Legális kapudrog a Parkoló Parádén

Az a jó ebben az autósdiban, hogy érzéseket tud kiváltani. Még egy small block Swift is. Magáénak tudhatja a popkultúra tortájának egy vaskosabb szeletét, a csomagtartóban pedig messze több liter emlék fér el, mint amennyit a katalógus ír. Ez olyankor jó igazán, amikor nem is nagyon kell azt az érzést körülhatárolni, megmagyarázni, csak hagyni, hogy elmosson, miközben gondolatfoszlányok villannak fel, organikusan követve, felváltva egymást, mindenféle kontroll nélkül. Szeretem ezt a tudatállapotot. Ritkán jutok hozzá ehhez a rendhagyó droghoz, de ha van egy ipari csarnok, régi ablakokon beszűrődő, aranyszín napfény, az állott levegőt fűszerező olaj- és gépzsírszag, meg persze a patinát ékszerként hordó autó, akkor a trip garantált. Kicsit nagy az infrastruktúraigénye ahhoz, hogy lepattant diszkóbudiban árulni lehessen, ellenben felterjeszteném TB-támogatott terápiának, a pajtalelet legyen intézmény! Ilyen helyen állok most, be is dobtam a gyeplőt a két agyféltekém közé. Annyi kontroll maradt csak, hogy térdre boruljak, és ráfeküdjek az exponáló gombra. Ezek az autók már nincsenek napi használatban, de régen történeteket írtak és meséltek. Néhányukat por is lepi már, megmerevedve időben és térben, de a cél mindnél az, hogy majd újra erőre kapjanak, egy új esélyt kapva. Az a nagy szerencse, hogy kicsit könnyebb őket újra életre kelteni, mint papust kihozni az öregek otthonából. Az a jó ebben a helyben, hogy van, és ha minden jól megy, hamarosan már nyitva is lesz. Mindenkinek! Maholnap pedig a Parkoló Parádé is lerázza magáról a port, kinyitja kapuit, és az ökumenikus autótisztelethez újra dugattyúk zengik a zsoltárokat. Köztük lesz egy autó innen is. Lobbiztam, hogy akár kettő is. Kedves olvasó, tippelj, melyik! És ha már eljössz a Parkoló Parádéra, kérdezd meg a srácokat az autójuk mellett, mikor nyílik meg ez a mágikus hely, A Trezor!