Először egy benzinlámpát kell üzemi hőmérsékletre fűteni, majd azzal a traktor orrát. Ez gyakorlatilag az égéstérbe vezető, kívülről felfűtött izzítógyertya, aminek átmelegítése az üzemanyag berobbanását segíti indításkor. Néhány kar számomra átláthatatlan kezelésével párhuzamosan, a lendkerék holtponton történő átlendítésével a hosszas melegítési fázis után megdöbbentő módon hamar életre kel a Hofherr. Az egész indítási folyamat negyedórát vesz igénybe. Most már értem, hogy gyermekkoromban miért nem állították le a traktort a kocsma előtt.
A traktorok között két eladó példányt látok. Az 1956-os német Hela D415-öt hétszázötvenért, egy 1963-as DUTRA egymillióért vár gazdára. Pontosabban: "Egy kerek milliou, alku nincs" - ahogy Nagy Péter, a Hajdúböszörményből érkezett büszke tulajdonos tömören tudomásomra hozza. "Próbálható, működtető, nézhető, minden eredeti rajta. Egyedül ez nem eredeti rajta, ez muszka - mutat valami vasdarabra hátul - minden a világon eredeti". És valóban, nagyon szép a gép. Minden egyes lemez, ami nem öntvény, le van horganyozva, és a megmaradt szín alapján kapta az új dukkózást. "Ilyen színű is volt eredetileg is a színe, kétkomponensű görög autózománccal van."
Tapasztalataim szerint a Hajdúság nagyon erős a traktoros hagyományok ápolásában. Nem csak azért, mert oda járunk a John Deereket tesztelni , hanem mert a hagyományos Magyar Traktorhúzó Bajnokság is ismét ott lesz, matuzsálem jármű- és traktorkiállítással karöltve.
Alig értünk a traktorsor végére, indul az egyik ügyességi verseny. Szintidőre kell teljesíteni a pályát. Másfél perc, se több, se kevesebb. Végre mozgásban is látom a számomra legszebb gépet, a Bauhaus szellemében született TS-35-öt. Ilyen állat nincs is. 1985-ben a szolnoki Mezőgépnél csak derékszögű vonalzót használhattak a tervezéshez, vagy lehet, hogy a hidegháború szellemében, hasonlóan az F-117A Nighthawk lopakodó repülőhöz a radarok előli eltűnés volt a cél.
A munkagépek mellett csodás nosztalgiajárművekbe is botlottunk. A szó szoros értelmében. Nem tudom koncepció volt-e, de teljesen esetleges volt a veterán járművek előfordulása. Egyszer egy csillogó Pannónia, majd egy lepusztult Csajka került az utunkba. Aztán egy Csepel tűzoltó, ami előtt egy 402-es Moszkvics állt. Mindketten a törökméz árus előtt. Gondolom, a korhű hangulat keltése lehetett a cél, de sokkal jobb lett volna, ha ők is egy helyen állnak. A traktorosok ügyességi pályája mellett álló külföldi rendszámos veterán merci egyenesen zavart. Hogy kerül ez egy Zetor mellé, kérem?
Sajnos mennünk kellett. Az ígéretes lapáthajító versenyt, az eredményhirdetést és a Bódi Guszti koncertet már nem vártuk meg. Hazafelé, felidézve a látottakat, vita nélkül megállapítottuk, hogy egy veterán traktor vagy egy stabilmotor minden háztartásban elkél. Jó ha van, bajunk nem lehet belőle.
Emberek!
Ha esetleg a sufniban akad egy rozsdás vasdarab, ami talán valami motor-féle lehet, és nagyon útban van, kérem keressen meg minket, hátha meg tudunk egyezni, mert számunkra egyre tűrhetetlenebb a stabilmotor-mentes állapot.