Közben a Mercedes emberei odaszaladnak a kocsihoz, és kérdezgetni
kezdik a sofőrt. Szerencsére a tévések nem kapcsolják ki a kamerát és a
mikrofont, így a párbeszéd jól érthető:
- Mi történt?
-
Fékeztem, úgy mint mindig, a deszka után. De a lassulás nem volt
elég erős. Mintha csak én fékeztem volna.
- Akkor a biztonság kedvéért a fékezési pontot hátrébb kell
vinni.
A tévéseknek hirtelen megvilágosodik, hogy milyen szerepe is lehetett a deszkának, és tovább hallgatóznak. Specht izgatottan beszélget a gyáriakkal, és azt mondja nekik: "Megpróbálom úgy eladni a dolgot, hogy az én hibám volt." Aztán a kamera felé fordul, és rezzenéstelen szemmel belekezd: "A rendszerek tökéletesen működtek, az én hibám volt, túl későn fékeztem. Talán egy pillanattal korábban kellett volna fékeznem, rögtön a hangjelzés után."
A történet akár hihető is lehetne, ha a mikrofon nem lett volna végig bekapcsolva. Csakhogy be volt. És természetesen semmiféle hangjelzést nem vett fel. Ezért a gyanakvó tévések megkérik, hogy beülhessenek a következő próbához előkészített ezüstszínű autóba. A gyáriak furcsamód belemennek, de aztán Specht, az újságíró félrehívja őket: ha beülnek, észre fogják venni, hogy nincs hangjelzés, mondja a még mindig bekapcsolt mikrofonba.
Ezek után biztonsági szempontokra hivatkozva mégsem engedik beülni a stábot a kocsiba. A további kísérletek mind sikerülnek, a kocsi mindig pontosan a deszkánál kezd fékezni, és a beépített mikrofonon keresztül egyszer sem hallható a vészjelzés. A tévések még egyszer, utoljára megkérdezik Spechtet, mikor fékez. A válasz: a sípolás után.
Mosdatják a szerecsent
A történet a Stern TV stúdiójában folytatódik, a meghívott vendég Ullrich Mellinghoff, a Mercedes aktív biztonsági kutatóosztályának vezetője. Mellinghoff - ellentétben kollégáival - őszintének tűnik. Elnézést kér az ügyért, aztán magyarázatba kezd. Elmondja, hogy a természetes helyszíneken hibátlanul működő radar a hatalmas fémtömbökkel, vezetékekkel és szerkezetekkel teleépített biztonsági laboratóriumban nem működött megbízhatóan, tíz alkalomból csak négyszer adott jelzést. Ezért "mechanikus kiegészítő információt", magyarul egy deszkát hívtak segítségül. Azt is megtudjuk tőle, hogy azért kényszerültek erre a - mint később kiderült, alkalmatlan - helyszínre, mert a megelőző ütközési teszteket viszont csak itt lehetett elvégezni, és mindent egy helyen akartak bemutatni. A bemutató célja ugyanis egy ráfutásos balesetsorozat demonstrálása volt, ennek utolsó fázisa lett volna a félresikerült próba.
Míg Mellinghoff bátran elment az oroszlán barlangjába, addig az Auto Bild szerkesztősége bújócskát játszott. A főszerkesztő jelezte, hogy az adás idején nem tud Kölnbe utazni, majd amikor helyszíni kapcsolást ajánlottak neki, azzal hárította el, hogy "az sem lehetséges".
Sánta kutya, korrupt újságíró és megbízhatatlan elektronika
A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát - tartja a mondás, és így volt ez most is. Az eset azonban nem tanulság nélküli. Ugyanis ahol autógyár van, ott a helyi vezető autós lapok kapcsolata szoros vele. A jó viszonyból kifolyólag gyakran előbb kapják meg az új típusok fotóit, előbb tesztelhetik őket, sokszor exkluzív információkat szivárogtatnak ki nekik, ami nem alábecsülendő gazdasági előnyt ad nekik. Persze aztán néha az autógyárak is kérnek tőlük valamit, mint Virág elvtárs Pelikán József gátőrtől. Így lehetett ez most is. Az összeesküvés-elméletet tovább szőve azt állapíthatjuk meg, hogy minden autóépítő nemzet újságjai sok esetben a saját gyáraik szekerét tolják, így igazán független autós újságírás csak olyan országban létezhet, amelynek nincsen saját autómárkája.
Az elektronika pedig legalább akkora átok az autósoknak, mint amekkora áldásnak tűnik elméletben. Mert az elektronikával telezsúfolt autók egyre rejtélyesebb és veszélyesebb, gyakran javíthatatlan hibákat produkálnak, és mi rövidesen erről is fogunk írni. Addig is: vezessenek óvatosan a ködben. És ne csak a sípolás után fékezzenek.
A Stern TV eredeti adását itt találja.
