Ez a 10 (+1) autó termeli a legtöbb lóerőt literenként

Azt, hogy mennyit nőtt az autók literteljesítménye, több tényező is befolyásolta, ahogy teltek az évek. Egyrészt fejlődött a technika, ma már egy régen félelmetesen hegyesnek tűnő motor is stabilan tud működni, akár egy sima, polgári autóban is. Régen is voltak nagyon durva fajlagos teljesítményű autók, de az ezekben lévő motorok megbízhatósága és használhatósága miatt inkább a versenypályákon fordultak elő.

Kényszeredett fejlődésen is átesett az iparág, hiszen a folyamatosan szigorodó kibocsátási normák életre hívták a downsizingot: a kisebb köbcenti, kevesebb kevesebb hengeres turbómotorok a szabványos méréseken jobban teljesítettek, mint az ezeket megelőző szívómotorok. Mindez csak egy papíron létező dolog, hiszen úgynevezett használat mellett a kisköbcentis, turbós benzinesek bő literekkel esznek többet, mint amit a kiskönyvük ígér.

Ugyanakkor a downsizing miatt összezsugorodó motorokba ugyanúgy bele kellett pakolni legalább annyi, de inkább több lóerőt, mint a szívó változatokba, ez pedig szükségszerűen nagyobb literteljesítményt eredményezett. Sokan megijedtek ettől, hiszen szokatlanul soknak tűnt, hogy egy ezres motorból kipréselnek mondjuk 130 lóerőt. Ugyanakkor ez egy jól megcsinált turbómotornak már évtizedekkel ezelőtt se jelentett gondot: például a Lancer Evók első verziói is körülbelül hasonló arányokkal üzemeltek, csak ott kétszerannyi volt a köbcenti és a lóerő is.

A 100-130 lóerős literteljesítmény azonban csak a jéghegy csúcsa, manapság akadnak a piacon olyan, teljesen gyári autók, amik valóban igen hegyesek. Össze is szedtem a tíz legnagyobb literteljesítményű autót, amik gyárilag így gurultak ki a szalonból. Ezek ezúttal mind turbósok lesznek, hiszen az utcai autókban viszonylag ritkán találni olyan szívómotort, ami annyira hegyes, hogy megközelíti egy turbós fajlagos teljesítményét.

10. McLaren Senna – 200,3 lóerő / liter

A top 10-es lista legalsó helyéhez is minimum 200 lóerő kell literenként, amit a McLaren Senna meg is ugrik, igaz csak alig. A 4 literes – pontosabban 3994 köbcentis – kereken 800 lóerőt hoztak ki a McLaren mérnökei.

Az ikerturbós V8-as 800 lóerejéhez szintén 800 Nm-es csúcsnyomaték is társul. Nulláról 100-ra 2,8 másodperc alatt gyorsul, a végsebessége pedig 335 km/h. Érdekesség, hogy a mindössze 1374 kilós autónál nem csak a fajlagos teljesítmény, de a súly-lóerő arány is nagyon rendben van: egy tonnára nem kevesebb, mint 582 lóerőt jut.

Egy Sennával főleg versenypályán illik csapatni, hiszen hiába van rendszáma, még a leginkább utcai változata is igen közel áll egy rendes versenyautóhoz. Az új korában 750 ezer fontért, azaz mai árfolyamon nagyjából 322 millió forintért kínált Sennából mindössze 500 darabot gyártottak.

9. SSC Ultimate Aero TT – 207,2 lóerő / liter

Az enyhén elnagyolt Lamborghini Diablóra emlékeztető SSC azzal vonult be a történelembe, hogy egy időben ez volt a világ leggyorsabb autója. Hivatalosan 410 km/h-s sebességet értek el vele, amivel bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe is. 2007 és 2010 között volt az SSC birtokában ez a cím, utána a Bugatti Veyron Super Sport csúnyán lenyomta.

Ekkora tempó eléréséhez kell a kraft, amiből az Ultimate Aero TT-ben nem volt hiány: elképesztő 1306 lóerőt tudott, amivel egy laza 1500 Nm-es csúcsnyomaték is társult. Mivel mindezt egy két turbóval megfújt 6,3 literes V8-asból hozták ki, ez azt jelenti, hogy a literteljesítménye 207,2 lóerő.

Érdekesség az autóval kapcsolatban, hogy több lóerő, mint ahány kiló: az 1306 lóerőnek egy mindössze 1250 kilós száraz tömegű – az folyadékokkal feltöltött tömegét nem közlik – autót kell mozgatnia. Nehéz lenne azt mondani, hogy elhalmozták a világot az Ultimate Aero TT-kel, hiszen mindössze 24 darabot gyártottak belőle.

8. Maserati MC20 – 210,6 lóerő / liter

A lista első, rendes olasz sportautója a Maserati MC20, amiben ráadásul egy saját fejlesztésű motor került. Ez 3 literes – pontosabban 2992 köbcentis – V6-os, amit két turbófeltöltővel fújtak meg. A mindössze 220 kilós, Nettuno nevű hathengeresből egészséges 630 lóerőt és 750 Nm-t préseltek ki.

A literteljesítménye így 210,6 lóerő, a tömege nagyjából 1,5 tonna. A menetdinamika azért így se béna, hiszen a nulla-száz simán megvan 2,9 másodperc alatt, a végsebességét pedig 325 km/h-nak mondják.

Érdekesség, hogy bár elsőre úgy tűnhet, hogy az MC20-ba szerelt V6-oshoz lehet némi köze a Ferrarinak, a valóságban ez a motor teljesen saját fejlesztésű. A hajszálra ugyanennyi köbcentis, szintén kétturbós Ferrari V6 gyanús, de a valóságban nincs közös pontjuk. Olyannyira, hogy még a hengerszögük is teljesen eltér.

7. Mercedes-AMG A 45 S / CLA 45 S – 211,5 lóerő / liter

A valaha készült egyik legrondább Mercedes bizonyára az A osztály első generációja, ami ráadásul annyira instabil volt, hogy a gyártó kénytelen volt szériában ESP-vel szerelni. Ehhez képest az A osztály ma egy fess kiállású kompakt, aminek az AMG változata kimondottan pusztítóan néz ki.

De nem csak a külseje állat, van mögötte a tartalom is: az A 45 S AMG 2 literes, turbós benzinesének legerősebb változatából 421 lóerőt préseltek ki, ami literenként 211,5 lóerőt jelent. Az A 45 így a legerősebb széria négyhengeresek egyike, amire később a C 63 tudott rátenni egy nagy lapáttal.

Az A 45 amúgy nem csak kegyetlenül erős, elképesztően durván is megy: az összkerekes kompakt 3,9 másodperc alatt gyorsul nulláról százra, a vége pedig 270 km/h, ami ráadásul egy limitált érték. Mellbevágó adatok ezek, hiszen nem is olyan régen még egy szupersportautó se tudott ilyesmit. Széljegyzet, hogy aki mindezt nem kompaktként, hanem lefelé ívelő tetővonalú kombiként, esetleg sportos szedánként vinné, arra is van lehetősége, CLA 45 néven érdemes keresni.

6. Ferrari 296 GTB – 221,6 lóerő / liter

A 296 GTB nem csak azért hasonlít a Maserati MC20-ra, mert egy középmotoros olasz sportautó, hanem a Maseratihoz hasonlóan egy kétturbós V6 hajtja, ami ráadásul pontosan ugyanannyi a hengerűrtartalma is. A 2992 köbcentis hathengeres azonban teljesen más, még a hengerszögük se egyezik.

A Ferrari motorja egy picivel erősebb is: önmagában 663 lóerőt tud, szemben az MC20 szintén nem túl szerény 630 lóerejével. Mindez 221,6 lóerős literteljesítményt ad ki, de ez még nem a vége. A 296 GTB ugyanis hibrid, tehát a benzinmotor teljesítményét egy elektromos hajtás egészíti ki.

Az összeteljesítmény így 830 lóerő, ami a másfél tonnás tömeggel nem mondható rossznak. Az azonban érdekes, hogy a Maseratihoz képest hiába vannak plusz elektromos lóerők, a gyári adatok szerint a gyorsulásuk egyezik: a 296 GTB is 2,9 másodperc alatt tudja le a nulla-százat.

5. Mitsubishi Lancer Evolution X FQ-440 MR – 223,2 lóerő / liter

A Lancer Evók történetének legerősebb gyári változata volt az FQ-440 MR: az Evo X csúcsváltozatának 1998 köbcentis, turbós négyhengerese 446 lóerőt és 559 Nm-t tud. Ez literenként 223,2 lóerő, ami rendkívül impresszív, hiszen egy gyári, ráadásul nem is fiatal modellről van szó.

A speciális, limitált Mitsubishi FQ-440 MR nem mondható gyakorinak: a kizárólag fehérben kapható változatból mindössze 40 darabot gyártottak. Ahogy sejteni lehet, a menés is durva: a nulla-százhoz elég nagyjából 3,8 másodperc.

4. Mercedes-AMG C 63 S – 239,1 lóerő / liter

Óriási savat kapott a nyakába a Mercedes, amikor bejelentették, hogy a C 63 legújabb verziójánál dobják a V8-as motort. Ráadásul nem is egy hathengeres került az új változatba, hanem egy kétliteres sornégyes, amit a V8 után rangon alulinak titulált szinte mindenki.

Ugyanakkor a downsizing ellenére a teljesítmény nem szerény. Olyannyira nem, hogy a C 63 S M139-es motorja lett minden idők legerősebb széria négyhengerese: 1991 köbcentiből 476 lóerőt préseltek ki, ami 239,1 lóerős literteljesítményt jelent. Ehhez jön még hozzá az elektromos hajtás további 204 lóereje, így a teljes rendszer csúcsteljesítmény 680 lóerő, amihez megdöbbentő 1019 Nm-es csúcsnyomaték társul.

Az újdonságot tavaly volt szerencsém kipróbálni, ráadásul versenypályán, és azt kell mondanom, hogy sok minden jellemző erre az autóra, de a béna és a lassú semmiképp. Nulláról százra például 3,3 másodperc alatt gyorsul a gyári adatok szerint, de a valóság az, hogy ez az érték igazából kb kerek 3 másodperc. Brutális, de a V8 hangja tényleg hiányzik.

3. SSC Tuatara – 299,1 lóerő / liter

Az SSC Tuatara funkciója pontosan megegyezik az előd funkciójával: a leggyorsabb autónak szánták. A céljuk az volt, hogy a Tuatara elérje a 300 mérföld/órás tempót, ami 483 km/h-nak felel meg. Egyelőre hitelt érdemlően nem tudták bizonyítani, hogy az autó képes lenne erre, de a hardver alapján erre akár esély is lehet.

Az 5,9 literes, ikerturbós V8-asból 1768 lóerőt sajtoltak ki, ami 299,1 lóerős literteljesítményt jelent. Ehhez 1800 Nm-es csúcsnyomaték társul, viszont azt érdemes megjegyezni, hogy ezeket az értékeket csak E85-tel tudja a Tuatara.

Nem könnyű belefutni a típusba, hiszen mindössze 100 darab készült az összes verzióból. Létezik egyébként egy 2244 lóerős változat is, Tuatara Agressor néven, ez azonban már nem legális utcán.

2. Koenigsegg Gemera – 301 lóerő / liter

A második helyen kicsit rezeg a léc, mivel a Koenigsegg Gemera gyártása hivatalosan még nem indult el, az első példányok érkezését 2024-re ígéri a gyártó. Azonban annyira érdekes típusról van szó, hogy úgy éreztem, mindenképp itt a helye, abban pedig reménykedünk, hogy a Koenigsegg legyártja majd a tervezett 300 darabot.

A Gemera teljesen más elképzelés mentén készült, mint az eddigi Koenigseggek: egyrészt négyüléses, másrészt pedig hibrid. Utóbbi alapja egy apró, mindössze 2 literes – 1988 köbcentis –, háromhengeres benzines turbómotor, ami a gyártó saját fejlesztése. Ennek a motornak egyébként az a fő érdekessége, hogy nincs vezérműtengelye, hanem a Koenigsegg Freevalve technológiáját használják benne.

A kétliteres motor a két turbóval, E85-ös üzemanyaggal 598 lóerőt tud, így a literteljesítménye 301 lóerő. Ez már önmagában is elképesztő egy gyári autónál, ez azonban csak a benzinmotor, ehhez jön még az elektromos hajtás, ami további 1115 lóerővel száll be a buliba.

A gyáriak azt mondják, hogy a teljes rendszer teljesítménye 1724 lóerő – ami valamiért több, mint a benzines és az elektromos hajtás teljesítményeinek összege –, de ennél is durvább a nyomaték, ami 3500 Nm. Nulláról százra 1,9 másodperc alatt gyorsul, a vége pedig 400 km/h környékén lesz, így amikor tényleg megérkeznek az első példányok, a Gemera a leggyorsabb szériaautók közé lép majd be.

1. Koenigsegg Jesko – 320,8 lóerő / liter

És akkor dobpergés: a legnagyobb literteljesítményű gyári autó a Koenigsegg Jesko. Ebben egy 5,1 literes, két turbóval megfújt V8-as dolgozik, és mindenféle elektromos rásegítés nélkül 1625 lóerőt és 1500 Nm-es csúcsnyomatékot. Ez 320,8 lóerős literteljesítményt ad ki, ami jelenleg a legdurvább a világon, ha csak a gyári autókat nézzük.

A Jeskóval a gyártó célja az, ami eddig oly sok modelljükkel: azt szeretnék, ha ez lenne a világ leggyorsabb autója. Ugyan még nem tesztelték, de a 300 mérföld/órás – 483 km/h – tempót tűzték ki célul. Az előzetes számítások alapján ennél jóval gyorsabb is lehet a Jesko, az 530-560 km/h közötti sebesség elérését se tartják lehetetlennek.

A Jeskóból kétféle változat készül: a brutális leszorítóerőt termelő aerodinamikai csomaggal felszerelt Jesko Attack a versenypályán mehet nagyot, míg a Jesko Absolut döntheti majd meg a sebességrekordot. A Koenigsegg leggyorsabb modelljét 2021 óta gyártják, összesen 125 példány készül majd.

+1 Mercedes-AMG One – 359 lóerő / liter

Erősen lamentáltam rajta, hogy ez az autó végül felkerüljön-e a listára a Mercedes-AMG One, vagy sem. Literteljesítményben abszolút veri a mezőnyt, ugyanakkor a motorja némileg csalásnak mondható, hiszen egy fékezett habzású F1-es motort szereltek bele, amiről már az elején elárulták, hogy nem lesz kifejezetten tartós.

A középmotoros sportautóba a Mercedes-AMG F1 W06 versenyautó 1,6 literes - 1599 köbcentis - motorját építettek. A 90 fokos hengerszögű, V6-os turbómotor önmagában 574 lóerőt tud, 11 ezerig forog, a gyár pedig nagyjából 50 ezer kilométerre becsüli az élettartamát. Ez azért lehet fontos infó, mert annak ellenére, hogy az AMG One úgy néz ki, mint egy prototípus, a valóságban ez egy rendszámos utcai autó.

Az AMG One egyébként hibrid: a kifinomult versenymotort egy baromi bonyolult elektromos hajtás egészíti ki, a rendszer összteljesítménye 1063 lóerő. A Mercedes valaha készült egyik legdurvább szupersportautója 7 másodperc alatt gyorsul nulláról 200-ra, a végsebessége pedig 352 km/h, de az igazi erőssége az, hogy kegyetlenül gyors versenypályán. Bármilyen meglepő, egészen sok AMG One készül majd: összesen 275 darabot szeretnének belőle legyártani. A tudásának megfelelően az ára se szerény: 2,75 millió eurót, vagyis valamivel több, mint egymilliárd forintot kérnek érte.