Totalcar Erőmérő: Toyota HiAce 2.4 D 1998

A munkásautó megnevezés itt, Magyarországon pontosan leírja a kategória nehéz sorsát. Van benne egy kis szomorúság, egy kis olajcsepegés és nagyfokú elhanyagoltság. Nem lenne muszáj ennek így lennie és nem is biztos, hogy minden esetben ez a munkára használt autók sorsra, de azért erősen esélyes. Esélyes, hogy pár olajcserével megcsúsztak, esélyes, hogy mindenen próbálnak spórolni a használóik és majdnem biztos, hogy amikor indul a munkanap, nem melegítik őket előírásszerűen.

Nyilván vannak kivételek, ahogy a mérésre érkezett, 595 ezer kilométert futott Toyota HiAce is átlagon felüli állapotban van, legalábbis a kinézetét tekintve. Letagadhatna simán 300 ezer kilométert, még az is hihető lenne, viszonylag tiszta, a rozsda sem csámcsogja látványosan. Motorja porszáraz és bontatlan, még a szelepfedelét sem vették le. Egyszer volt kuplungcsere húsz év alatt, de az is inkább vezetői hiba miatt, miután egy meredeken emelkedőn való elindulás, trélerrel csak így tudott sikerülni. A Toyota persze még így is hazament.

A HiAce-t 1967 óta gyártják, most a hatodik generáció van a szalonokban, a mérésre érkezett 1998-as példány negyedik generációs modell. Számos motorváltozattal, a világ szinte minden részén megtalálható ez a kisbusz, népszerűsége hihetetlen. A harmadik világ országaiban is szép számmal van jelen, ennek egyszerű magyarázata a könnyű és olcsó szervizelhetőség, mert minden generációja az egyszerűbb konstrukciók közé tartozott. Igazi munkásló, nem kér sokat, de azonnal befogható és dolgozik. Nagyon nagy hibát kell véteni, hogy térdre kényszerüljön, gondozást, karbantartást minimálisat igényel.

A Hiace orrában lévő 2,4 literes, négyhengeres dízelmotor már a maga korában is kissé elavultnak számított. Európában már régen ment a direkt befecskendezős korszak, a Bosch akkorra piacra dobta a PD (pumpen düse) adagolófúvókás üzemanyagrendszerét, de a Toyota ezen modellje a leghagyományosabb adagolós, örvénykamrás dízel motorral készült. A kis fajlagos teljesítmény, az egyszerű és a végletekig kiforrott konstrukció meg is hozta a várt eredményt, a motor hihetetlenül tartós, egyszerűen szervizelhető és megbízható.

Nincs sok elektronika, nincs turbófeltöltő, nincs semmi ami elromolhatna, mert ami van az már évtizedek óta bizonyít. A fajlagos teljesítmény megmosolyogtató, és nem csak mai szemmel, a 2,4-es motor 65-75 lóereje a kilencvenes években is kevésnek számított. A teljesítményszint persze piaconként változott, számos motorkód és motorvariáns létezett. Hozzánk elméletileg a 75 lóerős változatok jöttek a Toyota Motor Hungary jóvoltából.

A mérésre érkezett autó félmillió kilométerből körülbelül 200 ezret trélerrel tett meg, néha a túlterhelés határán, nehéz terhekkel a hátán. Nincs állandó sofőrje, akinek szüksége van rá a cégnél viszi, ha sietni kell vele, akkor tolják neki, ami a csövön kifér. Ezen előzmények tudatában érdekes mérésre számítottunk, amit kicsit megnehezített, hogy szabványos diagnosztika csatlakozó és fordulatszámmérő híján nem tudtunk fordulatszám jelet venni, így a nyomatékot a pad nem tudta visszaszámolni a teljesítményből. Ezért aztán csak teljesítménygörbét láthattok a valós haladási sebesség függvényében, ötödik fokozatban.

Ha kíváncsiak vagytok mennyi lett a vége, nézzétek meg a videót, a végsebessége is látszik a méréskor! Ha pedig érdekesnek találjátok a Totalcar Erőmérő sorozatot, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube-csatornájára, mert érdekes mérések jönnek, lesz meglepetés.