Teszt: Mio MiVue Drive 50

A szám megemésztéséhez talán segítség, ha kalkulálunk: legyen a kamera 20, a navi harminc, a kihangosító meg tíz, és nagyjából itt is vagyunk, a többi meg annak a felára, hogy mindez egyetlen szivargyújtó-csatlakozót foglal le. Sőt, olyan kiegészítő funkciókat is tud, amit az ilyen készülékek külön nem szoktak. Egészen racionálisnak tűnik a dolog. Íme a videó: a térképen is követhető, hogy a videófelvétel hol készült, milyen sebesség és tengerszint feletti magasság mellett, de még a gyorsulásokat is megnézhetjük.

Mindez nagyon menő, de mire is használnám? Ugye tudjuk, Magyarországon a magánszemélyek fedélzeti kamerázása jogilag ingoványos terület. Bírósági, biztosítási ügyeknél bizonyítékként elfogadhatják a magánautósok felvételeit, de jó tudni: van, hogy a rögzített felvétel akár magunk ellen is fordítható. (Ugyanakkor a fővárosi buszokon teljesen törvényesen dolgoznak a kamerák, rengeteg balesetről szolgáltatva bizonyítékokat.) A rögzített felvételek megosztása  más kérdés, nemigen szabad olvasható rendszámokkal feltölteni a videót a youtube-ra, vagyis az ehhez a cikkhez kapcsolódó tesztvideókon is ki kellett ezeket kockáznunk, plusz a youtube is tömörít valamennyit a képeken – a végeredmény egy picivel mindig jobb, mint ami ebben a cikkben látszik.

Egy biztos, eléggé retró dolog egy ilyen navi használata, ha valakinek egy hatévesnél nem régebbi, érintőképernyős mobilja van. Egyrészt a Mio képernyője matt és a fényereje harmatos, másrészt olyan erővel kell böködni, amitől már elszokott az ember: mintha csak át akarnád ütni a display-t. Régen egy ilyen rezisztív kijelzőkhöz adtak böködőpálcikát is. A készülék a klasszikus csippentős-zoomolós-húzogatós világban valódi dinoszaurusz, masszírozós hangerőszabályzással és a szintén plusz-mínuszjeles térképnagyítással.

Ha elvonatkoztatunk az apróságtól, hogy nem 2007, hanem 2017 van, tulajdonképpen kezelhető; a menürendszer magyar, viszonylag logikus, és van benne jó sok opció. Az operációs rendszer a Windows CE, viccesen antik windows-os rendszerhangokkal. Ez önmagában nem lenne baj, de nem szélvészgyors, komótosan, bár nem vészesen lassan történnek a dolgok. A sok funkció közül talán a „behajtani tilos táblák mutatása” tetszett a legjobban, ilyet még nem láttam máshol, bár egy navigáció elvileg amúgy se vigyen be a rossz irányból. Nyilván ennél is ki vagyunk szolgáltatva az offline navigáció legnagyobb hátrányának. Vagyis annak, hogy offline.

Persze a tesztautók navigációi is rendszeresen szolgáltatják az érzést, hogy valami nem úgy van, mint a valóságban. Itt például a szerkesztőség közelében már vagy egy éve megszüntettek egy kis utcácskában a behajtást, a Mio mindenképp itt vitt volna – nem tragédia, de ilyen a Waze-zel vagy a Google Maps-szel nem fordul elő. A lényeg, hogy a fontos, nagy utakat tudja, példaként az „új” (2015 szeptemberi) 445-ös kecskeméti elkerülő utat említeném, ami ugyan idősebb pár hónappal, de azt mondjuk jól ismerte a készülék. A beszédgenerátor kicsit furán beszél, de világos, amit mond, ám esze nincs, így a külföldi neveket is magyarul akarja kimondani. Nekem a McDonalds-ot akarta, képzelhetik.

Útvonaltervezésben azért nem mondanám nagy virtuóznak, az ilyesmit az ember a gyakori útvonalak megterveztetésével teszteli, amilyen például a munkába járás, ami nálam egy Pesterzsébet-Óbuda vonalat jelent. Itt két fontos lehetőség van: a Budai rakpart-Lágymányosi-híd kombó, vagy az Árpád-híd-Hungária körút. A Mio négyféle utat tervez, gyors-gazdaságos-egyszerű-rövid jelszavakkal, de egyikben sem sikerült a Budai rakpartos verzióra rájönnie. Más kérdés, hogy az offline navik is figyelembe szokták venni az adott napszak jellemző forgalmi helyzeteit, a Mio meg belevitt volna a legnagyobb dugóba munkába menet.

Ezeket a kihívásokat ilyen készülék már nem tudja leküzdeni, ráadásnak ott vannak az online navigációk és az olcsó adatforgalom. Igaz, akad szituáció, amikor csakis az navigációs készülék, más néven a PNA a megoldás: aki sokat jár külföldre, és nincs valami jó adatroamingos csomagja, annak előnyös, csakhogy a magas roamingdíjakat hamarosan eltörlik. Marad még az a szitu, ha gyakran olyan vidékeken jár, ahol gyér a mobiltelefon-lefedettség, kénytelen valami ilyesmit venni – nem minden ország olyan lapos, mint egy tányér, megesik a hegyekben az ilyesmi, nálunk sokkal fejlettebb országokban is. Ez tartja életben a navik műfaját, no meg az EU-n kívüli navigálás, de változatlanul az a véleményem, ha már offline, az legyen iGo, mert az sokkal ügyesebb.

Visszetérve a kiegészítő funkcióhoz: a kamera van olyan jó, mint egy minőségi dashcam? Próbaként betettem egy noname, A118 típusú, kétéves kínai fedélzeti kamerát és egy szintén kínai, Elephone Explorer Elite akciókamerát, hogy megnézzük, mire is képes a Mio. Az alapvető probléma, hogy a navigációt nem szoktuk a szélvédő tetejére pattintani, hiszen kezelni is kell. A kamerának nem kedvez ez a helyzet, bár utólag, annyira nem gáz nézőpont, mint hittem. A Mio látószöge is elég nagy (130 fok), viszont veszettül torzít, ám itt csupán dokumentálásról van szó, nem színhűségről, szép arcról, vagy épületfotózásról, ahol a párhuzamosnak párhuzamosnak kell lennie, az egyenesnek meg egyenesnek.

Viszont meglepett, hogy az estéből is kék órát varázsolt a kamera, amely, ha úgy állítjuk be, folyamatosan vesz mindent, 3 vagy 5 perces szeletekre vágva a felvételeket, és ha fogytán a hely, ciklikusan felülírja a régieket, ha nem történt semmi, vagy nem védtük le mi magunk. A történés itt ütközést jelent, ezt gyorsulásszenzor érzékeli, ennek köszönhető az is, hogy a gyári PC-szoftver olyan remekül bemutatja a rossz útminőséget.

A videón olyan erős a HDR-hatás, hogy azt a magyar Facebook legismertebb HDR-lovagja, a mindenre felmászó fotós-mozonyvezető, Rizsavi Tamás is megirigyelhetné. Ám emiatt, na meg a túlzó élesítés miatt a villanyvezetékek, faágak körül fura szellemkép képződik, de itt ugye nem a jó kép a cél, hanem a felismerhető rendszámok rögzítése. Ez nappal megy is, este is elég jók az esélyek erre, bár nem tuti, hogy mindent le lehet olvasni, ha megállítjuk a lejátszást. A két másik kamera este nem nyújt ilyen jó teljesítményt, az akciókamera képe gyakorlatilag használhatatlan, az A118 videóin kevesebb az olvasható rendszám. Viszont nappal mindkettő normálisabb képet ad, a színviláguk is realistább.

A kamera legérdekesebb tudása az autófelismerés és a sávelhagyás-figyelmeztetés. Az ember azt hinné, ugyanazt tudja, amit az autók vészfékező-figyelmeztető rendszerei, de nem. Valójában ez az a funkció, amit legelőször kell kikapcsolni. A szoftver ugyanis random ismer fel autókat, és ezt boldogan jelzi, zavar a navigációban és minden másban. Nem érdekli, hogy parkol, két sávval arrébb van, vagy épp távolodik, tehát semmiképp sem kell fékezni. Tulajdonképpen teljesen véletlenszerűen viselkedik, mondjuk ki: egy kalap hajítófát sem ér. Aki ezért venné meg, nyugodtan spóroljon meg úgy 62-65 ezer forintot.

A kamera üzemeltetése, a HDR-kódolás és a navigálás jobban igénybe veszi a készüléket, mint a szokásos navikat, úgyhogy szinte csak percekre tud eltávolodni az ember a szivargyújtó-csatlakozótól - ha nincs szükség rá, érdemes kilőni a kamerát. Mindezzel együtt sem hiszem, hogy ez a készülék, pláne ennyiért, az évszázad vétele lenne. És nem azért, mert Kínából maximum 120 dollárért, de inkább kevesebbért ígérnek kamerás navikat a különféle webáruházak (+áfa elvileg). Ezek egy része vagy androidos, és csak a Google Maps-et kínálja, vagy a szintén ügyetlen útvonalakat tervező Sygic-ot, a Win CE alapú készülékek még olcsóbbak, de ott a fene se tudja megállapítani, milyen térképet kapunk. A Mio élettertam-frissítést ígér, és ezzel nem lehet versenyezni.

Ugyanakkor azt kell mondjam, a végtelenül elavult oprendszert egyszerűen el kéne már felejteni, a készülék fedélzeti kamerának jobb, mint navigációnak, márpedig ez lenne inkább az alapfunkció. Ám halkan hozzáteszem: van ennél rosszabb gyári navi autóba építve, újonnan, százezrekért, szóval minden relatív.

Amíg a nagyvárosi közlekedésben nem teljesít jól, csak azoknak ajánlható a Mio, akik főleg külföldön használnák egy-egy útra, de ehhez meg nem elég olcsó – amíg élettartam-frissítéssel iGo-s cuccot vagy 20-25 ezerrel olcsóbban is lehet kapni teljesen legálisan, addig nem azt kell nézni, hogy a készülékben van-e kamera vagy nincs. A többire meg ott a Waze, ingyen, és elfut egy ennél olcsóbb telefonon is, jobb képernyővel, gyorsabb útvonaltervezéssel és a TMC-nél százszor hasznosabb, közösségi forgalmi adatokkal.