Injektor és szeneslapát

Vízbefecskendezés másként

2011.07.21. 06:17 Módosítva: 2011.07.21. 09:19

A Totalcar házi akcióhős-tanfolyama az óceánjárók és a sugárhajtású repülőgépek után egy újabb, nem szokványos jármű kezelésének alapjait mutatja be. A gőzmozdony ugyan nem az a tipikus üldözőjármű, egy felkészült titkosügynök számára azonban adott esetben létkérdés lehet, hogy tudja: mikor hova nyúljon.

A régi, örvénykamrás dízelek használatakor megszokható, de kellemetlen bosszúság volt az az 5-10 másodpercnyi várakozás, ami a kulcs elfordítása és a hideg motor indítása között eltelt. A gőzmozdonynak nincsen kulcsa, viszont indulás előtt 6-7 órával célszerű megjelenni a fűtőházban, ha előtte napokig állt a gép: ennyi kell a bő hatvan tonna vas biztonságos átmelegítéséhez. Adott esetben ezt rábízhatjuk egy megfelelően képzett orosz titkosügynökre is, ha nem visel tűsarkút és hosszú körmöket – e kellékek ugyanis komolyan megnehezítik az akció kivitelezését.

Talán nem meglepő, hogy a mozdony indításához tüzet kell rakni, előtte azonban még két nagyon fontos teendőnk van: elsősorban is ellenőrizzük, hogy van-e a kazánban elegendő víz, és vegyük alaposan szemügyre – akár a tűztérbe mászva is -, hogy nem szivárog-e valahol. A tűzgyújtáshoz fát és olajos rongyot használhatunk. Ez utóbbi beszerzése nem okozhat nehézséget ott, ahol a géprongy és az olaj is az üzemeltetés elválaszthatatlan részét képezi. A gőzmozdonyt általában nem is érdemes másként megközelíteni, mint kézben tartott rongydarabbal: így nem csak az olajos szennyeződésekkel vehetjük fel a harcot, de a forró és még forróbb alkatrészek és kezelőszervek megéríntésekor is jó szolgálatot tesz. Ne feledjük: a nyomás alatt álló kazánvíz több mint száz fokos, a túlhevített gőz hőmérséklete pedig akár a három-négyszáz fokot is elérheti majd.

Ha ég a tűz és szép lassan melegszik a kazán, lemászhatunk az aknába alulról átvizsgálni a mozdonyt, ellenőrizni és olajjal feltölteni a csapágyakat. Gördülőcsapágyat itt hiába is keresnénk: minden mozgó alkatrész siklócsapágyazású. Az olajozást részben központi kényszerolajozó rendszerek végzik; a tengelyek, a hajtó- és csatlórudak csapágyait azonban egyenként kell feltölteni olajjal. Eltart majd egy darabig, amíg a 80-100 olajozási ponttal végzünk, de nem érdemes kapkodni, a kazán lassan melegszik. Zsírt a mozdonynál egyáltalán ne keressünk, olajból viszont kétféle is van: ne keverjük össze a “hideg”, vagy “tengelyolajat” a forró gőzzel érintkező “meleg”, vagy “hengerolajjal”. Ez utóbbi sűrűbb, már-már mézszerű anyag, és csak négyszáz fok környékén éri el az üzemi viszkozitását. Töltsük fel a központi olajozást ellátó kenőpréseket is, és időnként nézzünk rá a tűzre: ha mindent jól csináltunk, 3-4 óra elteltével lassan megmozdul a kazánnyomásmérő mutatója.

Indulásig azonban még mindig rengeteg időnk van: ezalatt hátulról szenet lapátolhatunk a szerkocsi első felébe, hogy menet közben könnyebben elérjük. Ezt annál inkább érdemes a fűtőházban megtenni, mert a nyílt pályán nem tanácsos a szénkupac tetejére mászni – veszélyesen közel a huszonötezer voltos felsővezeték. A szenet amúgy ajánlott vízzel belocsolni: ez nem csak a lapátolás közben szálló szénpor mennyiségét csökkenti, de bizonyos mértékig a hatásfokot is növeli, megakadályozva a huzat által felkapott szénpor kései, a kéményben, vagy már azon kívüli elégését. Megdöbbentő, hogy vacak 5-6% hatásfok eléréséhez mennyi odafigyelésre és rafinált technikai trükkre van szükség, de erről majd később.

Ha a kazánnyomás elérte a 4-5 bart, már ne nagyon tegyünk a tűzre, és lassan készülődhetünk az induláshoz. Kenjük le, ellenőrizzük, majd indítsuk el a légsűrítőt, amire a mozdony (és a szerelvény) fékezéséhez mindenképp szükségünk lesz. Ez gyakorlatilag egy pici egyhengeres gőzgép a kazán oldalán, egy egy- vagy kéthengeres légsűrítővel egybeépítve, s nem utolsó sorban ez a gépcsoport felelős az állomáson pöfögő gőzmozdony jellegzetes hangjáért is. A fordulatszám körülbelül 30/perc – gondolhatnánk, de vegyük észre, hogy mind a hajtó, mind a hajtott oldalon kizárólag alternáló mozgást végeznek a főbb alkatrészek. Éjszakai gőzmozdonyos üldözéshez kenjük le és ellenőrizzük a generátort is, amit - micsoda véletlen – egy kis turbinán keresztül szintén gőz hajt. Az elektronikát zsigerből gyűlölők számára egy gőzmozdony maga a kánaán: a homlokfényen kívül csak néhány lámpából áll az elektromos rendszer, amik a gépezet éjszakai ellenőrzését és kenését, valamint a konyhának becézett vezetőállásban az eligazodást segítik. Slussz.

Ha néhány saroknyinál messzebbre indulunk, mindenképp szükségünk lesz egy fűtőre is. A megfelelő izomzat és kondíció szükséges, de nem elégséges feltétel e munkakör betöltéséhez: a fűtőnek pontosan ismernie, értenie, sőt éreznie kell a gép működését. Nem elég csak úgy behányni a szenet a kazánba, hanem az aktuális terhelésnek megfelelő gőzfejlesztést kell biztosítani a szén mennyisége, a levegő bevezetés, a huzatkeltés és a vízszint megfelelő szabályozásával. A szén egyenletes eloszlása a tűztérben különösen fontos: ha valahol egy-egy foltban kevesebb a szén („lyukas” a tűz), az ott beáramló hideg levegő egyrészt rontja a hatásfokot, másrészt a lokálisan túl oxigéndús égés a kazán adott pontjain esetleg túlhevüléshez és sérüléshez vezethet. A fűtő tehát tulajdonképpen lambda-szabályozást végez térben és időben egyaránt. A tapasztaltabbak a füst színéből és eloszlásából megmondják, mi a helyzet a tűztérben, és melyik sarkába kell egy lapát szenet dobni ahhoz, hogy optimális legyen az égés.

Szekrény

A gőzmozdony hosszú, hengeres „kazánja” három részre osztható. A vezetőállás felőli végén található a vízköpennyel körülvett tűzszekrény, ahol az égés zajlik. A középső rész, a hosszkazán egy vízzel teli, nyomásálló tartály, amit füstcsövek százai lyuggatnak át. E füstcsöveken át távoznak a tűzszekrényből a forró füstgázok, miközben a hőeneria egy részét átadják a kazánvíznek. A füstcsövekből kiáramló gázok a kémény alatti hengeres részbe, a füstszekrénybe, majd onnan a szabadba kerülnek. Itt kap helyet az égés intenzitását, így a mozdony teljesítményét döntően befolyásoló szerkezet, a gőzfúvó. A gőzgépből kilépő fáradt gőzt a kémény alatt a füstszekrénybe vezetik, ami a füstcsövekből kiáramló gázokat magával ragadva fokozza a huzatot, így a tűzszekrény rostélyán át extra levegőt szívva táplálja az égést. Ez a trükk persze csak menet közben működik: álló helyzetben a segédfúvóval, friss gőzzel kelthet huzatot a fűtő, ha szükséges. A gőz a kazán legmagasabb pontján, a gőzdómban gyűlik össze, és innen a (gőz)szabályozón keresztül jut el a munkát végző hengerekhez. A fejlettebb típusokban a hatásfok növelésére egy további trükköt, az úgynevezett túlhevítőt is beépítik. Ez egy különálló, a nagyobb átmérőjű füstcsövekbe U-alakban benyúló csőrendszer. A dómból ide kerülő „nedves” gőz már nem érintkezik a vízzel, ezért tovább melegítve túlhevített, „száraz” gőzzé válik, ami kevésbé hajlamos a munkahengerekben a lecsapódásra, így nagyobb hatásfokkal fogható munkára.

Tegyünk tehát a tűzre, nyissuk ki a segédfúvót, és ha a kazánnyomás elérte a tíz bart, indulhatunk. Vegyük ki üresből, azaz zárjuk el a dugattyú előtti és mögötti teret álló helyzetben a biztonság kedvéért rövidre záró szelepet, és tegyük maximális előremeneti állásba az emeltyűt. Ezzel a karral (vagy ritkábban tekerentyűvel) a vezérlő rudazatot állítva gyakorlatilag száz éve megvalósították már a változtatható szelepvezérlést. Az emeltyűvel beállítható, hogy a munkaütem vége felé közeledő dugattyú milyen helyzetében kezdődjön meg az ellenkező irányú befúvás. A mozdonyvezető egyrészt a fordulatszám és a terhelés függvényében (fülre, érzésre) állíthatja a vezérlést a minél jobb hatásfok érdekében, másrészt az irányváltás is az emeltyű átállításával oldható meg. Ezután nincs más dolgunk, mint óvatosan nyitni a szabályzón, ami a kazán tetején levő dómból ráengedi a gőzt a hengerekre. A hangsúly itt az óvatos szón van: a lomhának és álmatagnak tűnő gőzös kerekei pillanatok alatt kipörögnek, ha hirtelen, meggondolatlanul nyúlunk a szabályzóhoz. Ha úgy tetszik, nem csak változtatható szelepvezérlés, de kipörgésgátló is van a mozdonyon – a vezető karjába építve. Sőt vannak injektorok is, erről a következő oldalon olvashatnak.