Minek a vákuum a hűtőbe?
Szerszám Szombat: Hűtőrendszer tömítettségét vizsgáló készlet
Mindig elfog a csendes, lassan múló vágyakozás, amikor ilyen szinten profi szerszám kerül a kezeim közé. Egyfelől végletesen egysíkú, mivel egyetlen problémakörre nyújt csak megoldást, másfelől viszont a lehetőségekhez mérten univerzális, mivel rengeteg típushoz használható. Amit gépek hűtőrendszeréről kérdezni lehet, arra a csodakoffernek van válasza.
Minden autójavítás alapja a pontos diagnosztika. Ha tudjuk, hol fáj, már szinte meg is van oldva a probléma. Nincs vad alkatrészcserélgetés, kidobott pénz, fölösleges munkaórák. Megállapítani a valódi hibát talán a legnagyobb tudomány a kortárs autószerelésben, és többnyire komolyabb, drágább, furfangosabb eszközök kellenek hozzá, mint magához az alkatrészcseréhez.
A hűtőkörvizsgáló varázsdobozt pont arra találták ki, hogy az ember fia, lánya gyorsan, hatékonyan megtalálja a szivárgást a rendszerben. Van benne közel húsz adapter, ami az autótípusok jelentős százalékát lefedi, meg néhány hozzá tartozó okosság: egy hőmérő, egy pumpa meg egy rejtélyes, vákuummérős, csapos T-idom. Haladjunk szépen, sorban.
A hőmérő kétségtelenül hasznos kellék, ha hűtőrendszerekről van szó, bár ennél a pulykába szúrható analóg maghőmérőnél láttunk már haladóbb szelleműt. Amikor legutóbb a Marea gépháza fölött főtt a fejem, hogy most akkor túlmelegszik-e vagy csak az olasz hőmérő idegbajos, a céges infrás, érintés nélküli digitális készülék páratlanul hasznosnak, utolérhetetlenül gyorsnak bizonyult. Csak rá kell irányítani a lézerpointert a megfelelő pontra, és már mondja is a hőmérsékletet. Én biztosan ilyet használnék.
De a hőmérő csak bónusz, a koffer névadó funkciója a tömítettség ellenőrzése. Ez nem túl bonyolult feladat, kell hozzá egy pumpa, egy nyomásmérő, meg a már említett adapterek. Ezek a legfontosabbak, ha nem akarunk bontóból szerzett hűtősapkákat furkálni és felszelepezni, hanem időhatékonyan egy felcsavarással és rövid pumpálással megnézni, hogy ereszt-e valahol a hűtőkör.
Jellemző a készlet sokoldalúságára, hogy az Axiálnál éppen tátongó motorháztetővel álldogáló Landini traktorhoz is egyből megvolt a megfelelő sapka, így kicsit megpumpáltam a hűtőjét. Nyilván nem eresztett, hiszen vadonatúj volt a gép, de ha egy-másfél barra felpumpálva nem tartja a rendszer a nyomást, akkor érdemes előkeresni egy jóféle szerelőlámpát és felkutatni a cseppeket. Amennyiben száraz a motortér, mégis ereszkedik a mutató, valószínűsíthető a hengerfejtömítés-probléma.
Eddig a pontig enyhén szólva fényűzésnek tűnhet a több mint százezer forintos készlet, legfeljebb ügyfelek elkápráztatására érheti meg. Ám ott van még az a fura, vákuummérős, csapos T-idom, amelyet még maga a Beta-honlap is csak szőrmentén említ. Forgattam egy darabig, mint majom a csúzlit, mire rájöttem, mire jó. Van rajta egy sűrítettlevegő-csatlakozó, rá lehet dugni az átlátszó slagot, meg egy másik tömlővel a hűtősapkákat, és a két csőcsatlakozást el is lehet zárni. Felfedem a talányt, ez egy vákuumos hűtőrendszer-feltöltő.
A Venturi-cső elve szerint működik, a rajta átáramló sűrített levegő vákuumot hoz létre a hűtősapka felőli végén. Vagyis megküldjük a kompresszorral, és levákuumolja a hűtőrendszert. Nem olyan kemény, mint mondjuk egy hűtőgépkompresszor, amely a szívóoldalán majdnem tökéletes vákuumot tud létrehozni, de -0,8 bar körüli részleges vákuumra jó, ami már bőven megfelel a célnak. Ezután elzárjuk az egyik csapot, és megnyitjuk a másikat, amelyen a hűtőfolyadékos kannába lógatott átlátszó tömlő lóg, majd a hűtőrendszer magába szippantja az előre bekevert löttyöt.
Badarság, mondhatná a felületes szemlélődő, aki még nem találkozott igazán modern autó hűtőrendszerével. Sőt, nem is kell a 2010-es évek termékeire gondolni, már a 96-os Mareát is kínkeserves volt légteleníteni a maga öt pontján. Nem egy típussal szenvedtem már, mire több felmelegítés-lehűtés után végre sikerült kikergetni a rendszerből az összes levegőt, pedig nálam ritkán fordulnak meg mai autók. Valódi idegölő, több órás, napos szerelőorgiába tud fulladni a légtelenítés.
Tovább megyek, az utóbbi években megjelent, elektronikusan vezérelt szelepekkel telerakott hűtőrendszereket másképp nem is lehet feltölteni. Gyári előírás a vákuumolás, ráadásul a különböző hűtőköröket nyitó-záró szelepeket megfelelő sorrendben kell kapcsolgatni laptopról. Nem úgy van az, hogy csak úgy belelöttyinti az ember a rózsaszín/sárga/kék/zöld folyadékot, oszt annyi.
Szóval tetszik vagy sem, a hűtővizsgáló varázskoffer, de minimum egy hűtővákuumoló hamarosan elengedhetetlen lesz a szervizekben, máskülönben egy nyomorult hűtőcsövet sem fognak tudni sikeresen kicserélni. De ha autónként csak pár légtelenítéssel töltött munkaórát spórol meg, már meggondolandó, hogy megéri-e.
