Van olyan, hogy az autó ereje elmegy, mégsem találja a szerviz a hibát. A második sem. És a harmadik sem. Hát persze, hiszen a márkaszerviz nincs felkészülve hosszadalmas, sok alegységre kiterjedő, aprólékos diagnosztikára. De megoldás azért mindig van.
Úgy versenyeztem a lámpától elstartolva egy Toyota Starlettel, hogy a sofőrje nem is tudott róla, hogy küzdünk - írta egy 2004-es Honda Accord 2,2-es dízel autó tulajdonosa levelében. A konkrét hiba: a gázpedál lenyomását követően másodpercekig nem történik semmi, majd miután úgy – komótosan – ötig elszámolok, érezhető némi hajlandóság az autó részéről a gyorsításra.
Mielőtt hozzákezdenék az eset leírásához, hadd mondjak véleményt erről a motorról. A megítélés szubjektív, fenntartással kezelendő, hisz sem a gépésztechnikus képzettségem, sem a szaktudásom nem hatalmaz fel arra, hogy ítélkezzek, de magánvéleményem van. A Honda saját tervezésű dízelmotorjára viszonylag sokat kellett várni, hogy megjelenjen, de megérte. A tervezés során láthatóan fontos szempont volt a tartósság, mellesleg semmilyen fölösleges elemet nem találni a motortérben. A szerelhetősége a kategóriatársaihoz képest megfelelő, a befecskendező-rendszere pedig a Bosch cégcsoport legjobbja: hozam oldali szabályzású nagynyomású szivattyúval, és mágnestekercses befecskendezőkkel ellátott közös nyomócsöves (common-rail) rendszer. Ha befecskendező és motorirányító rendszerről van szó, szerintem az összes beszállító cég a Bosch-rendszerek után kullog.
A hibatároló lekérdezése nem sok eredményt hozott. A befecskendezőket napokkal azelőtt újították fel a Filep Diesel Centerben. Mivel magam is hozzájuk járok, ha dízelbefecskendezőt újíttatok fel, és eddig nem volt velük gondom, az ő munkájukat kizártam, mint hibalehetőséget. A hiba jellegéből adódóan amúgy is a feltöltőnyomásra, jobban mondva, annak hiányára terelődött a gyanúm. Egy műszerrel megtett próbaút után igazolódott a sejtésem: nagyon nehezen emelkedett a turbónyomás.
Erre a motorra a gyártó változó geometriás turbófeltöltőt szerelt. Ennek lényege, hogy a motorvezérlő menedzsment úgy próbálja az éppen aktuális motorfordulatszámhoz és terhelési értékhez igazítani a szívócsőnyomást, hogy a turbó turbinakerekére eső kipufogógáz áramlását terelőlapokkal szabályozza. Így már kisebb fordulaton is megfelelő a forgatónyomaték. Kézipumpával ellenőriztem a geometriaállító vákuumdobot, de az - látszólag - megfelelően működött. A motorvezérlő elektronika a geometriaállítót és még néhány beavatkozó egységet mágnesszelepeken keresztül vezérli, amelyek egy erre kialakított szivattyúról kapják a rendszervákuumot. Erre a szivattyúra dízelmotoroknál azért van szükség, hogy a fékrásegítő szervodobot ellássák a megfelelő vákuummal, hiszen egy ilyen motornál a szívócsőben nem keletkezik akkora depresszió, mint a benzineseknél. Logikus lépés ilyenkor ellenőrizni, hogy van-e a rendszerben megfelelő vákuum.
A 4. képen látható mínusz 0,95 baros (50 millibar) érték megfelelő.
A western filmekben látunk időnként olyan alakokat, akik percenként kapkodnak hatlövetű Coltjuk után. Valahogy így vagyok én a PicoScope-ommal. Itt van ez az autó már vagy fél órája a műhelyemben, és még nem mértem rajta egy kitöltést vagy áramfelvételt. Következő lépésként a turbófeltöltő szabályzását vizsgáltam meg. Bekötöttem egy T-elágazást a vákuumszabályzó körbe.
Az elosztótól a szabályozott vákuumot bevezettem a Pico WPS 500 X vákuumnyomás-mérő egységbe, így az oszcilloszkóp egyik csatornáján látom, hogy miként alakul a valós vákuumszabályzás. Ezt a kis, tenyérnyi eszközt napi szinten használom, és bár nem volt olcsó – negyedmillió forint – mégis megérte az árát. A további szükséges mért értékek a szabályzó mágnesszelep áramfelvétele és testvezérlése. Meg kell tudni, hogy a vezérlőelektronika egyáltalán akarja-e, hogy növekedjen a turbónyomás, s ez kiolvasható a testvezérlés kitöltési tényezőjének a változtatásából. Erről a motorirányító rendszerekben megszokott vezérlési módról korábban írtam már, és egy hasonlattal próbáltam szemléltetni.
Ordító hibára nem derített fényt a mérés, talán a vezérelt vákuum a vártnál idegesebben reagált, ezért kitakarítottam a mágnesszelepet és az összes vákuumcsövet.
Előfordulhat, hogy nem is a szabályozott rendszerben van a hiba, hanem egy érzékelő pontatlansága miatt a motorvezérlő menedzsment ad hibás utasításokat. Mi sem egyszerűbb, ezt is ellenőrizni kell, ha lehetőség van rá, így elkerülhető egy fölösleges alkatrészcsere.
A töltőnyomás-érzékelő ellenőrzéséhez csatlakoztatni kell a nyomáspumpát a fenti képen látható módon.
A pumpával előidézett nyomást össze kell hasonlítani a vezérlőegységből kiolvasott értékkel. A kettő tökéletesen megegyezik, tehát a töltőnyomás-érzékelő jó.
A kipufogógáz visszavezető (AGR vagy EGR) szelep tisztítása is logikusnak tűnt, bár különösen nagy szennyeződést nem találtam benne. Harmadennyi futásteljesítménynél egy Alfa 159 2,4-es JTD-ből - kis túlzással - vödörszám hordhatjuk a kormot a kukába.
Korszerű dízelautók teljesítményvesztésénél az is megtréfálhatja a szakembert, ha a rendszerből szökik a töltőnyomás. Ezért ilyen esetben ajánlatos nyomáspróbával ellenőrizni a töltőlevegő visszahűtőt (intercoolert) és a hozzá tartozó levegőcsöveket. Hibát itt sem találtam.
Az elvégzett karbantartások és vizsgálatok után mentem egy próbakört. Reménykedtem, hogy nem kell leszerelnem a turbófeltöltőt, mert emelőm még nincs, ehhez a művelethez pedig nem ártana. Arról nem beszélve, hogy ekkor péntek délután volt.
A próbakör eredménye jó is volt, meg nem is. Határozottan javult a helyzet: eddig 2500-as fordulatnál kezdett gyorsítani az autó, most már 2000-nél jelentkezett a nyomaték. Javult a helyzet, de jó nem lett. Hétvégén leszereltem a turbót.
A képen látható, hogy a vákuumdob rudazat segítségével állítja a geometriaszabályzót. Olvastam Stump Bandi turbós cikkét, gondoltam, kipróbálom a Ferrykert. Nekem a brosúrák, szép honlapok nem sokat jelentenek, csak az elvégzett munka minősége számít.
A fenti képen látható a szabályozott geometriás turbó lényege. A már sokat említett vákuumdob a rudazaton keresztül mozgatja a külső gyűrűt, ami belül, a kis karok segítségével állítja egy terelő segítségével, milyen szögben érje a turbinakereket a kipufogógáz. Ha jobban hajtja, a kompresszorkerék nagyobb töltőnyomást állít elő, ha kevésbé, kisebbet. Így tudja a kisebb motorfordulathoz tartozó gyengébb kipufogógáz-áramlás ellenére is felépíteni a megfelelő turbónyomást, ha nincs lekormolódva.
A turbó tisztításával, próbapadi ellenőrzésével gyorsan, és ami még fontosabb, precízen végeztek a Ferrykerben. Viszont volt egy rossz hírük, szerintük ennyi kormolódás nem okozhatott túl nagy teljesítmény-csökkenést. Azt ők nem tudták, hogy némiképp már sikerült javítanom a helyzeten, és már csak nagyjából 500 fordulattal kell lejjebb varázsolnom a forgatónyomaték érezhető megjelenését ahhoz, hogy az ügyfelem a kasszához fáradhasson.
Ennél a műveletnél kötelező cserélni az összes érintett tömítést, ez nem opcionális. Néhány napig eltartott, míg megérkezett, nem is mondanám olcsónak őket. Aki ilyen szintű autót tart, számolnia kell ezzel. Szerencsére az ügyfelemnek ez nem volt gond, mint ahogy az sem, hogy gyári szűrőket rendeltem.
Az olajcserét már minden rizikó nélkül végezhettem, ugyanis a gyártó gondoskodott róla, hogy az autó alját nézve nehogy összekeverjem a motort és a váltót.
Következett a próbaút. A telephelyről kihajtva csörgött a telefonom, az autó gazdája hívott.
- Szia Tibor! Mi újság? Kicsit aggódom...
- Szia! Vagy megtudjuk egy másodperc múlva, hogy jó-e az autó, vagy öt után, hogy nem.
- Ezzel padlóig nyomtam a gázpedált, és az autó nagy örömömre szinte azonnal bepasszírozott az ülésbe.
- Jöhetsz érte.
Bátran kijelenthetem, hogy a vállalkozásomnak nem a kommunikáció a fő erénye. Nem hívogatom telefonon ötpercenként az ügyfeleket, és gyakran az e-mail postafiókomat is hanyagolom, mert valamikor dolgozni is kell. Az ügyfelem hamarosan jött is az autóért, ment vele egy próbakört. Mikor visszajött, láttam rajta, hogy elégedett, főleg annak tükrében, hogy megfordult már máshol is ezzel a hibával. Fizetett, és távozáskor még megjegyezte:
- Igaz, hogy nem lemosva kaptam vissza az autót, de amiért idehoztam, az megoldódott. Kösz szépen!
Egyszer itt, a Totalcaron, egy cikk utáni kommentmezőben olvastam valakinek a hozzászólását: ő bizony elvárja, hogy amíg javítják az autóját, valami csinos hölgy szolgáljon fel neki kávét. Egy ilyen elvárásnak frissen borotválkozva, a legvasaltabb munkásruhámat viselve sem tudnék megfelelni. Olyan viszont volt már, hogy egy frissen megjavított autó gazdája és a felesége segített betolni a műhelybe a következő munkámat. Mi, szervizszolgáltatók nem vagyunk egyformák.
Mint minden hibafeltárásnak - legyen az kudarccal végződő, vagy sikeres, mint ez – ennek is megvolt a tanulsága. Ebben az esetben több apró hiba vezetett egy nagyhoz, az erős teljesítményvesztéshez. Láthattuk, hogy a fedélzeti diagnosztika sem mindig hajlandó felismerni, hogy valami nincs rendben.
