2021.12.29. 15:10
Szeretem a Cote d'Azurt. Kedves emberek, leírhatatlan kék árnyalatok, csodás tájak, kifogyhatatlan fotós témákkal és különleges autókkal. Tavaly Andrea Volvo P1800-ának fotózása okozott kisebb égési sérüléseket a platniforró aszfalton elkövetett stabil fotófekvés során, de megérte. Egy rövid üzenet instán, beszélgetés, fotózgatás, és kétórányi ismeretség után már a nappalijában ültünk, családi történeteket hallgatva.
A franciákról szóló összes közhelyet megdönti a környék, kicsit nehezebb errefelé depresszióba esni. Persze, szomorú sorsok, társadalmi egyenlőtlenségek itt is vannak, de Monte Carlo dombjának favellája fizetőképesebb a rióinál. Ezért van, hogy egy-két óra után az ember nem kapja fel a fejét a huszadik Lambóra, a G-osztály meg tényleg népautó.
Ahogy a buszra vártunk, ismerős csühögésre kaptam fel a fejem: Trabant állt meg az egyik lámpánál, monacói rendszámmal! Mindent eldobva térdeltem be az úttest közepére és lőttem, amíg nem voltam útban a forgalomnak. Egy, szintén a buszra váró utastárs szólt rám, tört angolsággal:
-Miért fotóz az öreg autó? Ott van Casino Monte Carlo, sok Ferrari!
-Mert a Ferrari itt unalmas, ez meg egy Trabant!
Ha már úgyis a környéken nyaraltunk, elnéztünk a Cars & Coffee Monacóra. Nem érződött olyan organikusnak, közösséginek, mint a megboldogult Irvine-i, mondjuk az utóbbit nem is egy turistáktól hemzsegő, puccos kaszinó mögött rendezték. Ettől még a tulajok kedvesek voltak, bár az értő közönség kicsit hiányzott.
Rézmonyó fotós szemmel állította össze a nagyképes galériát, aminek a végére elhelyezett egy linket, ahova kattintva a resztlit, vagyis a szerinte nagyképes formátumot nem érdemlő képeket tartalmazó galériát el lehet érni. Kizárólag a fotós szem miatt került tehát méltatlanul háttérbe szorítva egy eldugott galériába a Bugatti Divo, a suicide dooros Citroen CV2, a Mad Molars világjáró Austin Princesse, a V6 Clio, a GTV, a Weasley család Ford Angliája, a monacói Trabant és rengeteg egyéb kincs, amiket a riviéra utcái vagy a monacói parkolóházak rejtenek. Szívből ajánlom a kattintást és a képnézegetést, biztos vagyok benne, hogy mindenki egy picit elutazik majd a nyárba, az azúrkék tenger partján hajlongó pálmafák tövébe és megtalálja álmai autóját a képek között!
Bumbi
Gyűlnek a népek a kaszinó mögött. Állítólag helyi viszonylatben gyenge a felhozatal, amit lehet, én vonzok be, nem ez volna az első eset.
Érkezik egy Austin-Healey 3000 MKII
A Cars & Coffee korelnöke ez a Lagonda M45 Tourer volt, ami egyéb napokon a helyi autómúzeumban lakik. A harmincas évek közkedvelt angol sportkocsijának az orrában a legnagyobb motor volt, amit akkor a szigetországban autóba raktak. A 4453 köbcentis, felülvezérelt sorhatos 108 lóerőt tudott, 3100-as fordulaton.
Egyike a 847 darab Lancia Flaminia Convertibilének. Az 1962-64 között gyártott Lancia formáját a Carrozzeria Touring tervezte, majd építette is az alumínium karosszériát.
A Stratosnak nem kell szégyenkeznie a pedigréje miatt, megannyi rali, Targa Florio és egyéb győzelmekkel a múltjában. Talán az első Bertone-tervezte Lancia. Azelőtt Pininfarinával működött együtt a gyár, de Bertone mindenképpen szeretett volna Lanciákat tervezni. Egyik alkalmazottjának, valami Marcello Gandininek (Miura...khm...Countach) kiadta, hogy a haverja Fulvia kupéja köré rajzoljon egy különlegeset. Amikor elkészültek a működő modellel, Bertone begurult vele a gyárba, át a sorompó alatt(!), mindezt a gyár dolgozóinak tapsvihara közepette.
Mi más állhatna a Stratos mellett, mint a Renault válasza a Lancia ralisikereire, ha nem egy R5 Turbo. Bár hasonlít a polgári Renault 5-re, szinte alig van közös alkatrész, a formaterv nagyrésze pedig a Stratoshoz hasonlóan Bertone.
Számomra a legszebb középmotoros a Ferrari Dino 246 GT. A Pininfarinától Aldo Brovarone és Leonardo Fioravanti rajzolták meg az eleinte hányatott sorsú autót, ami Enzo fiának, a fiatalon elhunyt Alfredo Dino Ferrrarinak a nevét viseli.
Countach híján az esemény poszterkirálya a Ferrari Testarossa. Az a szép az olasz nyelvben, hogy szinte bármi jól hangzik olaszul, lásd quattroporte, mint négyajtós, és testa rossa, azaz vöröshajú. Kevés autót gyártott ennyi ideig (1984-1996), ilyen nagy példányszámban (10000+) a Ferrari, mégis az egyik legnépszerűbb gyűjtői darab, meredeken emelkedő árral. A távolban pedig felsírt Don Johnson.
Ennek a 911-nek a színkombinációját kötelezővé tenném, de jobban meglepett, amikor megláttam a tulaját, egy ötvenes, túlsminkelt, csupamosoly hölgyet, akiről simán elhinném, hogy külvárosi butikos egy balkán országban. Ahogy viszont a többi tulaj körbevette, inkább a helyi autós élet egyik központi alakja lehetett.
Minden korosztálynak más a saját 911-ese, amit leginkább a születési éve határozza meg. Nekem ez, a 930-as az igazi 911-es. Minden más 911 a 930-as előtti-utáni jelzővel illetik.
Azért a JDM se maradhat ki, bár a környéken tényleg a német-olasz-francia vonal dominál. Az 1988-as Nissan 300ZX Turbo tulaja egy restaurátor és kereskedő, aki régi Ferrarikat, Lamborghiniket ráz gatyába és ad tovább.
-Don't photo me, me ugly, car pretty, photo car!
Nem értettem egyet a tulajjal, igenis feszítsen büszkén a DeLoreanje mellett!
Nem értettem egyet a tulajjal, igenis feszítsen büszkén a DeLoreanje mellett!
A támadásba lendülő Messerschmittek hangját megidéző Mercedes SLR Mclarenből összesen 2157 darab készült. Bár nem annyira népautó errefelé, mint a G-Wagen, de elég nagyszámban található Monacóban. A hozzáértők szerint az extra súly miatt a Roadster a gyenge láncszem a különböző kivitelek között, de talán a 626 lóerő így is elég, hogy Monte Carlóban tartsa a harmincas forgalom ritmusát.
Az amerikai autók szégyenteljesen alulreprezentáltak a környéken. Elvétve egy új Mustang, de például Cadillacből csak egyet láttunk, az is a formailag szörnyű nyolcvanas évekből. Körbe is rajongtuk ezt a ránézésre talán 1973-as Camarót. Üdítő volt a bunkó rotyogása ebben a puccos környezetben.
Ferrari Monza SP2, ami egyszerre a hullámzó vonalakba öltött középső ujj és kinyújtott kisujj. A 810 lóerős V12 hajtotta karbonkordéval még errrefelé sem lehet nagyon elvegyülni. Csak azt sajnálom, hogy fotóval nem lehet visszaadni a hangját.
Áldassék a neve a korabeli francia törvényhozásnak, hogy kötelezövé tette a sárga fényszórót egy időeben! Szinte mindennek jól áll, és ide tartozik ez a Mercedes W126-is.
Talán a legszebb, modernkori Alfa Romeo a 8C. 2007 és 2010 között összesen ezer darab készült belőle, a fele kupé, a fele spider. Karbon bódé, 450 lovas Ferrari V8...ja, és gyönyörűszép!
A klasszikus gangster lean miatt nehezen felismerhető, de a volánnál a 2011-es Le Mans-i győztes, André Lotterer ül. Igazán jöhetett volna a másik 911-esével, ami egy piros 964 RS 3.8.
A forma, amit akármeddig el tudok nézegetni: Jaguar E-Type.
Még ne szaladj sehova! További képeket a Cars & Coffee-ról, a Francia Riviéra útjairól találsz még ebben a galériában.
