A károkozói pótdíj minden, csak nem igazságos

A magyar KGFB-piac erősen árérzékeny, az autósok ott spórolnak, ahol tudnak. Bevett gyakorlat, hogy a család összes autója egy üzembentartó nevén fut attól függetlenül, hogy ténylegesen ki használja azokat. A jogszabályok nem tiltják kifejezetten, károkozás esetén viszont visszanyalhat a fagyi, a spórolás átfordulhat pénzszórásba.

A biztosítóknak évek óta megvan az ellenszere a spóroló autósok ellen

Amikor egyszerre van jelen az állami kötelező jelleg és a piaci verseny egy olyan területen, ahol ellenérdekelt felek küzdenek az erőforrásokért, néha csuda dolgokat produkál a jogrendszer. Az autósok nyilván a legalacsonyabb díjakat keresik, amikor biztosítást kötnek, a biztosítók pedig a profit oltárán áldoznának inkább. Közös nevező nem nagyon van. 

Addig jól is működik a rendszer, ameddig nem okoznak kárt az autósok. De sajnos szoktak. Ráadásul - az árszínvonal emelkedése miatt - egyre nagyobb összegben. 2011 óta az úgynevezett "károkozói pótdíjjal" próbálják fenntartani a kényes egyensúlyt és a profitrátát a biztosítók, a megoldás azonban nem feltétlenül jó. 

A probléma abból ered, hogy a hazai KGFB szabályozás egyszerre kötődik a járműhöz és az üzembentartóhoz.

Emiatt könnyen kialakulhat olyan helyzet is, hogy egy (vagy éppen több) autó üzembentartójának úgy emelkednek a biztosítási díjai, hogy ő maga személyesen sosem okozott kárt, csak azokkal az autókkal baleseteztek a családtagjai, amelyek az ő neve alatt futnak. Ezzel pedig néha a biztosító, néha az autós jár jól.

Anita nevű olvasónk nevén két autó fut egyszerre. Az egyiket ő használja ovijáratként (34 ezer forintos éves biztosítással), a másikat a férje munkába járáshoz (29 ezres éves biztosítással). Idén márciusban a férje meghúzott egy lökhárítót tolatás közben, a kár 27 ezer forint volt, csak a díszléc bánta. Hiába fizették vissza a biztosítónak a teljes összeget, azzal csak a bonus-malus besorolást mentették meg.

A károkozói pótdíj miatt a következő biztosítási évben már 75 ezer és 69 ezer lesz a két autó éves díja, és ezzel a díjszinttel kell kalkulálniuk a következő hét évre. Vagyis évente minimum 81 ezerrel kerül majd többe a kötelező biztosítás a családnak, az hét év alatt legalább 576 ezer forint. Ha az adott kár összegét vetjük össze a várható díjnövekménnyel, olvasónk nettó befizető lett. Ha ezt tudták volna előre, inkább a helyszínen kifizetik a kárt, be sem vonják a biztosítót az ügybe.

Barnabás viszont jól járt. Ő 26 ezer forint éves díjat fizetett eddig a kötelezőre, októberben viszont benézett egy macisajtot, az anyagi kár jelentős volt. A vétlen autót totálkárra vette a biztosító, összesen 7,3 milliót fizetett ki kártérítésként. Olvasónknak eszébe sem jutott visszafizetni az összeget, egyszerűen nem érte volna meg azt a két bónusz fokozatot megmenteni ennyiért, miközben a jövő évi biztosítása (károkozói pótdíjjal emelten) 72 ezerre nő "csak". A hét év alatt "mindössze" 322 ezer forint várható díjtöbblet lesz. Az semmi a 7,3 millióhoz képest. A biztosítója persze felmondta a szerződést az évfordulóra, de máshol újat kötni nem annyira bonyolult. 

Mit kifogásolt az Ombudsman? 

Az Alapvető Jogok Biztosának legfőbb aggálya 2020-ban az volt, hogy a károkozói pótdíj korlátlan és túlzott alkalmazásával a jogalkotói szándék teljesen kiüresedik, a bonus-malus rendszer értelmetlenné válik. Ez a gyakorlat pedig a kártörténeti adatok felhasználásának kérdését teljes egészében a biztosítók döntésére bízza, ami a díjmegállapítási rendszerüket önkényessé teheti. A kártörténeti adatok ilyen - a megfigyelési időszak káreseményein túlmenő károkat is figyelembe vevő, túlzott mértékű, akár hét évre is visszamenő - alkalmazása torzítja a jogalkotó akaratát tükröző bonus-malus rendszer érvényesülését a jelentés szerint. 

2020 végén futótűzként terjedt a médiában, hogy a károkozói pótdíjnak vége, az ombudsmani jelentéssel meszeltek a rendszernek, 2021-től csökkennek az érintett díjak. Ebből persze alig lett valami, az ilyen jelentések valójában csak ajánlások: a jogalkotó vagy megszívleli, vagy nem. Végül a biztosítók gyakoroltak önmérsékletet, 2021 óta a korábbi (akár 400 százalékos) pótdíjmérték 100-150 százalék körülire szelídült.  

Milyen megoldások lehetségesek? 

Ha a KGFB törvény szerint a tulajdonos-üzembentartó-sofőr személye elválhat egymástól és bárki lehet bármelyik, akkor a biztosítók tevékenységét szabályozó jogszabálynak is ezen logika mentén kellene differenciálnia. 

• A névre szóló rendszám és a hozzá kapcsolódó biztosítás nem túl jó megoldás, mivel komolyabb macerával jár. Teljesen életszerűtlen hazai viszonylatban, hogy minden autó- vagy sofőrcsere alkalmával a rendszámot is át kelljen szerelni. Praktikusnak nem mondanám. Igazságos sem tudna lenni, mert minden esetben a legnagyobb kockázatot jelentő autóhoz kellene igazítani a biztosítási díjat. (Hasonló létezik a magyar jogban, "I" rendszámként ismert).
• A jogosítványhoz kötődő kötelező biztosítás viszont jó megoldás lehet mindkét oldal szempontjából. A biztosítók kiszűrhetnék vele a jelenlegi kiskapuzást (amikor a friss jogsis unoka autója a nagyi neve alatt fut), az üzembentartóknak pedig csak azokért a károkért kellene penitenciát leróniuk, amelyet valóban ők okoztak. Ez viszont nehezebbé tenné a járművek egyedi jellemzőinek egyenletbe való integrálását.

Azért, mert jelenleg senkinek sem érdeke egy ilyen változás. A biztosítók alacsonyabb profitrátával és bonyolultabb adminisztrációval fizetnének érte, az autósok pedig lényegesen magasabb átlagdíjjal kellene, hogy kalkuláljanak. Érthető módon - bár ellenérdekeltek - egy ilyen jellegű módosítást egyik oldal sem szorgalmaz. Mondhatnám úgy is, hogy az üzembentartók és a biztosítók találtak egy közös nevezőt. 

Emiatt a károkozói pótdíj a jelenlegi formájában még sokáig velünk marad. Amikor több autót vesz a nevére egy üzembentartó, akkor ezzel a kockázattal is kalkulálnia kell. Hosszútávon lehet, hogy jobban megéri, ha a családban mindenki maga köt biztosítást arra az autóra, amelyet ténylegesen használ? A magyar néplélekre nem jellemző a legrosszabb eshetőségre való készülés, inkább az a valószínű, hogy minden üzembentartó bízik tovább a balesetmentes közlekedésben, a károkozói pótdíj szóösszetételt pedig inkább szájukra sem veszik. 

Ha összetörtök egy másik autót, azt csak jó alaposan érdemes csinálni? Az bizonyos, hogy a jelenlegi rendszerben nem éri meg a biztosítót bevonva rendezni a pár tízezres károkat, azokon hatalmas lesz az anyagi bukta hosszútávon. Apró, jelentéktelen felszíni sérülések esetén érdemesebb lehet a helyszínen rendezni az ügyet a károsulttal.