Cégautó és úti morál

2006.04.14. 08:28
Tényleg vadállattá változik-e a Homo automobilicus, ha olyan autót vezethet, amire semmilyen rezsije nincs? Megkérdeztünk három cégautóval rohangálót, más ember-e csak azért, mert nem számít a fogyasztás.

Időnként megjelenik a kereskedelmi tévékben egy-egy mulatságos, közlekedési témájú riport, ami prekoncepciókra épül, aztán a valóság mégsem akar úgy működni, ahogy kéne neki. Élénken él bennem például egy mentős tényfeltárás, Fókusz vagy Aktív, nem emlékszem, de mindegy is. Azt mondták, hogy a pesti autósok nem engedik el a mentőautót, hiába vijjog szegény. Beültek egy kocsiba, elindultak bevetésre kamerával.

A képeken aztán elegánsan, gyorsan félrehúzódó sorokat láttunk, meg egy láthatóan csalódott, összevissza beszélő riportert. Elhatároztuk, hogy mi is csinálunk egy ilyet. Itt van ez a kis dolgozat, egy 2004-es Astra-tulajdonos felháborulatja a Népítéletből. Nem publikáltuk, kidobtuk, most meg nem azonosulunk vele, csak idézzük:

"Itt a sok cégautós, aki keresztbe-hosszába szidja ezt az autót. Akkor gondolkodjon el rajta, hogy odatették a picsája alá, és neki max akkor kerül pénzbe, ha pár ezer forintot vonnak érte a fizetéséből. Amúgy egy cégautó kb. havi 200 ezer forint bruttót jelentene, ha pénzben kellene kifejezni. Tehát 4-5 millió egyből a picsád alá, meg évekig még havonta 200 eezer HUF jelenértéke. Számolj paraszt, és úgy írj ítéletet! Ha meg ennyire nagyfiú vagy, akkor ne fogadd el a céges autót, hanem járj a sajátoddal. Vegyél egy olyat, amiről álmodsz, és tartsd fenn. Fizesd a kötelezőt, cascót, súlyadót, vegyél bele benzint, tartozékot, vegyél rá magad téli-, nyárigumit, meg a sajátodéval közlekedj életveszélyesen az utakon, te paraszt. És ha összetöröd az ingyé´ autót, akkor meg fizesd utána a szervizt, ugyanúgy, mint akkor, amikor széthajtod, te állat, és alig 1-2 évesen, a 20-30-40-50-60 ezres szervizszámlák akkorák, mint nekem az első százezer km szervize."

A stílus egy dolog, de a tartalom bizony azért birizgálja a saját autóját használó ember fantáziáját. Hogyan bánik valaki egy olyan autóval, amivel kapcsolatban alig van felelőssége? Máshogy közlekedik-e az ember, ha nem az ő pénztárcáját terheli a túlfogyasztás? Ha nem kell, hogy érdekelje a gyorsan kopó gumi, a rohamosan csökkenő élettartamú futómű, motor? Ha még a takarítást is más végzi helyette?

Biztosan mindenki szidott már hosszú kocsisort előző, a szembejövők elől a sorba veszélyesen bevágódó kis furgont. Nyilván Ön is elmormolt már egy-egy krvnyd-ot, amikor a piros lámpánál elegánsan beállt autója elé a zebrára egy cégjelzéses Astra szedán. Aki pedig rendszeresen közlekedik Budapest kis egyirányú utcáiban, gyakorta nyomja a dudát, hogy jöjjön már végre az autója előtt vészvillogóval ottfelejtett kisteher sofőrje, az Isten akárhová is tegye, és vigye a vackát az útból.

KÉSS EL!

Január 24-én az egyes úton Biatorbágy előtt - a feleségem vezetett - egy kölcsön-fényképezőgépet próbálgatva sikerült megörökítenem egy tipikus esetet. Nap mint nap arra járok, és tudom, hogy az ehhez hasonló manővereknek semmi értelmük, mert a követező körforgalomnál úgyis megtorpan a sor, a szabálytalankodó maximum két autóval kerül előrébb.

Az autón ott volt a reklámfelirat - ATAS -, nem volt nehéz egy hozzá tartozó e-mailt találnom. Gondoltam - elsősorban kíváncsiságból -, írok egy levelet a cégvezetőnek, nem kellemetlen-e így reklámozni a céget, és egyéb megjegyzések mellett kitértem arra is, hogy ha el akar pusztulni a sofőr, tegye bátran szolid magányában, de ne veszélyeztesse más életét. Természetesen céges válasz nem érkezett, csak egy ingyenes címről a sofőr válasza.
Tanulságos, ezért megosztom (eredeti ortográfiával):

"Szia Akos!
Szóval úgy látom nagyon ügyesen tudsz fényképezni! Azt elárulnád nekem, hogy szerinted szabályos fényképészkedni menet közben az nem pont olyan mint ha telefonálnál! És ha én folyamatosan szabálytalanul elöztem és te a sokadikat kaptad le akkor neked is utánam kellet jönni nem? Pedig azon a szakaszon végig elözni tilos! Akkor most nem értem az egészet bagoly mondja verébnek? Ha meg te is ilyen tüntyögös vagy akkor egészségedre tötyörögjél nyugodtan! A pusztulos szöveg meg egy kicsit erösre sikeredett nemgondolod! Plussz ha már ennyire bevállalós vagy akkor miért nem küldtél címet is a levélkédhetsz? És az, hogy most ez akkor így történt az nem azt jelenti, hogy ez mindíg így van! Neked soha nem kellet még sietened! Mert lehet neked is egyszer így lesz mondjuk sietsz kórházba én azt kívánom neked csak olyan tüntyögöket fogjál ki akik még fel is tartanak és KÉSS El! Csak ennyit szerettem volna válaszolni!
Szia. S.Gy."

Égő Ákos webszerkesztő

Megkérdeztünk hát néhány cégautóval közlekedőt, mi az igazság, kell-e félnünk tőlük, tényleg másként viselkednek-e, mint az úrvezetők. Általános igazság persze nincs, elsősorban a jellem a meghatározó, de hallottunk egy-két érdekes dolgot. Valódi országúti dúvadot sajnos nem találtunk.

N.

N. jelenleg egy nagy vasipari cég területi képviselője, ha úgy tetszik, kiemelt ügyfélkapcsolati menedzsere. Ezelőtt az egyik mobiltársaság területi biztosa volt. Azelőtt pedig Mercedeseket szállított lábon a fővárosból egy vidéki szalonba. Most húszas évei legvégét tapossa, saját autója eddig nem is volt még életében.

- A mercedeses időszak mikor volt?
- '99-2000 körül.
- Akkor hogyan közlekedtél?
- Leginkább padlógázzal, üveghangon. A jól motorizált Sprinter akár 180-at is megy, 430-as Mercivel simán tartottam a 250-et az autópályán. Az SLK-val nem mertem gyorsan menni, nagyon könnyű autó, nem éreztem stabilnak.
- Null kilométeres, vadonatúj szalonautók voltak, ugye?
- Persze. A Mercedesek óráját 300 km alatti futásról egyszer vissza lehet állítani nullára, de ha többet használtunk egy autót, lehúztuk a műszeregység elektromos csatlakozóját.
- Származott valaha is károd ebből a - hogy is mondjam? - kissé felelőtlen hozzáállásból?
- Egyszer egy vadonatúj Vitóval beestem az árokba, egy másikkal pedig megmértek a rendőrök, de pár tízezer forintból megúsztam, kifizettem a pénzbírságot, és kész.

N. az ifjonti hév lecsendesülésekor, tavalyelőtt már egy másik cégnél vállalt munkát. Egy mobiltársaságnál lett disztribúciós menedzser. Az volt a feladata, hogy a viszonteladói hálózatot ellenőrizze az ország egyik régiójában. Heti háromszor repült ki a fővárosi központból, és járta a boltokat szegény 1,4-es, benzines francia autójával.

- Hány kilométert tettél meg hetente?
- Nem is tudom. Körülbelül egy évig dolgoztam ott, hetvenezer kilométer került a kocsiba, de ebben benne van a munkába járás is, meg a magánutak.
- Teljesen szabadon használhattad az autót?
- Igen, egyedül külföldre nem vihettem. Járt hozzá az autópálya-matrica, a MOL-kártya és egy SHELL-kártya. Ezekkel a kutaknál mindent ki lehetett fizetni, ami az autóhoz kellhet: ablakmosót, rovaroldó spray-ket, ablaktörlőt, bármit.
- A szervizelés a te feladatod volt?
- Nem, a karbantartás, a gumicsere, mosás, még a porszívózás, az olajszint ellenőrzése is a garázsban történt. Gyakorlatilag leadtam a kocsit, szóltam, hogy mikorra kell, és ha elkészültek, csengett a telefon: "Uram, kész az autója!"
- A fogyasztásra kellett figyelni?
- Nem, egyáltalán nem. 9-9,5 liter körül evett nálam az autó.