Mercedes-Benz E 63 AMG (W211) - 2007.

2007. április

El tudod képzelni, hogy 27 millióval a zsebedben belépsz a Kárpát utcába, és kifizeted egy német limuzinért, ami a nagypapád utolsó autója is lehetne? Persze akkor nem benzint, hanem gázolajat kellene bele tankolni, és nem lenne rajta egy mesés, 18 colos felniszett, ami önmagában gondoskodik a pályaautós hangulatról, nem is szólva a leheletfinoman a csomagtartó peremére illesztett, vékony légterelőről, ami igazából az Impreza WRX STi ellenpontjaként nem az arcodba üvölti, csak halkan a füledbe súgja, hogy jobb, ha máris elbúcsúzol a jogsidtól.

A lökhárítók és a küszöbök alakja szintén visszafogott, de egyértelmű utalás a különben nem titkolt tényre, hogy a légrugókkal a föld közelébe ültetett, diszkrét, ezüstmetál W211-es brutális szörnyeteg. Nem vagyok focirajongó, a 6.3 AMG feliratról a legendás győzelem helyett az 1968-as 300 SEL 6.3 ugrik be. A limuzin, ami után a másik stuttgarti, sőt, a másik ágaskodó lóval szimbolizált márka vevői is csak kapkodták a fejüket, és megtanulták, hogy legközelebb ne bízzák el magukat, ha egy katedrális robog feléjük az autópályán. Szóval van mire szerénynek lennie!

Még azt is elnézed neki, hogy átver, mielőtt beleülsz, mert valójában csak 6,2 literes az a kézzel összeszerelt V8-as, ráadásul a tavalyi frissítésnél a kompresszort is elvették tőle. A Mercedest nem úgy ismerjük, hogy a vásárlók kárára spórolna, a szintén legendás, viszont jelentős veszteséggel meghajtott feltöltő helyett a klasszikus szívómotorra szavaztak, ami így 0,8 literrel és 38 lóerővel többet, 514-et ad. Az automata váltó is két fokozattal bővült, hetet kapott. Csak nyomatékkal áll rosszabbul az 55 AMG-nél, tízszázalékos a veszteség, 700 helyett 630 Nm-t tud.

Aki ezt a különbséget az utcán észreveszi, és még hiányolja is, annak az intenzívebb, és a Bangle-féle megosztó külső alatt sokkal versenyautósabb, idén szintén megújult M5-öst ajánlom. A BMW Sauber korábbi Forma-1-es motorjának nyomdokain járó, 5,0 literes, 507 lóerős V10-es nem mellesleg csak 520 Nm-t présel ki magából, azt is 6100-as fordulaton, miközben a Mercedes V8-asa már 5200-nál eléri a csúcsot. A különbség a két német márka közötti világnézetben van. A bajorok a köridőkre feküdtek rá, a svábok az ellentmondások feloldásán dolgoztak.

Az E 63 AMG a komplett áthangolás ellenére is vérbeli Mercedes maradt, amivel jólesik egy Európát átszelő utazás. Szerencsések vagyunk, hogy olyan világban élhetünk, ahol a német mérnökök zsenijére bízzák az autórajongók titkos álmainak kiszolgálását. Stuttgartban ez egy üresen 1765 kilós, cserébe a Bruno Sacco nevéhez fűződő klasszikus szériák hangulatát és masszív felépítését idéző karosszériában vált valóra, ami a frissítés közben felszedett plusz öt kiló ellenére is 0,2 másodpercet javított a sprintidején, már 4,5 másodperc alatt eléri a 100 km/h-t. 

Végsebessége a szokásos, elektronikusan korlátozott 250 km/h, plusz pénzért persze arra is van lehetőség, hogy ledobják a saját láncaikat, és hagyják, hogy akár 300 km/h-val hasítsuk a levegőt a szabad német autópályán. Nem vitás, hogy ezt a kerekeken guruló istenkísértést máshol lehetetlen maximálisan kihasználni, élvezni viszont bárhol lehet, mert ha akarjuk, visszavesz a tombolásból, és abban a kiválóan sikerült E-osztályban érezhetjük magunkat, aminek történetesen feleannyi hengere van, és ahogy az elején említettük, a nagypapánk jár vele vásárolni (a svájci Sparba).

Ebbe a hangulatba bőven belefér, sőt, attól válik hitelessé, hogy a szögletes helyett modern, lágy vonalú, a Mercedeshez méltón minden giccses megoldástól mentes AMG-be ülve egy fával és bőrrel gazdagon kitömött luxusbelsőben találjuk magunkat, ahol az illatokat külön érdemes egy-egy kevésbé sietős pillanatban mélyen magunkba szívni. Hiába, az igazi bőrt semmivel sem lehet helyettesíteni, nem mintha ebben az árkategóriában bárkinek eszébe jutna. A klasszikus, strapabíró MB-Tex kárpit most ne figyeljen ide! Jól áll neki a fabetét és a hurkás, puha tömésű ajtókárpit.

Kiválóan tartanak, pilótaülésnek mégsem nevezném az első bőrfoteleket, és a kormánynál is biztosan létezik izgalmasabb a piacon, de ha a 190 Evóban elfért a malomkerék kormány, ez is megteszi, sőt, pár óra vezetés után már fel sem merül a csere. Ez ugyanis tényleg egy teljes értékű, prémium utazólimuzin, ahol minden bent ülő elengedheti magát, és ha kell, megemelhetik a hasmagasságát, hogy együtt nevessék ki az úthibákat. Hiába várod, hogy megszabadít a vesekövedtől, még sportosra hangolva is kényelmesen rugózik az Airmatic, ügyesen dolgozik a 7G-Tronic váltó.

Csupa klasszikus megoldás modern tálalásban. Az utóbbi években egyre nagyobbra nőnek és egyre színesebbek a kijelzők, sőt már érintőképernyőt is kapni! A Mercedes eltalálta az ideális megoldást, ezt kérem becsomagolni! A képernyő szélén lévő gombokkal felesleges matatás nélkül is megtaláljuk, amit keresünk, nem mintha valami bűnt követtem volna el, de nem kell az ujjlenyomatomat sem letörölgetni róla. Ennél nagyobb tévé csak elvonná a figyelmet az útról, kitúrná a helyükről a gombokat, amikből itt sincs kevés, mégis minden funkció jól kezelhető velük.

Azt a bűnt a slusszkulcs elfordítása után lesz esélyem elkövetni. Urasan visszafogott, mégis csodásan szóló hangja a motor és persze a csinos kipufogórendszer érdeme. A V8-ast nem lehet semmi mással összetéveszteni, és hiába fogyaszt annyit, hogy még az optimista gyári adat szerint is 14,3 literre jön ki az átlag, azt hiszem, mérési hibahatáron belül van azoknak a száma, akiket egy E 63 AMG-ben nem a hang- és gyorsulásélmény, hanem az akár 20-21 literes fogyasztás hat meg. Ügyesen egyensúlyozik a tiszteletre méltó és a huligán életmód között, ezt szeretem benne.

Tudása minden átlagos közlekedési helyzetben több a soknál, mégis minden gázadásnál magával ragad a nagyvonalúság bizsergető érzése. Nem a rideg számok szórakoztatnak, hanem a profizmus és a BMW-ével nem összekeverhető stílus, amivel megépítették ezt az egész márványból kiöntött, mégis krémesen könnyed jelenséget. Ugyan létezik sportosabb és fenségesebb autó 2007-ben, én a csúcs W211-est elfogadnám életem utolsó autójának, szívesen járnék vele nagypapaként. Kinézem belőle, hogy tartós lesz, és húsz vagy harminc évesen is ilyen vonzó marad.

2025. március

A 2007 áprilisa óta eltelt 18 év alatt ez a magyarországi E 63 AMG formában maradt. Bár a beletett 112 ezer kilométernek maradtak nyomai, egy őszinte és meggyőző autót látunk a használat bántó jelei nélkül. Sem a külsején, sem a belsejében nem akadt meg a szemünk csúnyán öregedő részleten, a központi kijelzőt nyugodtan betudhatjuk retrónak, hiszen a kétezres évek aktuális technológiája volt. A hajtáslánc sokkal frissebb, ma is leborulunk a tudása és a működése előtt, hangja, ereje és karaktere is szerethető, ráadásul az értékét is megbízhatóan tartja.

Európa egyik legolcsóbb példányaként tízmillió forintot kérnek érte, ami a tiszta előéletét és az általános állapotát tekintve korrekt ár, legfeljebb a kevésbé jól felszerelt és kevésbé AMG W211-esekhez képest tűnik soknak. Bár még csak youngtimer, máris egy letűnt kor emléke, amiben még menő volt a hátsó kerekekre szabadított több mint félezer lóerő és a bőr belső. Ezt az autót érdemes néha meghajtani, persze óvatosan. Tudomásul kell venni, hogy egy ilyen AMG egy kibiztosított fegyver, de ha vigyáznak rá, nem kell sok idő, hogy jó befektetéssé szelídüljön.