bár finoman szólva sem boldog az előre jelentéstől és az új adminisztrációs feladatoktól, becsülettel nekilátott a dolog használatának, csakhogy a rendszer hibáit, amik erősen kihatnak a tanulókra is, napestig lehetne sorolni.
Nézzünk néhány példát:
- Megpróbálom KRESZ vizsgára jelenteni a tanulóimat, de nem látja őket a rendszer. Ketyeg az idejük, pedig a tanfolyamot rendesen befizették, el is végezték, mégsem tudnak elmenni vizsgázni. A leveleimre, kérdéseimre érdemi választ hetek óta nem kapok - írja például Katona Ágnes szakoktató.
A rendszer átállásakor az aktív és működő oktatók egy része is eltűnt a rendszerből, így most nem lehet hozzájuk rendelni tanulókat, akik így nem tudják elkezdeni a vezetési gyakorlatot. Ezeknek az oktatóknak most saját időből és erőfeszítésből maguknak kell bizonyítaniuk, hogy továbbra is léteznek, oklevelüket be kell küldeniük a Vizsgaközpontba, akinek pedig esetleg régebbi az oklevelük, magának kell kikérnie azt a minisztériumból, hogy azután továbbküldhesse.
"A digitalizáció olyan jól sikerült, hogy amíg az autósiskola személyesen be nem viszi a tanuló kinyomtatott jelentkezési lapját leadni a Vizsgaközpontba, addig a tanulót nem lehet elméleti vizsgára jelenteni. Egy tanulónk adatlapját például szeptember 6-án iktatták, de azóta sem sikerült vizsgára jelentenem, mert iktatva lett ugyan, a rendszer mégsem látja. Az elmúlt napokban többször telefonáltam a Call Centerbe, ahol csak annyit tudtak mondani, hogy írjak e-mailt. Írtam e-mailt, amire több mint két hét elteltével annyit válaszoltak, hogy rosszul vittem fel az adatlapot és elolvasásra mellékelték a használati utasítást, hátha abban megtalálom a megoldást a problémámra.
Persze az én levelem és a válaszlevél megérkezése között eltelt időben én több helyre telefonáltam, több emberrel beszéltem, igazolnom kellett, hogy valóban rendelkezem online tanfolyamra szóló engedéllyel, az informatikusok több használhatatlan javaslattal is előálltak, de a tanulónak vizsgaidőpontja továbbra sincs. - mondja Dallos Judit, egy budapesti iskola vezetője, aki megjegyzi, hogy az egészet tesztidőszak nélkül, azonnali hatállyal dobták az autósiskolák nyakába, miközben a rendszer hemzseg a hibáktól, felelősséget pedig nem vállal senki.
Ugyanezt erősíti meg Barta Judit szakoktató, aki számos oktató problémáit gyűjtötte össze.
Van olyan kolléga - meséli - akinek a tanulója sikeres vizsgát tett, a rendszerben viszont elmaradt vizsga szerepel. Olyan is akad, akit a hetedik vizsgájára azért nem tudnak jelenteni, mert a rendszer szerint nincsen PÁV vizsgája, ami nélkül valójában már hatodik vizsgát sem tehetett volna, mivel az ötödik bukás után ez kötelező.
Az új rendszerben gyakorlatilag mindennapos az is, hogy egy vizsga be van jelentve adott időpontra, és aznap, a helyszínen derül ki, hogy teljesen máskorra lett kiírva a vizsga - adott esetben azt az abszurd helyzetet eredményezve, hogy egy oktatónak egy időpontban két vizsgája lenne.
- Hogyan sikerült egy ilyen egyszerű szűrőt kihagyni a közel kétmilliárdból fejlesztett, forradalmian új rendszerből? - teszi fel a kérdést Dallos Judit.
- Van ebben olyasmi is, ami konkrétan életveszélyes - meséli Máté György motoros oktató -, tudniillik ha valaki egy motoros kategóriára iratkozik, akkor a rendszer nem enged neki más kategóriájú órát beírni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például ha nagymotoros, korlátlan A kategóriára jön a tanuló, akkor nem tudok neki például 50 köbcentis kismotort beírni, ennek ugyanis nincs rendszáma, így a rendszer nem engedi rögzíteni. Kisebb, A1 kategóriás motort is összesen két órára, azaz egy alkalomra enged beírni, többre nem. Ez azért nagyon nagy baj, mert így a teljesen tapasztalatlan tanulót hivatalosan kénytelen vagyok ráültetni neki még messze nem való, nagyobb teljesítményű motorra, nehogy sérüljön az adminisztráció, ez pedig súlyosan balesetveszélyes. Nem is beszélve arról, hogy ha baj történik, felelős vagyok azért, hogy nem tartottam be a fokozatosság elvét, és olyan motort vezettettem a tanulóval, amit még értelemszerűen nem tud kezelni, hiszen előtte elméletileg csak két órát vezethetne kisebb motort. Ennek sincsen semmilyen felelőse.
Barta Judit adatvédelmileg és pénzügyileg is aggályos dolgokat is elmond:
- A vizsgadíjak befizetése eddig egyenként történt a Vizsgaközpontnak, az új rend szerint viszont minden iskolának egy gyűjtőszámláról kell beutalnia a pénzt, amiből aztán levonódnak az egyes tanulók vizsgái után a díjak. Ez valóban lehetne egy jó rendszer, csakhogy a befizetett több százezer forint után az iskolák nem kapnak számlát a Vizsgaközponttól, kizárólag akkor, amikor már megvalósult egy-egy vizsga, és akkor sem egyenként, tételesen a tanuló nevével, csak annyi áll rajta, hogy hány vizsga volt. Ezenkívül nagyon sok, az átállás előtt befizetett vizsgadíj van bent, ezeket a tanulóknak kell külön visszaigényelnie, addig az iskola újra be kell, hogy fizesse a pénzt a vizsgára jelentéshez. Olyan is előfordult, hogy a tanuló személyesen bement a Vizsgaközpontba, ahol kártyával fizette be a vizsgadíjat, utána pedig ugyanazt az összeget levonták az iskolától is, még egyszer. Ez azután megoldódott.
A rendszerből eltűnt tanulók, összekevert vizsgaidőpontok, módosíthatatlan adatok, eltűnt vizsgadíjak nehezítik a tanulók életét is, és egyelőre nagyon messze vannak a gördülékeny jogosítványszerzéstől, ami elvileg a fejlesztés lényege lenne. Röviden szólva: egyelőre kaotikusak az állapotok.
Bár a Vizsgaközpont adminisztrátorai igyekeznek segíteni, az ő munkájukat sem könnyíti meg a napi több száz panaszos telefon, e-mail, sok levélre pedig az a válasz: fejlesztési probléma, amivel a fejlesztőket kell megkeresni, nekik azonban nincs elérhetőségük.
Ami pedig adatvédelmileg is aggályos - mondja el Barta Judit -, hogy nekem például van tanulóm, aki elment tőlem, most másnál vezet, de a rendszerben a mai napig látom az összes óráját, helyszínnel, időponttal.
Már az egész előre jelentés is egy érdekes adatvédelmi kérdés - mondja Dalmadi Attila szakoktató is -, még csak nem is az oktatók, hanem a tanulók szempontjából. Mi van akkor, ha valaki nem szeretné, hogy egy nonprofit kft. pontosan követhesse az ő vagy a gyereke pontos tartózkodási helyét? Még csak nem is kell ehhez diplomatának vagy politikusnak lenni, bárkinek joga van ahhoz, hogy ezt megtagadja, akkor ő nem kaphat majd jogosítványt?
Napestig lehetne sorolni a kisebb és súlyosabb problémákat, a húsz percig homokórázó felületet, a véletlenül elírt adatok kitörölhetetlenségét, akár azt, hogy az óra elmaradására a rendszer összesen három lehetőséget kínál fel: lemondta vagy beteg lett a tanuló, forgalmi ok. Hemzsegnek a szakmai csoportok és diskurzusok a hibáktól, amiknek az oktatók, iskolavezetők és adminisztrátorok a saját idejükből és energiájukból próbálnak utánajárni.
És mindez még csak az adminisztráció, egy 1,8 milliárdos fejlesztés, egyetlen szó sincsen semmilyen valós szakmai vagy módszertani kérdésről.
Hogy mindez valóban elősegítené a csaló vagy más okból (például a sok cikkben szereplő és közszájon forgó modor miatt) a szakmába nem való oktatók kiszűrését, azt nem gondolhatja senki komolyan. Senki sem tagadja, hogy a fent említett rétegek valóban léteznek, és sokan ismerünk ilyen történeteket. Ám érthető módon az oktatótársadalom értetlenül áll a hirtelen több oldalról érkező össztűz előtt, akkor is, ha a legtöbben nyilvánvalóan szívesen kiszűrnék maguk közül a rossz hírt keltő kollégákat.