Partnercsere autókkal: C4 és Jazz

A boldogtalan citroenes

Sipeki úr nős, épp a tisztességben őszülés esztendeiben járó ötvenéves építőipari mérnök, két felnőtt gyermeke van. Saját magasépítő cégében dolgozik, gyakran német megrendelésre. Autóját két üzemmódban használja: vagy a fővárost szeli át budai, peremvárosi lakásától Boráros téri irodájáig és vissza, vagy pedig az országutakat, sztrádákat rója a munkák helyszínéhez. Hetente kétszer-háromszor megy vidékre, ilyenkor napi 5-600 kilométer kerül az órába.

Összegezzük csak: műszaki ember, németek veszik át a munkáját. A német megbízó időnként azt mondja neki: hibátlan pénzért hibátlan munkát vár. Csoda-e hát, ha nem tér könnyen napirendre afelett, ha egy gép cserbenhagyja?

A sok főfájást okozó C4 után most Sipeki úr a megbízhatóság egyik ikonját, a Honda Jazzt használhatta egy hétig.

- Mik voltak az előző autóid? (Bizony, Sipeki úr felajánlotta a tegeződést - a szerző)
- Hát végig tudom mondani az összeset. Egy Skoda S100 volt a legelső autóm, 1978-ban. Aztán volt ezerötös Polski Fiat , Kispolszki , ezerötös Lada , aztán volt egy Citroen AX , Mercedes 124-es , 230-as automata. Utána hosszú ideig bérautó volt, mindenféle, Ford Mondeo , Peugeot 406 , Volvo S40. Aztán jött a Picasso, Renault Mégane , Renault Laguna és a C4-es.
- Szép lista. mitől fogynak nálad ennyire az autók?
- Sokat megyek. sokat megyek, 100 000 kilométer körül pedig lecserélem őket.
- Nézzük a Jazzt. Hogy tetszett?
- Összességében tetszett. Nem igazán országúti autó, az én céljaimnak nem igazán megfelelő, mert a motorja egy kicsit gyenge. Előzéseknél voltak problémák, pedig egyedül voltam benne. Városi autónak viszont ideális. Látvány alapján kisebbnek gondolja az ember, de belül egész nagy és kényelmes.
- Futómű?
- A futóműve abszolúte tetszett, szerintem sokkal jobb, mint a C4-é. Sokkal jobb a kanyarokban.
- Érdekes, fordítva is megvolt ugyanez az eredmény.
- Nekem egy futómű akkor jó, ha csöndes, elnyeli az úthibákat, a C4 rettenetesen hangos. (Szerintem is - a szerző.) Minden repedésen borzasztó hang jelentkezik, a Jazz ennél szerintem lényegesen jobb. És belül sem zörög semmi, ez egy masszívan, precízen összerakott autó.
- Mi nem tetszett?
- A beltérben volt hellyel-közzel pár dolog, ami nem tetszett. Például a rádió. Ez nekem egy kicsit túl, túl... túl bóvlis.
- A minősége, vagy a látványa?
- A látványa. A kezelhetőség rendben van, amit tud, az is bőven elég.
- Ergonómiai jellegű probléma nem merült fel?
- Nem, nem. Annyi, hogy a fék kicsit túl nehéz volt, nagyon erősen kellett nyomni. A Citroené jobb. De lehet, hogy ez csak megszokás kérdése.
(Később Péter is kipróbálta az autót. Azt mondta, a teszt-Jazz fékje tényleg kevésbé volt hatékony, mint az ő autójában. Szóval eseti gond - a szerző)
- Az automata váltó hogy tetszett?
- Városban nagyon tetszett, kényelmes. Országúton picit szokni kell. Nekem soha nem volt ilyenem, négysebességes hagyományos automatám már volt, de az másképp működött.
- Használtad a kézi funkcióját?
- Kipróbáltam, igen. (Nevet) Teljesen felesleges, de jó játék.
- A fogyasztás hogy alakult?
- Néztem a fogyasztást, de szerintem ez nem reális.
- Miért, mennyi?
- Nekem tíz litert fogyasztott, de ebben volt olyan, hogy hétfőn mentem másfél órát a dugóban, aztán szerdán egy órát.
- Összesen hány kilométert mentél?
- Háromszázat.
- A Citroen menyit szokott fogyasztani hasonló körülmények között?
- Csúcsforgalomban nekem a legtöbb, amit csak városi használatban fogyasztott, az olyan nyolc liter körül volt a karácsonyi ácsorgásban, de az sem volt annyira kedvezőtlen, mint ez a mostani csúcs.

A végső ítélet

Mi is lehetett volna az utolsó kérdés, mint az, hogy kéne? Nem kéne?

- Péter, ha megkaphatnád ezt a kocsit a Jazz helyett, de nem adhatnád el, ezzel kéne járnod innentől kezdve, cserélnél-e?
- Az automata Jazzt mondod?
(Most én nevetek) - Nem, nem, a Citroent.
- Hát, nagy dilemma.
(Fejvakarás, tűnődés, homokóra, a fiatal programozó feje felől határozottan hallom, ahogy beindul a processzor hűtőventilátora. Végül sóhaj, a felelősségtudat legyőzi a 110 lóerőt.)
- Ha ötajtós lenne, akkor azt mondom, oké. De háromajtósra nem cserélném. Nem. Nagyon számít az, hogy hogyan pakolom be a gyereket, meg hogy ülünk be hátra.

- Sipeki úr; ha nem vesszük figyelembe a Citroened hibáit, azaz tegyük fel, hogy tökéletesen működik, elfogadnád-e helyette a Jazzt?
- Ezzel a motorizáltsággal, így nem. De csak a motorteljesítmény volt kevés. Egy Honda Civicre valószínűleg elcserélném.
- Milyen lesz a következő autód?
- Francia kilencven százalék, hogy nem, esetleg egy Renault, mert a Renault-val nincsenek rossz tapasztalataim. De most arra hajlok, hogy kipróbálok egy japánt. Sőt, kettőt: kellene egy kisebb autó a nejemnek, egy nagyobb pedig nekem.
- Lehet, hogy a kisebb egy Jazz lesz?
- Lehet, bár a feleségemnek a formával még barátkoznia kell. Nem is a külsejével, inkább a belső kialakításában voltak idegen dolgok. Lehet, hogy már idősek vagyunk hozzá?