Prágai tavasz

	Ez mind Skoda.

A Totalcar riportere a pécsi tömegközlekedési járműparkot választotta, hogy pontosan fel tudja mérni, mekkora riadalmat tud okozni nyolcvan darab rajtszámmal ellátott Skodagép. A pécsi lakosságban akkor tudatosult először, hogy itten valami készül, amikor a város főterén felvonult az autóshad, az őskori, és jelenlegi gyártermékekkel. Ez még a négy napos rendezvény második napján volt bizalom és érdeklődés, így rendőrbiztosítás nélkül masírozhatott a menet a belvárosban. A rendőrlámpa azonban szisztematikusan osztotta fel többé-kevésbé egyforma csoportokra a menetet, ami abban a pillanatban megtámadhatatlanná tette az autósokat a mereven bámuló közönség szemében. Ennek ellenére mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a baráti körnek nagy, de a Sparta Praha szurkolói sleppjének kicsiny csoport mostan az év legszebb napjait tölti.

Opellel a Skodák közt

Ennél nagyobb feltűnést csak Ferrarival lehetett volna kelteni.

A fan-clubnak ez volt a második dzsemborija Pécsett, ami tökéletes választás, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Somossy Szabolcs alszervező lokális alapon is kötődik a tájékhoz. A többiek viszont csak elvétve, hiszen Székesfehérvár vagy éppen Balassagyarmat is képviseltette magát, ami azt feltételezi, hogy ez a konstans járműipari csodagép még ma is legalább annyira népszerű, mint ezelőtt húsz évvel. -Egyrészt nagyon jó vezetni, másrészt egy farmotoros, hátsókerék meghajtású autóban teljesen máshogy élni meg az ember az autózást, és ráadásul akármerre megy: mindenki megbámulja - evvel a három jellemzővel foglalta össze Tóth Norbert a Skoda vezetéstechnikai előnyeit. A pesti karosszérialakatos, aki már tizenhatéves korában Skodával gammerkodott a fővárosi aszfalton, ami ,,álom volt, és nagyon király", a barátnője kíséretében érkezett a találkozóra, és büszkén vállalja, hogy az összes barátját sikerült ,,megfertőzni". Az utolsó mondatát azonban csak alig lehet érteni, olyan vehemenciával csapja be az Opel ajtaját. Tóth Norbert Opellel érkezett a Skoda-találkozóra.

Közös fagyi, közös téma

S100 kabrió: tető levágva, ajtók - a merevség miatt - behegesztve, bukókeret. Műszaki vizsgáról álmodni sem lehet.

Ráadásul kölcsönautóval, de ,,az ilyen meetinget egyszerűen nem szabad kihagyni". Saját bevallása szerint hét darab Skoda áll ilyen-olyan evulóciós fázisban a garázsában, de a találkozóra valamennyi bedöglött, ezért muszáj volt egyéb alternatív közlekedési eszközt találni. Ekkor került szóba az Opel ,,Azonban még ezzel is megéri, mert az ember sokat tanulhat a többiektől." Ez bizonyára tényleg így van, hiszen több egymástól független hírforrás is megerősítette, hogy az ügyességi gyakorlatok, a közös fagyizás és sörözés közben szinte csak egyetlen beszédtéma létezik: a Skoda, és annak rejtelmei.

Mindenki titkolódzik

Az országos gyorsulási verseny ,,abszolút összesített" listavezetője, Tóth Zoli és az ,,óriásölő" S100 amint éppen szlalomoznak.

Ezért senkinek sem tűnik fel, hogy A.Z. autója nyolcvan lóerős, házi koszton nevelt 110 L típusú gépe sokkal többet mutat, mint az autó rangjelzése. Emellett maga a kaszniba zárt titok, mert A.Z. sem a nevét, sem a műszaki paramétereket nem volt hajlandó megosztani a riporterrel. Csupán annyit tudtunk meg, hogy baromian megy a gép, ,,százhúszat simán", és az autóval együtt érkezett ötfős csapatnak éppolyan kellemesen telik a találkozó, mint a vezetőnek. Talán csak a hátsó ajtó mögül üveges tekintettel ébredező karakterhős tudatosította a riporterben, hogy a Skoda-rali mellett pepsisziget is működik az országban.

Amatőr műértők

A találkozó legidősebb autója, a minden csavarjában ép és eredeti Felicia.

Az ötvenkét éves Pintér László a spontán kiválasztódott csapat korelnöke, és most az olvasó nyilván azt fogja gondolni, hogy Pintér László élete csak a Skoda és a gépszerelés függvényhálózatában érthető meg tökéletesen. Pintér Lászlónak azonban csupán egy éve van Skodája. Azelőtt Trabant volt, de ,,ez sokkal jobban bírja" - veszi át a szót a mitfahrerként vizsgázó feleség.
-Nagyon szeretünk kirándulni, és a haverok szóltak, hogy van ez a találkozó, mi pedig eljöttünk. Pintér úr szabadságol. Alapvetően mechanikai szakember, de ennek ellenére az autóépítés, és a szakirányú végzettség szinte egyetlenegy esetben sem járnak kézen fogva, sőt, úgy tűnik, hogy ebben a pótkeréknél alig nagyobb országban sokkal több az amatőr műértő, mint az laikus aggyal gondolni lehetne.
Nem érdemes tagadni, hogy mindenki azért épít magának autót, hogy a másik autós önálló életre képtelen petének érezze magát. Ezért a spontán kialakult önképzőkörök leggyakoribb kérdése: az ,,ehhez hogy jutottál hozzá", és az ,,ezt nézd meg" típusú mondatok, amelyben épp annyi a büszkeség, mint az irónia, de ennek ellenére a rivalizálás csak a motor-felpörgetés állapotában érhető tetten.

A pontból B pontba

A jelen. Skoda Fabia ,,mérgesített" változatban.

A verseny már csak lényegétől fogva is szortíroz és szelektál. Így gondolták a szervezők is, és egy city-rali nevezetű rohanással toldották meg a gyorsulási és szlalomversengési erőpróbákat. Ennek lényegét az ,,R" betűjelzéssel dolgozó rendezőszemélyzet úgy foglalt össze a kíváncsiskodó érdeklődőnek, hogy: ,,A pontból el kell jutni B pontba." Ennél azonban valamivel nehezebb a helyzet, ugyanis az A pont és B pont közti huszonhárom kilométer megtétele totális idegölő munka, mivel feladatmegoldásra, és navigálásra ösztönzi a gyanútlan skodafant. A city-rali mibenlétéről mi is érdeklődtünk, valljuk be szerencsénk volt, mert a kérdezett a következőképp válaszolt: ,,ugyanaz, mint a georally, csak könnyebb." Ennek ellenére nem adtuk fel, hogy felderítsük a játékot, és Király Gábor főszervező már hadarta is, hogy a ,,városban különböző pontokon, különböző feladatokat kell megoldani." Házszámokat kell leolvasni, vagy például azt regisztrálni a lapon, hogy hány kilométer Verőce, valamint a Székelykapu gyártási száma, szóval, mint a természetben, fák és virágok közt.
-Nehéz volt?

	Polírozott főtengely közszemlére téve. A készítő, Mészáros Zoltán ezt a példányt szobadísznek használja.

-Hát gyerekek, basszátok meg, ezen a papíron nem lehet eligazodni! - szuszogott az elsőnek beérő sofőr, majd lassan beállt a parkolóba, és apró csatákat vívott a szervezőkkel. A másfél órás szintidőt szinte mindenkinek sikerült elérnie. A feladatmegoldásban, és az értelmezésben azonban akadtak gondok. Pintér Öreg László például már a felénél feladta, és helyi lakosok útmutatása alapján jutott el az első szakasz célpontjáig.
A Skodákat alapvetően két csoportba lehet sorolni. A gyárilag eredeti, csupán néhány változtatással ellátott gépek, valamint a tunningolt, lefestett és átszabott autók. Az első csoport ezen a találkozón gyakorlatilag nem képviseltette magát, a második viszont igen, hiszen a Favoritok bömböltek, az S 100-sok új kaszniba feszítettek, a motorháztetők alá viszont csak azok nyerhettek betekintést, akik viszonzásként archaikus újításokat tudtak felmutatni.

Másfél gurigáért

Sportfutómű rulez.

A Totalcar már a megérkezés pillanatában kiszúrt egy sportskodát, amely minden egyes darabját cseh és szlovák ismerősök csempészték át a határon, ettől lett még szebb, és még kívánatosabb. Az alapmodell egy sportpályafutásra ítélt darab, amely egyedi átalakítások után nyerte el mostani formáját.
-Nem azért csinálja az ember, hogy utána pénzt tudjon kivenni belőle - mondja Sarkadi István tulajdonos, akinek már másfélmillió forintot is kínáltak, de ennek ellenére nemleges volt a válasz. A példányok egyébként széles árközben mozognak, az ötvenezer forintos alapártól, a félmillióig.

Ebből sem jutott

3...2...1... start! Vrrrrrrrrr....

Felettébb kínos dolog, a hazai szocialista iparbirodalom szégyenfoltja, hogy negyven év alatt nem voltunk képesek összekalapálni egy autóformájú szimbólumot, és csak álmodoztunk egy saját gyártású Daciáról, vagy Zastaváról. Amelyben minden csavar valamely honi vasgyár terméke, amelyben a kárpitot boldog szüzek varrták szőlőkacsozáshoz szokott kezükkel, és amelyben beleégett volna a hit és a boldog proletárjövő valamennyi álomképe. Marad a Skoda és az évente tett tanúbizonyság.

Ha a világ Skoda lenne...     ,,Figyelj, nincs nálad véletlenül egy S100-ashoz való kinyomócsapágy?" Ezt tőlem kérdezte egy székesfehérvári srác, pedig nem S100-zal voltam, és nem volt rajtam szerelő egyenruha. Ha jobban belegondolunk, ebben a kérdésben benne volt a pécsi Skoda-találkozó lényege. Egyrészt, hogy nem meglepő Skoda-találkozós körökben, ha valakinél csak úgy véletlenül akad egy S100 kinyomócsapágy. Másrészt, hogy ha van, akkor az illető meg is osztja azt a rászorultakkal. Barátságos, kellemes és segítőkész a skodások társasága. A szlalomverseny egyetlen ladás indulója tapsot kap, a tájékozódási versenyen az egyik csapat megmutatja a másiknak, merre található a trafóház, aminek a számát fel kell írni az itinerre, az elromlott autókat öten-hatan is körbeállják és szerelik. A Zoti Tuningos srác ezredszer is lelkesen magyarázza, hogyan lehet a Rapidot úgy leültetni, hogy azért a vizsgán is átmenjen. Sehol semmi anyázás, mindenki kisimult, nyugis. Az ember pedig ül az Endre meseszép hófehér 110 kupéjában, amit az Endre kölcsönadott egy körre, és azon morfondírozik, hogy milyen szép is lenne, ha az egész világ egy nagy Skoda-találkozó lenne. Egész éven át. És közben szólna az Uhrin Benedek. /Sz.I./