100 éves az Alfa Romeo négylevelű lóheréje, a legendás Quadrifoglio
Tavaly ünnepelte a BMW az M divízió ötvenedik születésnapját. Az AMG nem szólt semmit, mert bár már 56 éves, független tuningcégként indult ex-Mercedes alkalmazottakkal, és csak később kebelezte be az anyacég. Az Audi csendben maradt, hiszen a Quattro GmbH, mai nevén Audi Sport 1983 gyermeke, így csupán negyven éves. Az Alfa Romeo mindezeknél komolyabb évfordulóra lehet büszke.
A németeknek az Alfa Romeo Giulia QV-ra sem volt igazán jó válaszuk, a QV pedig a Quadrifoglio Verde, vagyis az a zöld négylevelű lóhere, amit az Alfa Romeo immár száz éve fest a leggyorsabb járműveire. Igaz, utcai modelleken csak 1963-tól, a Giulia TI Super monzai bevezetése óta használják.
1923-ban először a Targa Florio bajnoka, az Alfa Romeo RL Super Sport viselte a zöld lóherét, érdekes módon még négyszögletes fehér alapon a piros Alfán. A trikolor tehát megvolt, ugyanebben az évben pedig az olasz király létre is hozta az Olasz Légierő ma is létező formáját, a következő címerrel:
Ezen a ponton azt is érdemes megjegyezni, hogy a Ferrari ágaskodó lovacskája valójában az első világháború helyi hősének, Francesco Baraccának a francia Nieuport 17 C.1 vadászgépét díszítette, míg a Scuderia Ferrari korai versenyautóit az Alfa Romeo gyártotta.
Az Alfa Romeo 1921-ben vezette be az RL modellcsaládját, a háromliteres sorhatos motorral az orrában. Az 56 lóerős Normale 2916 köbcentis volt, míg a 71 lóerős, rövid tengelytávú Sport 2994 köbcentis, 130 km/h végsebességgel. Az első quadrifoglio verde Alfa Ugo Sivocci RL-je volt, amivel 1923-ban megnyerte a Targa Florio tizennegyedik kiadását.
A Madonìe versenypályán 432 kilométeren át 59.040 km/h volt a Sivocci átlagsebessége, ami elképesztő tempónak számított a négy 108 kilométeres szicíliai kör alatt.
Monzában 1925-ben Brilli Peri P2-es Alfája is a zöld lóherével nyerte meg a rövid életű autós világbajnokságot, a húszas évek végére pedig ez a logó különböztette meg az Alfa Romeo gyári versenyautóit a Scuderia Ferrari szintén piros Alfáitól. Ezen a ponton már háromszögű alapra festve.
Az évek során természetesen nem csupán az együlésesek, de az Alfa Romeo túrautói is megkapták az elvileg szerencsét hozó logót. Ilyen volt például az Alfa Romeo 750 1955-ben, míg utcai autók terén az 1958-ban bemutatott, a Bertone műhelyében Giorgetto Giugiaro tervei alapján megalkotott Giulietta Sprint Series II számított nagy dobásnak.
Arra, hogy a quadrifoglio verde limitált gyártású utcai autón is megjelenhessen, 1963-ig kellett várni. A Giulia TI Super fehérben nem igényli a szokásos alapozást sem, míg az 1967-es Alfa Romeo 33 Stradale önmagáért beszél.
Idén épp negyven az 1983-ban bevezetett modern Alfa Romeo 33 is, a boxermotoros, elsőkerék-hajtású, melyből volt Quadrifoglio Verde és Quadrifoglio Oro is. Bővebben ezt nem fejtem ki, hiszen mennyivel jobb akár a 105-ös vagy 115-ös szériájú eredeti Giuliáról, akár a modern 8C Competizione Ferrari-motorjáról, netán a most is kapható, éppen frissített sportszedánról, a Tipo 952-es Giuliáról értekezni.
A Giulia Quadrifoglio, rövidítve a QV 2023-ban még mindig egy 510 lóerős biturbó V6-ot tart az orrában, a ZF áthangolt, nagyon ügyes automata váltójával, ami tényleg jobb, mint a korai Getrag-váltóval szerelt manuális QV volt. Bár elvileg létezett ZF manuális is, ám ezzel a verzióval mi sosem találkoztunk.
Bárhogy is, 2015-ben vicces módon a Quadrifoglio volt az első bemutatott Giulia, ami gyorsan felvetette a kérdést, hogy a 690T-kódjelű V6-nak mégis mennyi köze van a Ferrari F154-as V8-as motorcsaládjához. A válasz az, hogy rengeteg, és többek közt ezért is ilyen jó az Alfa csúcsterméke.
A közel tökéletes egyensúlyú Giulia népszerűbb a használt piacon, mint új autóként, ami eredendően egy szerencsétlen sorrend. A QV különleges 32 milliós kezdőáron is, ahogy azt egy zöldlevelű lóherés Alfától el is várjuk. Eközben a Stellantis a gyűjtőkre is gondolt a Giulia GTA and GTAm szériákkal, akinek pedig ezt sem volt elég, annak ott volt a Zagato.
A Stelvio SUV Quadrifoglio verziója sem piskóta, hiszen első futóművének megoldásai továbbfejlesztett formában épp a Maserati MC20-at, szóval egy rendes szupersportautót tesznek piszkosul gyorssá.
Eközben az Alfa Romeo valódi eladásokat új crossovertől, a hibridként is kapható Tonalétól vár, 2023-ra pedig egy új Quadrifoglio logót készített, arany kerettel. Ha ezt hamarosan a Giulián és a Stelvión látjuk viszont, nem fogunk panaszkodni.
Ettől függetlenül az Alfa Romeo adós a világnak még legalább egy kétajtós QV sportautóval is, úgyhogy jöhet a zöld-fehér-piros ünnepi torta, támadhatnak az ikonikus Quadrifogliók minden irányból, mi azért várjuk a jövő Alfa Romeo álomautóját is. Márciusban erről is többet tudunk majd, hiszen a tavasz Olaszországban is zöldebb.
