A gyorshajtónak is elsőbbsége van?
Halálos kimenetelű közlekedési balesetről tudósítani sosem hálás feladat. Az esemény következményeinek jogi megítélése, elbírálása talán még annál is embertpróbálóbb kihívás. Főleg, ha az elhunyt hozzátartozói az igazságot és a végtiszteletet keresik a jogszolgáltatás bugyraiban.
Összetört autók, mentőhelikopter, egy helyszín és egy időpont. Körülbelül ennyit jegyez meg az átlag olvasó a súlyos közlekedési balesetekből. Pedig az ilyen eseteknél az igazi tanulság általában kimarad a híradásokból.
Mindenki emlékszik még a Dózsa György úti halálos balesetre. A körülmények sem voltak túl szalonképesek, a bírói ítélet pedig még jobban felverte a port. Szinte érezni lehetett a feszültséget a tudósítások és a kommentek szövegében: Mi az, hogy az ámokfutó gyorshajtó csak részben felelős a balesetért? Itt már mindent lehet, az sem baj, ha néha belehal pár vétlen közlekedő? - dohogott a közvélemény akkor.
Annak ellenére, hogy engem is felháborított az az eset, és én is igazságtalannak éreztem a bírói ítélet indokolását, jogászként egyet kellett vele értenem. Mert jogilag helytálló volt a bírók érvrendszere és törvényszerű volt az ítélet. Az más kérdés, hogy az elhunyt hozzátartozói nem ezekért járnak bíróságra, hanem igazságtételért és megnyugvásért. Irgalom azonban nem szerepel a jog eszköztárában, sajnos.
Közismert, miszerint hazánk útjain a gyorshajtás és az elsőbbségadás elmulasztása a két vezető baleseti ok. Ezen - önmagukban is veszélyes - szabályszegések találkozásakor pedig sokszor elkerülhetetlen a súlyos, vagy éppen katasztrofális kimenetelű baleset. Sajnálatos módon olvasónk édesapja is részesévé vált egy ilyen szerencsétlen balesetnek, amelyben életét vesztette. Az elhunyt hozzátartozóit nem csak a baleset és következménye rázta meg felfoghatatlanul, hanem a helyszínelés eredményeképpen megállapított jogi tények is.
olvasónk nem várt telefonhívást kapott, a vonal túloldalán a rendőrség volt
"Hallo, kivel beszélek? Ide kellene jönni azonosítani a holttestet, nagyon sajnáljuk" Erre a dialógusra senki sincs felkészülve.
Olvasónk édesapja neves vitorlázó volt, idős kora ellenére aktívan versenyzett, jól látott, óvatosan vezetett. Kora tavasztól késő őszig Alsóörsön tartózkodott, jól ismerte a környéket. Aznap, miután kivették a Balatonból a vitorlást és téliesítették Füredről tartott Alsóörs felé Astrájával, utazásának vége felé a főútról balra kanyarodott volna.
Szemből azonban egy BMW érkezett, jelentős sebességtúllépéssel. Elmondás alapján az autó - fedélzeti számítógépe szerint - 5 másodperccel a baleset előtt 186 km/h sebességgel haladt 90 helyett. Az ütközés elkerülhetetlen volt. A karambolban az Astra több, mint 50 métert repült azzal együtt, hogy ebben egy piruett és egy másik autónak való csapódás is lassító tényező volt. Az Astra sofőrje nem élte túl az ütközést, a kiérkező mentőhelikopter személyzete sem tudta megmenteni az életét. Olvasónk beszámolója szerint, a gyorshajtó sajnálja a történteket, de nem tartja magát felelősnek.
Mit mond az igazságügyi szakvélemény?
Az ügy nyomozati szakában kirendelt igazságügyi szakértő szerint az Astra vezetője jelezte balra kanyarodási szándékát, a balra húzódást azonban túlzásba vitte, a manővert megelőzően áttért a szembesávba, az elsőbbségadást pedig elmulasztotta. A BMW sofőrje viszont bőven a megengedett 90 km/h tempó felett közlekedett. Ha nem lépte volna túl a sebességhatárt, intenzív vagy vészfékezéssel megállítható lett volna a BMW az ütközés előtt, írja a szakvéleményében. Azt is leszögezi: A sebességtúllépés ok-okozati összefüggésbe hozható a baleset bekövetkezésével.
A logika és az igazságérzet ilyenkor egyértelmű irányt jelöl ki: a gyorshajtó a felelős, hiszen gyorsan hajtott! Ez azonban - bármennyire is adja magát - koránt sem ilyen egyértelmű!
A közlekedési jog egyik legnehezebb és legvitatottabb kérdése ez. A közúti balestek vizsgálatánál azt kell mérlegelni, hogy melyik sofőr szabályszegésének kiiktatásával lett volna elkerülhető a baleset vagy annak következményei. Például, ha a BMW-s gyorshajtása nélkül is bekövetkezett volna a baleset (vagy annak halálos kimenetele), akkor azt is vizsgálni kell, hogy az Opel Astra sofőrjének elsőbbségadása (pontosabban annak elmulasztása) milyen ok-okozati összefüggésben áll a végeredménnyel. Amiatt lényeges ez, mert a KRESZ szerint minden közlekedőnek általános balesetelhárítási kötelezettsége van, a szakértő szerint pedig a BMW könnyűszerrel elkerülhette volna az ütközést, ha a vezetője betartja a sebességhatárt. Sőt, meg sem kellett volna állnia!
Valóban elsőbbsége van a gyorshajtónak minden esetben?
Honnantól „megtévesztő” a gyorshajtó sebessége? Még a bírói gyakorlat sem teljesen egységes a kérdésben.
A bíróságok szerint a konkrét baleset összes körülményének mérlegelése után lehet csupán eldönteni, hogy a gyorshajtó nagy sebessége felmenti-e a többi közlekedőt a felelősség alól. Ökölszabály nincs, és a bíróságok sem határoztak meg viszonyítási pontokat. De ez azt jelentené, hogy akinek elsőbbsége van, annak akkor is elsőbbsége van, ha száguldozik?
A bírói gyakorlatban fontos szempont, hogy milyen távolságból észlelhette az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője a gyorshajtót. Hosszú, jól belátható útszakaszon csekély esély mutatkozik a kanyarodó sofőr számára. Ettől függetlenül a felvetés jogos és alapos: ha betartotta volna a sebességhatárokat a gyorshajtó, a másik autós még mindig élhetne. Ez egy olyan komoly morális-jogi dilemma bírói oldalról is, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül.
A „megtévesztő" sebesség
A fogalma ismert, hivatkoznak rá az igazságszolgáltatásban, de hogy mit jelent pontosan, az sokaknak rejtély. Heves vita tárgya, hogy akkor is meg kell-e adni az elsőbbséget a másik félnek, ha az extrém nagy (jogi bikkfanyelven: megtévesztő) sebességgel közlekedik?
A megtévesztő sebesség jogintézménynek írásos nyoma sehol sincs. Lényege, hogy egy bizonyos mértéket meghaladó sebességtúllépés esetén a többi autóstól már nem várható el a gyorshajtó tényleges sebességének pontos felmérése.
Igazságosnak hangozhat egy ilyen tragédia után, hogy ha az egyik sofőr durván gyorshajtott, Ő lesz a felelős a balesetért, a gyakorlatban azonban inkább a „gyorshajtónak is meg kell adni az elsőbbséget” elv érvényesül a bíróságokon
De vajon van-e a gyorshajtásnak egy olyan számszerűsíthető mértéke, amit túllépve már kizárólag a gyorshajtót terheli a felelősség mindenért, ami a gyorshajtással kapcsolatban történik? A legfőbb bírósági fórum szerint a közlekedési szabályok egyenrangúak, még akkor is, ha vannak köztük olyanok, melyek megsértésének súlyosabb következményei lehetnek, mint más szabályszegéseknek. Ezek a gyorshajtás, a kanyarodás- és az előzés szabályainak megsértése.
A KRESZ-ben nincs olyan, hogy a szabályosan közlekedőknek elsőbbségük van a szabálytalanokkal szemben
Annak eldöntése, hogy ki követett el szabálysértést-bűncselekményt, a hatóságok dolga. Nem ritka, hogy a bíróság arra jut: mindkét autós hibázott valamiben! Azért, mert senkit nem ment fel az elsőbbségadás kötelezettsége alól az, ha a másik autós gyorshajt. A bírói gyakorlat is az „egyet ide, egyet oda” gyakorlatot követi az ilyen ügyekben.
Legfelsőbb Bíróság 6/1998. számú jogegységi határozata szerint „az egyes speciális közlekedési szabályok nem állnak egymással hierarchikus viszonyban, egyik közlekedési szabálynak sincs olyan abszolút elsőbbsége, primátusa a másikkal szemben, amely feltétlenül kizárná vagy korlátozná egy másik szabály alkalmazhatóságát. Mindig a konkrét forgalmi helyzethez, a közlekedés résztvevőinek magatartásához képest kell megállapítani, hogy az adott esetben melyik közlekedési szabálynak, illetve szabályszegésnek van jelentősége, és milyen mértékben”.
A vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy a megengedett sebesség túllépése fokozza a baleset kockázatát, és csökkenti a baleset elhárításának lehetőségét. Ha az elsőbbségre jogosult nem jelentősen lépi túl a megengedett sebességet, csak kivételes esetben állapítható meg a tudatos vagy nem tudatos gondatlansága a közúti baleset okozása tekintetében. Más a helyzet, ha az elsőbbséggel rendelkező a megengedett sebességet jelentősen túllépi. Ilyenkor általában nem számíthat arra, hogy az elsőbbségadásra kötelezett ezt idejében észleli, sőt arra kell számítania, hogy a jelentős sebességtúllépés az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztheti”.
Minden ügy más, minden közlekedési szituáció egyedileg vizsgálandó és értékelendő. A legfőbb bírói fórum azt is leszögezte már, hogy „A közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.
Az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna."
A valóságban az szokott probléma lenni, hogy az emberi szem nem traffipax, így pedig fogalmuk sincs a közlekedőknek, hogy a másik éppen mennyivel rongyol. Emiatt pedig abba is kár belemenni, hogy „mi lett volna, ha.” Ezeket a tragikus eseteket már csak utólag tudja vizsgálni a műszaki- és a jogi szakértő, az eset összes körülményét mérlegre téve.
Önmagában sem a gyorshajtás, sem a sebességkülönbség nem számít, a bíróság a baleset körülményeit összességében vizsgálja, értékeli
A sebességtúllépés nagysága önmagában tehát nem jelent semmit. Egyrészt, mert a legfőbb bíróság szerint „Az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna”.
Másrészt a Kúria a 2209/2010-es elvi határozatában (ami nem kötelező ugyan a bíróságokra, de irányadó a munkájukra nézvést) leszögezte, hogy „A közlekedési bűncselekmények elbírálása körében a sebességtúllépés megtévesztő jellegének megítélésekor nem lehet kizárólag annak a mértékét figyelembe venni, a sebességtúllépésnek az adott közlekedési helyzetben betöltött szerepe a döntő”.
Így előzetes számháborúba kezdeni felesleges, hiszen esetenként kell vizsgálnia a bírónak, hogy az adott útonszakaszon fennálló közlekedési szituációban mi minősülhetett megtévesztően nagy sebességnek
A bírói gyakorlat évtizedek óta egyaránt szankcionálja a gyorshajtókat és azokat is, akik nem adtak nekik elsőbbséget. Teszi ezt azért, mert a KRESZ szabályok között nincs ilyen értelemben vett hierarchia, azt pedig az eset összes körülményét mérlegelve kell eldönteni, hogy melyik sofőr mely cselekménye milyen arányban járult hozzá a baleset bekövetkezéséhez.
A gyakorlatban az szokott történni, hogy a bíróság elkülöníti a két sofőr ügyét és külön-külön is megvizsgálja a baleset bekövetkezésében játszott szerepüket, felelősségüket. A helyzetet nehezíti, hogy az Astra sofőrje sajnálatos módon nem élte túl az ütközést, így az ő szemszögéből sosem ismerhetjük meg az eseményeket.
A legvalószínűbb az, hogy a bíróság mindkét járművezetőt felelősnek mondja ki közúti baleset gondatlan okozása miatt, a "vétlen fél" kifejezés ezekben az esetekben nem szokott szerepelni az iratokban.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
A konkrét ügyben május 14-én várható az elsőfokú ítélet kihirdetése, a fejleményekről beszámolunk. Az elhunyt családjának pedig erőt és kitartást kívánunk.
