Amikor még 210 lóerő elég volt egy izmos terepjáróba

Mostanra teljesen természetessé vált, hogy a terepjárós megjelenésű szabadidő-autók a legritkább esetben fordulnak meg járatlan utakon, ellenben egyre több behemót jelenik meg a Nordschleife leggyorsabb autói között. Ez az egész viszont távolról sem tegnap kezdődött, hiszen a Range Rover már eleve azért született, hogy a kényelmet és a remek terepképességeket megadja egyetlen autóban. Itt viszont mellé csapták a turbót is.

1962-ben második osztrák versenyzőként állt rajthoz a Le Mans-i 24 órás versenyen Franz Albert, aki csak néhány évvel korábban indult első futamán. Le Mans-ban nem járt szerencsével, mert az Abarth Simca 1300 Bialbero váltója 30 kör után megadta magát. A ‘80-as évekre azonban elkopott életéből a versenyzés és a saját tuningcégére kezdett fókuszálni.

1984-ben Ferruccio Lamborghini megbízásából a turbós Countach-on dolgozott, amiből közel 750 lóerős teljesítményt és 876 Nm nyomatékot hozott ki. 333 km/órás végsebességével pedig a Franz Albert tuningos Lamborghininél nem volt gyorsabb a világon. Nem csak sportautókkal foglalkozott, hanem a háromajtós Range Rover-en is dolgozott.

Diszkrét maradt a szaharai homok színű, 1972-es Range Rover, csak egy kis Turbocharged felirat utal arra, hogy 210 lóerőt és 385 Nm nyomatékot hozott ki a V8-asból, amivel így már 200 km/órás sebességgel is hasíthatott az autó. A megnövekedett teljesítmény miatt nagyobb olajhűtővel szerelték, hogy a BMW-k és Mercedesek ellenében is bírja a tempózást.

Szép karosszériával és makulátlan bézs beltérrel önmagában is kívánatos veteránnak néz ki a Range Rover, de ez a kis csavar a korszakhoz tökéletesen passzoló tuninggal bőven dob rajta annyit, hogy 185 ezer dollárt - tehát egy új Range Rover árát - kérjék el érte.

Ez sem gyári, ahogy a május 15-ei Parkoló Parádéra is rengeteg tuningolt autó érkezik majd, de ne maradjon otthon a szöggyári sem!