Miért jó a hibrid bringa?

2020.08.08. 08:13

A rásegítős bringa néhány év alatt lecsurgott a fősodorbeli közlekedési eszközök közé. Mára például Belgiumban több rásegítős bringát adnak el, mint hagyományosat. Viszont nemcsak közlekedési eszközként, hanem mint sporteszköz is egyre népszerűbb, sok szakág gépeiből vehetünk olyat, amin ott figyel az akkumulátor. De mi is az a rásegítős bringa?

A köznyelv minden olyan bringát, amin villanymotor is dolgozik, e-bike-nak tartja. Ezért nem árt szétválasztani a dolgot: a befoglaló név a hibrid kerékpár, hiszen emberi és elektromos erő egyaránt mozgathatja. Az e-bike jellemzően azokat a modelleket takarja, ahol tekerés közben egy gázkarral szabályozhatjuk a villanymotor teljesítményét, tehát akkor is mozog, amikor a lábunk nem jár. Ezzel szemben a pedeleceken (PEDal Electric Cycle) csak akkor dolgozik az elektromos rásegítés, amikor tekerünk, akkor is az előre beállított mértékben, ez jellemzően a kormányról vezérelhető.

Az utóbbi rendszer elterjedtebb, komolyabb élményt ad, jobban segít egyensúlyozni a saját erőnlétünk és az elektromos hajtás kihasználásában. Az egyszerűbb darabokon egy szenzor csak a pedál elfordulását figyeli, és ennek függvényében dolgozik a motor előre beállított mértékben. Ezekkel az a baj, hogy a bringásnak elég csak a levegőben forgatni a pedált, a motor akkor is viszi előre. Az olyan modern rendszerek, mint a Bosch, Brose, Yamaha, vagy Shimano viszont nem csak a pedálfordulatot, de a bringás által kifejtett nyomatékot is figyeli, ennek függvényében segít. A Shimano rendszere még arra is képes, hogy figyeli a bringás lába által leírt kört, és mivel az erő leadása közel sem egyenletes, azokon a pontokon segít, ahol a bringás kevésbé hatékony.

A pedelec a felhasználási területtől függően más-más felépítésben érhető el: van, ahol a motort a hátsó kerékagyba építik, az akkut pedig a vázra, létezik középmotoros, a láncon át hátra hajtó variáns, ami a csomagtartón hordja az akkut, de ma már egyáltalán nem ritka a vázba integrált akkumulátorral szerelt változat. Úgy tűnik, mára kimondható, hogy a középmotoros építés, ahol a villanymotor a pedáltengely köré épül, a legelterjedtebb megoldás. Ezzel lehet talán a legjobb súlyelosztást elérni, ráadásul egy össztelós gépnél nem lesz hatalmas rugózatlan tömeg a hátsó keréken.

A bringás társadalom konzervatívabb fele elutasítja a pedeleceket, míg akinek van, az imádja. Összetett kérdés ez, hiszen tényleg nyomasztó, amikor az ember évek óta keményen edz, majd egy mosolygó kisnyugdíjas lenyomja a Mátra egyik szuszogóján. Ugyanakkor egókérdést csinálni ebből felesleges. Versenyek, közlekedés, bandázás tehát a bringázás, ahogy ma ismerjük, akkor van, ha emberek bringáznak. Márpedig ha valakinek elektromos segítség kell, hogy tekerni tudjon, akkor vegyen pedelecet, a bringás közösség csak jól jár vele. És a legfőbb érv: nem kötelező pedelecet venni.

Ugyanakkor, ha valaki mégis kipróbálná, pénzre lesz szüksége. Sokra. A Decathlon oldalán lehet belefutni belépő pedelecekbe, egy egyszerűbb, városi modell is legalább 249 ezer forint. Az Elops 500E teljesíti az európai szabványokat, a motor teljesítménye a megengedett 250 watt, a nyomatéka 26 newtonméter, akár 45 kilométeren át képes segíteni. Itt a motor a hátsó kerékben van, egy egyszerűbb, pedálfordulatot figyelő megoldással szabályozzák, a súlya pedig 25,6 kiló. Ez egy masszív, acélvázas, városi gép, de az élmény, hogy a testi erő igény esetén duplázódik, már vélhetően ezen is megvan.

A következő szint, ha mondjuk a Ghost vagy a Haibike kínálatából akarunk válogatni egy jó trekking bringát. Ezek nívósabb alkatrészekből épített, Bosch középmotorral (nyomatékérzékelővel) és akkumulátorral szerelt gépek, már 50 newtonméter nyomatékkal, szintén 250 wattal. Itt már tárcsaféket, jobb nevű Shimano alkatrészeket kapunk, ráadásul mindez könnyűfém vázra épül. Ezek a bringák már nem csak a városi közlekedésre, de túrázásra is alkalmasak, hiszen a 400 wattórás akkuval elég sokáig bírják. Hogy pontosan meddig, azt nem lehet pontosan meghatározni, hiszen a bringás erőnlététől és a domborzattól is komolyan függ. A probléma az, hogy mindkét bringáért valamivel több mint 600 ezer forintot kell leszurkolni, erre mondjuk mi azt a Totalcarnál, hogy Csikós ennyiből három autót vesz. Milliméterekkel félmillió alatt még szóba jöhet a hasonló felhasználásra szánt Neuzer E-MTB is, aminek a nevében hiába szerepel a terepezésre utaló három betű, inkább aszfalton fogjuk jól érezni magunkat vele.

Hogy egy harmadik kategória is legyen, érdemes megnézni a rásegítős országúti bringákat. Furcsa, hogy ebben a kategóriában is teret nyer az áram, hiszen ez a teljesítményről, az állóképességről szól, nem arról, hogy bárki megkerülhesse a Fertő-tavat. Viszont vannak, akik a koruk, vagy betegségük miatt már nem tudják ugyanazokat a hágókat megmászni, mint korábban, de az élményről nem akarnak lemondani. A Bianchi Aria E-Road a Shimano Ultegra alkatrészeivel érkezik, de amiért igazán érdekes, az az Ebikemotion agymotor, és a hozzá tartozó 250 Wh-s akku. A motor annyira filigrán, hogy keresni kell a hátsó lánckeréksor mögött, és az akkut is igényesen rejtették el a vázban. Míg egy terepre szánt pedelec nagyjából használhatatlan, ha lemerül az akku, az Aria súlyából mindössze 3,5 kilót tesz ki az elektromos hajtáslánc, tehát simán tekerhetünk vele analóg bringaként, hogy az ampereket a gyilkos mászásokra spóroljuk. Ezért mindössze 1,47 milliót kell kifizetni.

Az igazi őrület az pedelec montiknál jön, mert bár épkézláb merev vázas, első telós gépet lehet kapni már 500 ezer forint körül is, ha valaki rendes endurót vagy trail gépet venne, akkor nagyjából annyit költhet, amennyit nem szégyell. A dallamos nevű Specialized S-Works Turbo Levo SL Founders Edition 4,8 millió forintnyi dollárért vihető haza. A Specialized az egyik legnagyobb múltú gyártó a piacon, de sem ez, sem az elektromos rásegítés nem indokolja az árat, erre egy mentség van: kifizetik. Még akkor is döbbenetes az árazás, ha amúgy mindenből a legjobb van rajta, amit ma a kerékpáripar tud. Próbáltam a fapados, villanymotor nélküli verziót, a legjobb monti volt, amivel valaha mentem, nem kétlem, hogy a Turbo Levo is ugyanezt tudja a saját ligájában.

A jó pedelec hét közben, mint közlekedési eszköz is jó, hiszen az ember izzadtság nélkül, de mégis mozogva ér be a munkahelyére, hétvégén pedig ugyanúgy kiköpi a tüdejét, mint egy hagyományos bringán, csak sokkal messzebbre jut. Drága? Az. Ahogy drága egy jó motor, siklóernyő, bármilyen hobbitárgy. Viszont a pedelec nem csak mint szórakoztató sporteszköz, hanem potens közlekedési eszköz is lehet, ami egyből más megvilágításba helyezi.

A KRESZ azokat a járműveket ismeri el pedelec-ként, amelyek rásegítése nem erősebb 250 Wattnál, és csak 25 km/óráig tol. Ezekre még a bringákra vonatkozó szabályok érvényesek, ami ezek felett áll, mint az s pedelec, vagy az r pedelec, már rendszámot, lámpákat, és minden egyebet megkövetelnek, amit egy motor. Érdekes világ ez is, de már egy másik cikk témája. Ha valaki kedvet kapott, nehogy elszaladjon megvenni az első rásegítős bringát, elsőre inkább béreljen egyet, akkor kevesebbet bukik, ha mégsem tetszik a műfaj. De tetszeni fog.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.