Elbénáztuk - hólánc összehasonlító teszt

Jókora adag havat kaprunk a nyakunkba így február elején, nem kevesen fogják előkotorni a csomagtartóból az éppen rendelkezésre álló eszközt. Hosszú kocsmaviták szövődnek viszont abból, hogy mivel járunk a legjobban. Kipróbáltuk, ami éppen a kezünk ügyébe került, köztük egy nagyon ígéretes önfelmászó hóláncot.

A legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás természetesen a hólánc-spray, ami helyén kezelve a többi eszközhöz képest nem okoz csalódást. Komoly, nagy hóban természetesen csődöt mond, de arra tökéletesen alkalmas, hogy síkos felületen határozottan megnövelje a tapadást.

Kis helyen elfér, gyorsan használható, ám utána természetesen pótolni kell. Egy flakon tartalma nagyjából négy átlagos kerék futófelületére elegendő, tehát két kezelés után cserélnünk kell. Óriási előnye, hogy gond nélkül közlekedhetünk vele aszfalton is, így a problémás szakaszról kijutva nem kell megállnunk.

A spraytől nem sokkal több helyet foglal el a hókarom, vagy gyorssegély, ráadásul ahhoz hasonlóan ez is majdnem kerékmérettől függetlenül használható. Meglehetősen egyszerű és gyors művelet a felszerelése - igaz, csak olyan esetben, ha elférünk a kerékjárati ívben, megfelelő méretű nyílás van a felnin, és a féknyereg sincs túl közel a keréktárcsa belső pereméhez.

Szükségmegoldás, de az esetek többségében elegendő. Normális, kemény burkolaton haladva durván és asszimmetrikusan ráz, tehát meg se próbáljunk vele hómentes úton közlekedni!

A klasszikus hóláncot már bemutattuk, de mint a "hóláncság" origója, nem hiányozhat a sorból. Sok mondanivalónk nincs már róla, talán annyit érdemes megjegyezni, hogy az összes közül meglepő módon ezt tudtuk leggyorsabban felrakni. Váratlan eredmény, bár ehhez valószínűleg hozzájárult némileg az is, hogy néhány le- és felszerelést megejtettünk már az elmúlt években.

Csodafegyverként kölcsönkértünk egy Thule K-Summit hóláncot, ami a hóláncok prémium-kategóriája. Elvileg azt ígéri, hogy némi jelentéktelen szerelgetés után magától felmászik a kerékre. Nos, a használati útmutatóból nem derült ki a turpisság, így aztán egy jó órányi bénázás és ide-oda gurulgatás után sem boldogultunk vele.

Persze nem hagyott nyugodni minket a dolog. Különösen annak fényében, hogy mindent a megadottak szerint csináltunk. Ráadásul előtte-utána megnéztünk egy rakás videót, amely a K-Summitot mutatja felszerelés és működés közben. Gyanús volt egyébként, hogy a "felmászás" valahogy egyikben sem szerepel. Hólánc fel, autó megy egy kicsit, vágás, lánc a helyén.

Több megkérdezett ismerősünk viszont agyba-főbe dícsérte, és megerősítette, hogy bizony, felmegy az magától. Megkérdeztünk hát egy Thule-szakértőt, hol ronthattuk el. Kiderült.

A használati útmutató az utolsó fázisnál csupán annyit mutat, hogy MENJ! Helyesen ez úgy hangzana, hogy MENJ, GYORSAN, SOKAT! A szerkezet ugyanis úgy működik, hogy indulás után 20-30 km/h tempóval haladva a kerék forgása által keltett centrifugális erő kifelé feszíti a láncot, a karmokhoz vezető acélrudak pedig a futófelületre nyomják azt. Így a lánc néhány száz méter alatt a helyére kerül.

Ezért bénáztunk hát, egyszerűen túl lassan, és főleg túl keveset mentünk az autóval. A "tudás" birtokában újra próbáltuk, és hoppá, működik. Erről a próbáról sajnos nem tudtunk értékelhető videót készíteni, de szerencsére helyettünk megtették mások. Itt van például ez a remek E90 330d, türelmetleneknek mondom, hogy a felmászós rész 1:40 körül kezdődik.

Általános tanulság persze a fentiekből nem következik. A spray gyors, olcsó, de csak szükségmegoldás, ahogyan a hókarom is. A normál hólánc költséghatékony, és kis rutinnal gyorsan felszerelhető. A K-Summitot pedig az Armani öltönyben síelni igyekvő, erre anyagiakat áldozni képes rétegnek ajánljuk, bár egy jó kesztyűt azért ők is vigyenek magukkal, a szett ezt nem tartalmazza.