Melyik végén hajt egy hibrid autó?

Az autók nagyon sokfélék, ez a sokszínűség pedig abban is megjelenik, hol és hogyan hajtanak, vagyis mely kerekeikkel igyekeznek átvinni a motor – hibrideknél ugye motorok – teljesítményét az útra. A történelem úgy hozta, hogy az elsőkerékhajtás terjedt el jobban, a legtöbb gyártó ilyet használ a modellek zömében. A hátsókerék-hajtás egykor elterjedt volt, ma már inkább a sportos kocsik jellemzőjeként említjük, például az Alfa Romeo és a BMW tart ki mellette. Az összkerékhajtás valaha a terepjárók sajátossága volt, manapság azonban akár kiskocsikban is megtaláljuk, ráadásul számos alfaja van.

Attól, hogy esetleg hibrid autót választunk, még nem kell lemondanunk ezek egyikéről sem. Természetesen ezek között is az elsőkerékhajtás a leginkább elterjedt. A lágy hibridek közül például a Suzuki Swift és Ignis alapmodelljei is ilyenek, de ott van a Toyota Prius teljes vagy plug-in hibridként. A működési sémát sorozatunk korábbi részeiben már ismertettük: a villanymotor bizonyos esetekben különállóan, máskor a benzinmotort segítve hajtja az első kerekeket. Ugyanezt a megoldást természetesen rá lehet ereszteni a hátsó tengelyre is, mint például a lágy hibrid BMW modellek esetében, ezen most sokat nem is időznénk.

Sokkal több izgalmat rejtenek a hibrid összkerékhajtások. A technika annyira nem újdonság, hogy már az 1900-as évek elején, az első hibrid autónak számító, Lohner-Porsche-féle Semper Vivusból is készült ilyen. Mind a négy kerékhez jutott egy elektromos agymotor, amelyek egy benzines egységtől kapták az energiát. Jóval később, mintegy harminc éve kísérletezgetett az Audi egy egészen más megoldással: az első tengelyt hajtotta egy belső égésű-, a hátsót pedig egy villanymotor. A német gyártó szárnypróbálgatásai óta eltelt évtizedek során sokat fejlődött a technika, a PSA-csoport is hasonló koncepció szerint alkotta meg az első Hybrid4 rendszerét, ahol dízelmotor került az első tengelyre, elektromos a hátsóra, a kettőt elektronika hangolja össze.

Ettől egy lépésnyire találjuk azokat a variánsokat, amelyeknél az egyik tengelyt – mindegy, melyiket – eleve hibrid megoldással hajtják meg. Példának okáért úgy, hogy a benzinmotorhoz csatolt automata váltóba építik a villanymotort, a másik tengely pedig megkapja az elektromos egységet. Ilyen például a Honda CR-V hibridje, amiben tehát egy benzinmotor és két elektromos motor dolgozik össze a négy kerék meghajtására, de a Lexus RX vagy az összkerekes Toyota RAV4 Hybrid is hasonlóan működik, de mára a PSA is ezt az elvet használja a plug-in hibridjeinél, az összkerékhajtásos változatoknál (pl. 508 Hybrid, DS7, Citroen C5 plug-in, Opel Grandland X).

Igazán hardcore a Ford Explorer plug-in hibridje. Ebben egy háromliteres, kétturbós V6-os és egy kraftosabb villanymotor adja össze az erejét hibrid hajtás címszóval, ehhez kapcsolódik egy tízgangos automata váltó. Viszont a fent már kibontott sablonnal ellentétben a két motor nem tengelyenként dolgozik. Alapból a hátsó kerekeket tekerik, pontosan ugyanúgy, mintha egyszerű belső égésű motoros SUV lenne, és szükség esetén a központi kuplung zárása kapcsolja az első hajtást.

Láthatjuk, a variációk száma csaknem végtelen, csak a gyártók tökössége, na meg az észszerűség szabhat határt. Illetve a padlólemez, amire az adott autó felépül. Vannak ugyanis olyan platformok, amelyek sehogy sem alkalmasak összkerékhajtás beépítésére, de ez nem elsősorban a hibridségtől függ.