Csöppekbe sűrített dizájn

Logót tervezni kétféleképpen lehet: szimbólumokkal vagy betűkkel. A világ a betűk felé megy, jó szimbólumot találni ugyanis elképesztően nehéz. Ráadásul ha a logónk nem elég ismert ahhoz, hogy betűk nélkül megálljon - és a logók többsége ilyen -, akkor úgyis mellé kell írni a vállalat nevét.

A logónak egyedinek kell lennie. De ez nem elég: fel kell tudnunk ismerni bármilyen környezetben, bármilyen méretben. Működnie kell fekete-fehérben, háromdimenziós hatások és árnyékolás nélkül, és működnie kell bármilyen felületen. És persze meg kell ragadnia a megjelenítendő márka karakterét. Olyan szimbólumot tervezni, ami betűk nélkül is megfelel ezeknek a feltételeknek, nem könnyű. Szinte lehetetlen.

Nem kell számítógép-, sportcipő, hamburger- és férfimagazin-vásárlónak lenni ahhoz, hogy felismerjük a fenti sorban az Apple, a Nike, a McDonald’s és a Playboy emblémáit. De vajon az autók iránt nem különösebben érdeklődök közül ki tudná megkülönböztetni a Ferrari és a Porsche lovait sárga háttér és felirat nélkül?

A tipográfiaalapú logódizájn biztonságosabb. Így is lehet szépet alkotni, és legalább nem kell magyarázkodni, és melléírni, hogy a mi lovunk az milyen ló. Nézzük csak!

A legtöbb autómárka logója a professzionális logótervező ügynökségek színre lépése előtt készült. Gyakran az alapító tervezte őket, ha szerencsésen alakult, volt érzéke a széphez. Általában volt.
Nézzünk meg párat! Kezdjük mindjárt Japánnal.

A konformizmus mételye

A fenti halmazban nagyobb japán autóvállalatok emblémáit láthatjuk, kiegészítve luxusmárkáikkal. Vajon hányan ismernék fel a világ lassan legnagyobb autógyárát, a Toyotát? És a Mazdát? Vagy az Acurát? Vagy akármelyiket? Mindegyik ugyanarra az elvre épül: egy kör vagy más lekerekített forma foglal magába egy absztrakt szimbólumot. Bár a Nissan betűi szép űrhajósak, a Honda meg a motorsport miatt ikonikus, az összehatás elég borzasztó. Pontosabban semmilyen. Nagyon jól látszik rajtuk, hogy a betűk nélküli logók vizén evezni mennyire veszélyes.

A logók által szimbolizált autók között pedig nincs hiány érdekesben. A Toyoták ugyan jellemzően unalmasak, de valószínűleg azt is túlélik majd, amikor a Nap néhány milliárd év múlva vörös óriássá fúvódva az óceánok fenekéig perzseli a Földet, és még a csótányok is elpusztulnak. A Mazda csinálja a világ legjobb roadsterét és a világ legbolondabb sportkocsiját , amiben elfér négy ember, és úgy néz ki, mint egy ovis zsírkrétarajz. A Hondáról meg elég annyi, hogy három évvel az első utcai autójuk után Formula-1 autót építettek , és versenyeket nyertek, ma meg ferdehátú űrhajókat terveznek.

De kiderül ebből a szivárványos autópalettából bármi is a logókat elnézve? Nem.

Vagy ott az Infiniti, a Nissan luxusmárkája. A vállalatvezetés elmegy a dizájnstúdióhoz, és azt mondja, szeretnénk a luxuspiac 8%-át meghódítani. Aztán az autó orrára ragasztja az ezt ábrázoló tortadiagrammot. Ja, és gépeljetek el valami szót, teszik még hozzá, az olyan modern, véktelenül modern.

Mindez érthető lenne, ha egy tapló, a szép iránt érzéketlen nép autóit néznénk, akik a szikkadt földből előkapart gumók begyűjtésén kívül soha mással nem foglalkoznak, de Japán pont nem ez. Az ország, ami éteri, tiszta művészetet csinál a teaivásból, a kardozásból, a csáppornóból , a virágrendezésből, kábé mindenből, Japán ennyire lenne képes?

Nincs más megoldás, kell Japánnak egy új autógyár, egy kis, fókuszált gyár, ami a nyilvánvalóan nagyon jó kocsik mellé készít egy fantasztikus logót. Amit lehetőleg egy ember tervez, és nem egy bizottság. Képi- és színvilágnak ott van az általában gondosan kidolgozott arculattal bíró totalitárius országok közül is kiemelkedő Japán Birodalom . A neve legyen mondjuk Kiriyama Motor Works, az autó legyen rémisztő, high-tech és ufós, a motorja forogjon tizenkétezerig, a logó meg nézzen ki valahogy így:

Hátha a többiek is egy kicsit észbe kapnak tőle.

Futball

Milyen logó kell egy focicsapatnak? Legyen benne állat, hogy az ultrák tudjanak mivel azonosulni. Legyen benne az ország, de méginkább a város, hiszen a foci territoriális, törzsi dolog. Meg legyenek benne persze élénk színek. Nem egy autómárka tökéletes nyersanyag lenne egy jó futballklubhoz.

FC Abarth

Carlo Abarth autodidakta mérnök alapította 1949-ben, mindenféle tuninggal foglalkozott, de igazán híressé a Fiat 600-ból (azaz Seicentóból) készített 1000 tette, az 1 literes, de 92 lóerős motorjával (1961-ben járunk, és ez az arány ma is csettintésre méltó). 1971-ben megvette a Fiat, azóta házi tuningcégként működik. A stilizált skorpió nagyszerű (a Lamborghini bikájához hasonlóan az alapító csillagjegyéből készült), a felső kék csíkkal Budapest vagy Románia zászlaját formáló kétszínű háttér viszont sok. Autónak mindenképp. Az FC Abarth a Serie B tetejére képzelhető el, mániákus szurkolókkal és temérdek skorpiótetoválással (köztük a furcsa mellű Amber Michaels pornószínésznő vénuszdombja ), de valahogy mindig luftot rúg a csatár, vagy kimarad a tizenegyes, amikor fel lehetne jutni a Serie A-ba. Sőt csal a bíró, a rohadék.

FC Bristol

A BMW-hez és a Saabhoz hasonlóan a repülőgépiparból érkezett, annyira, hogy 1961-ig a Bristolok háború előtti BMW-k alapján készültek. Ekkoriban vette meg a céget Tony Crook autóversenyző. Azóta a világ talán legfurcsább autógyártójává alakult. Bristolt újságíró nem kap, Ferrari-áron kínálják őket, annak ellenére, hogy egytől egyig rondák, mint a bűn. LJK Setright , az ószövetségi prófétákkal könnyen összekeverhető legendás angol autós újságíró imádta őket. Az amerikai The Truth About Cars főszerkesztőjének, Robert Faragónak viszont ezt mondta egy tulajdonos: "Mi az a két emberi építmény, ami látszik az űrből? A kínai nagy fal és a Bristol Blenheim illesztési hézagai."

A logó leginkább zavaros. Bristol, persze, ami kikötőváros, fallal, meg nyomasztó zenével. De önálló logónak ez egyszerűen kevés. Képzeljük el felirat és autó nélkül. Azonosíthatatlan. Ha a Bristol focicsapat lenne, a harmadosztály és a regionális liga peremén egyensúlyozna, időnként egy-egy tehetséges játékossal, akit három perc után vesz meg Roman Abramovics. A maradék időben meg a gyúró vezeti az edzéseket, és nincs melegvíz az öltözőben.

FC Porsche

Furcsa vállalat ez is, negyven éve ragaszkodnak egy viszonylag értelmetlen mérnöki megoldáshoz, a 911 farmotorjához, aztán mégis olyan autókat csinálnak belőle, amik a sportautó-újságírás Bibliájában, a brit Evo magazinban rendre az év autói lesznek. Mellette többször nyerték meg a Le Mans-i 24 órás versenyt, mint bárki más, és egy Porsche 956 versenyautóval állította fel Stefan Bellof a Nürburgring Nordschleife 24 éve megdöntetlen, teljesen szürreális 6 perc 11 másodperces körrekordját .

A logónak egyszerűen nem lenne szabad működnie, mert elemeire szedve tökéletes zűrzavar az egész, heraldikai kavalkád, hat darab aganccsal, piros-fekete csíkokkal (ezek Württemberg címeréből vannak), aztán a tetején Stuttgart lovas emblémája, plusz annak tetején még a Porsche felirat. És mégis működik. Összeáll, de még hogy. Harmonikus, percekig nézhető, a felirat íve az agancsokra rímel, a színek kiadják a Schwarz-Rot-Goldot. Erő van benne, könnyed fölény, büszkeség, pontosan az, amiért az ember Porschét vesz, és nem mást.

Ha a Porsche focicsapat lenne, a Bundesliga tetején tanyázna, drága alumíniumvitorlás stadionban, a kézmosókból tökéletes parabolában áramlana az optimális hőmérsékletű víz. Amit persze egy ötven évvel ezelőtt tervezett bojler melegítene fel odalent a kazánházban, a nyomásszabályzót időnként letekerő gondnokkal.

FC Saab

Szintén a repülőgépiparból, a név a Svenska Aeroplan Aktlebolaget rövidítése. Autókat csak a háború után kezdtek gyártani. Kezdve a csodás Saab 92-vel, ami a repülőipari gyökerekhez méltón olyan légellenállási értékkel bírt, mint a negyven évvel későbbi Ferrari F40 szupersportautó, egy 25 lóerős kétütemű motorral tudott 100-zal menni, és istállótrágyára állított fatuskón kalapálták formára a karosszériaelemeit. A Saabok bolond, de szerethető és izgalmas autók. Voltak, egészen addig, míg a General Motors meg nem vette a céget és be nem olvasztotta a Nagyvállalati Karaktermegsemmisítő Tégelyben. Azóta évek óta nem frissített szedánokat, átcímkézett Subarukat , meg valamiért Saabnak hívott Chevrolet hobbiterepjárókat árulnak.

A logó ellenben zseniális. A griffmadarat 1987-ben tervezte Carl Fredrik Reuterswärd , akkor még a Saab-Scaniának. Azóta kikerült belőle a Scania név és a zavaró hengerpalást, maradt a szuper egybefolyt nagybetűkkel írt Saab és a griff. Logója alapján az FC Saab veszélyes ellenfél, a hetvenedik perc környékén mindig jön valami kétméteres, hosszú szőke hajú fickó, és harminc méterről a léc alá vágja, vagy nyakigláb, de jól koordinált testével kiemelkedik a szöglet után, és kíméletlenül, a gólvonalra pattintva fejel. Aztán felébred, és rájön, hogy álmodott, mert a mai Saaboknak annyi közük van a mitikus szörnyekhez és a repülős múlthoz, mint szalonnás-homáros sajtburgernek a kóser kajához.

Cizeta-Moroder Dühöngő Pumák

Claudio Zampolli mérnök és Giorgio Moroder legendás szintizenész ( Donna Summer: I Feel Love !) koprodukciója a nyolcvanas évek végéről. Moroder nem sokáig volt a cégben, azóta simán Cizeta, ami Claudio Zampolli monogramja olaszul. Viszont minden idők egyik legfaszább szupersportautóját készítették el, a Cizeta-Moroder V16T -t. A névben a V16 az tényleg a motor, előtte ilyen a háború előtti nagy Cadillacekben volt utoljára. A T pedig transzverzálist jelent, azaz a motor a hátsó tengely előtt fekszik keresztben. Ha ez nem lenne elég, a formaterv Marcello Gandini eredeti Diablója. Gandini készítette a vilá legszebb autóját, a Lamborghini Miurát, és az olasz űrprogram Neptunuszra szánt leszállóegységét, a Lamborghini Countach-t. Aztán a Countach utódjára, a Diablóra is őt kérték fel. A Lamborghini akkori tulajdonosa, a Chrysler viszont erősen belenyúlt a tervbe, Gandini ugyan aláírta, de épphogy, majd megcsinálta az eredetit a Cizeta-Morodernek. A kocsi állítólag nagyon jó, készült belőle összesen tíz, de csak fel kell hívni Zampollit (aki ma Kaliforniában él), és készít tizenegyediket.

A logó viszont elkapkodott. Semmiképp sem gondolnám róla, hogy a világ egyik legvadabb szupersportautója van mögötte. Tátongó, diszharmonikus lyuk a bal szélen, ettől az egész jobbra dől, és a logotípia sem az igazi: gyorsan öregedő nyolcvanas évekbeli diszkóbetűk. Népautónak zseniális lenne, tizenhat hengeres szupersportnak kevés. Viszont tökéletes gimnáziumi amerikaifocicsapat. Pomponlányok, csúcsára állított háromszög alakú védőjátékosok, KI A LEGJOBB? A DÜHÖNGŐ PUMÁÁÁK! GO! GO! GO! az erősítőből, aztán eszeveszett touchdown. És persze a meccs végén húsz dolcsiért a kapucnis pulóver.