2020.08.02. 06:59
Eskü, valami lesz, valami új korszak, ez elkerülhetetlen, szükséges és még vágyom is rá! Szeretném megérni a Marsra szállást, a megújuló energiaforrások kizárólagos használatát, meg a hangtalan, önjáró dobozt, ami egy gomb lenyomása után végigvergődi helyettem a dugót, míg én egy fotelben ülve képregényt olvasok. De azért az Ökumenikus Autószeretet Egyháza él, virul és várja híveit, még ha mostanra már inkább csak hagyományőrzésre is, a WHO pedig még nem tartja betegségnek az autonániát. Bár fontos egészségesen étkezni, a koleszterinre odafigyelni, de nem véletlen hogy az orvos nemhogy engedi, de még tanácsolja is a csalónapok megtartását, jófajta pörkölttel megünnepelve. Pont ezért az autó is több egy közlekedőedénynél, még ha el is vesztettük a mértékletességet. Ugyanazért több, amiért nem jár mindenki ugyanabban az egyenkabátban vagy eszi ugyanazt az ízetlen müzliszeletet, amiért a logika nehezen tud úgy igazán mit kezdeni a társadalmi lét egyenletének X-ével: az embereknek vannak érzései, és abban nincs észszerűség. Bár leáldozóban van az autónak, de nem szabad haragudni rá, hisz nem csak közlekedési eszköz, hanem művészet, önkifejezés, játék, egy tábortűz, ami köré a barátok leülhetnek (Pintók esetében néha szó szerint), emlékek lexikonja és a vágy tárgya. Az ember és autó kapcsolata néha túlmutat az eszköz és felhasználó reláción, és ezért nem vontam fel igazán a szemöldököm, amikor a szél összefújt Tony-val, és beszélgetésünk során elmesélte, ő kvázi eljegyezte az autóját, egy 1970-es Oldsmobile Ninety Eight Holiday Coupe-t.
Az Oldsmobile az Egyesült Államok legrégebbi autógyára: Ransom E. Olds 1897-ben alapította Michigan államban. 1899-ben eladta a céget egy befektetőnek, Samuel L. Smith-nek, de a céget továbbra is Olds vezette. Ugyanebben az évben a gyár Detroitba költözött.
Ransom E. Olds 1864-ben született, és saját bevallása szerint gyerekkorától fogva gépeket barkácsolt, első gőzautóját 1884-ben építette. 1901-re már tizenegy prototípusa várta a sorozatgyártást, a benzinesek mellett egy elektromos és egy gőzhajtású autó is. A 'sorozatgyártás' nem költői túlzás: a részfeladatokra osztott, gyártósoros összeszerelés ötlete Oldstól származott, amit később Henry Ford tett futószalagra. Így lett az Olds Motor Works korának legermékenyebb autógyártója: 1901-ben 425 Olds gördült le az 'állószalagról', míg 1902-ben ez már közel 2500-ra nőtt.
Bár volt tizenegy prototípus, emellett módszer és kapacitás a gyártásukra, de 1901 március 1-én kigyulladt a gyár. Olds éppen szabadságon volt, és azon gondolkodott, melyik prototípus kerüljön gyártásba a tizenegyből, ami valójában inkább tíz és fél volt. Az a kis fél egy amolyan kabalaautó volt, igazán senki nem vette komolyan a vállalatnál. Curved Dash volt a beceneve, amit az íves homlokfala miatt kapott. Amikor lángra kapott a gyár, mindenki menekült, kivéve két dolgozót, akik kitolták a Curved Dash-t. Mivel a tervrajzok is megmenekültek, ez került hát gyártásba.
Olds nem csak a gyártósort vezette be, vagy éppen az autóipari marketinget, de az egész külső beszállítós modellt is. A motorok gyártásával a Dodge-testvéreket bízta meg, míg a váltókat Henry M. Lelandtől vásárolta. 1902-ben Leland el akart adni neki egy továbbfejlesztett motort, de Olds nem akarta leállítani a gyártást, a motort nem vette meg. Ezért aztán Leland inkább megalapította a saját gyárát, a Cadillacet.
Az Oldsmobile már rég nincs köztünk, pedig valaha a GM ugródeszkája volt a luxusautók világába: alatta a Pontiac, felette a Buick, a csúcson a Cadillac. Valahol ott volt a táplálékláncban, ahol mostanság a Volvo focizik.
A csökkenő eladások miatt a kétezres évek elején a General Motors megszüntette a márkát. Az utolsó új modellje az Oldsmobile-nak a Bravada volt, melynek a gyártása 2004 februárjában állt le, de a platform még 2009-ig húzta, többek között a SAAB 9-7X alatt.
A Bravada elég méltatlan búcsú egy olyan gyártótól, ami sok tekintetben forradalmasította az autóipart, megannyi 'elsővel': sebességjelző (1901), export külföldre (1902), széria szélvédő (1915), króm díszlécek (1926), automata szivató (1932), automata váltó (1938)...és ez csak néhány a sok közül.
De most kanyarodjunk vissza Zalaegerszegre: a képeken látható, 11,6 négyzetméternyi autó egy 1970-es Oldsmobile Ninety Eight Holiday Coupe, és gazdájával, Tony-val lassan karcolják a húszéves, cseppet sem felhőtlen, de mostanra tényleg boldog együttlétet.
Tony autója, ami édesanyja előtt tisztelegve a Valerie nevet kapta, az 1965-től gyártott nyolcadik generáció utolsó évében, 1970-ben készült, 21110 másikkal együtt.
Tony a kilencvenes évek végén Győrben lakott, és rendszeresen látta az Oldsot. A helyieknek ismerős lehet, hisz a Veszti Pizzéria guruló cégére volt, egy idő után elég meggyötört állapotban. Tony négy éven keresztül próbálta megvenni, rendre sikertelenül. Gyakran csak azért rendelt pizzát a Vesztiből, hogy hátha ezzel hozzák ki, és akkor újra ráalkudhat, de sosem volt szerencséje. Évekkel később rakta össze, hogy az Olds szinte csak akkor szállított pizzát, ha azt a telefonban fiatal, női hang rendelte.
2001-ben végül sikerült megvennie. Amennyire tudta, kikalapálta, áttüsszentette valami katonai zöldre, és láncból barkácsolt rá hűtőrácsot. Ezért is ismerték a korai komáromi találkozókon úgy, 'A Láncos Olds'. Nem volt könnyű akkoriban életben tartani, hisz hol volt akkor még a Rockautóról vagy Ebay-ről, gombnyomással rendelt alktarészkánaán.
Ahogy a pénze, ideje engedte elkezdte felújítani, sokszor segítséget kérve és kapva a meglepően nagy és színes, zalai amerikai autós közösségtől.
Gyárilag fehér volt az Olds, fehér vinyl tetővel, de az utóbbit az előző tulaj leszedte. A fehérre aztán kapott ilyen meg olyan zöldeket. Tony tudta, hogy nem akar se fehéret, se feketét, se vinylt. Végül emellett a napsütésben gyönyörűen fénylő kék mellett döntött. Tegye fel a kezét, aki felismerte, hogy ez egy gyári Fiat-szín, amit a Ducatóra is lehetett rendelni!
Minden veterános tudja, hogy a 'csak ezt-azt megcsinálok rajta, és használom' az egyik legnagyobb önámítás, a vége rendre komplett restaurálás. Természetesen Tony esetében is 'frame-offig' fajult a dolog.
Bár egy ideje van már Ebay is, Rockauto is, az alkatrészek beszerzése azért nem teljesen zökkenőmentes. A motorhoz, váltóhoz van minden, de például az első lökhárítót öt évig kereste.
Apropó motor: a legendás 455 'Rocket' sokaknak nagy kedvence. A 7446 köbcentis V8-at előszeretettel hívják mozdonymotornak, ami nem csoda, hisz a 693 Nm-es nyomatékcsúcs már háromezres fordulaton megvan.
A munka melletti komplett restaurálás finoman szólva is sokat elvesz az ember életéből. Tony sok évvel ezelőtt megkérte akkori barátnője kezét, de a lány igen helyett azt válaszolta, hogy adja a gyűrűt inkább az autónak. Odaadta.
A motorhang ha nem is játssza le a teljes V8 Greatest Hits-et, de a legtöbb slágert tudja, pont azokat, amelyek ehhez a formához illenek. Ha mégis inkább rockabilly kell, azt az egyik legmenőbben elhelyezett hangszóróból lehet hallgatni.
Egy picit a méretekről: az Olds 5,7 méter hosszú, és bő két méter széles. De míg a harmadolás a fotózásban jó, autóépítésben kevésbé. A korszellemnek megfelelően a gépház-utastér-csomagtartó szinte ugyanakkorára van szabva, így hátul ülve pöppet szűkös. A félgarzonnyi testet így is hét másodpercen belül tessékeli fel százra a 'Rocket' 365 lova. Ami igazán élvezetessé teszi, hogy két tonna ide, merevtengely oda, meglepően precíz és pontos, egyedül a leheletnyit darálós fék igényel némi megszokást. A jelenlévő amerikai autósok szinte egy emberként vágták rá, hogy ezek biza ilyenek.
Tony
