Drága a benzin? Vezess ésszel!

Harmincezer kilométer van már a Lodgyban, és folyamatosan figyelem a fogyasztást. 1,6 literes szívó benzinmotorral és manuális váltóval szerelték, ami egyszerű felépítésért cserébe azért nem a leghatékonyabb hajtáslánc. Ráadásul elég nagy a Dacia homlokfelülete és így a légellenállása. Ez visszaköszön a számokban: átlagos használat mellett 7,5 litert eszik, ám tartós autópályázáskor felmegy 8,5 literre, sőt klímával, teljes terheléssel a 9-et is benyalja. Nemrég viszont felpróbáltam a kalapom, és dácsiás bácsi tempót választottam utazáshoz, mondván: a nagyi rántott husija finom lesz 10 perccel később is. Autópályán 110 km/h, de ráadásul úgy, hogy igazodtam a külső sáv tempójához, és csak akkor előztem, mikor szabad lett a belső sáv, nem kellett gyorsítani a sietősök villogása miatt. Országúton azért megfutottam a 90-et, hiszen valaha e két számhoz társították a gyári fogyasztási értéket a városi mellett. Az eredmény? 6,9 liter százon, és egy sokkal nyugisabb, szinte már unalmas utazási élmény.

A csökkentett autópálya-tempó tehát egyértelműen spórol, különösen egyterűek, kisbuszok és persze városi terepjárók (SUV, SAV, crossover stb.) esetében. A C_w érték csak együttható, a légellenálláshoz még fel kell szorozni a homlokfelülettel, ami ezeknél az autóknál jellemzően elég nagy, tehát elfogadható C_w mellett is sok levegő ellenállását kell legyőzniük. Sokkal nehezebb sétálni a vízben, mint vízszintesen úszni. Emiatt a hatás miatt lehet, hogy autópálya-tempó tartásához akár 60%-kal több erő kell egy VW Tiguanban, mint egy Opel Calibrában. Persze a Tiguan modern motorja hatékonyabb, így a fogyasztáskülönbség nem ekkora, de talán ennél is fontosabb kérdés, hogy mi van az autópályán kívül, ahol a légellenállás szerepe sokkal kisebb? Tudatos vezetéssel rengeteget tehetünk az alacsonyabb fogyasztásért. És mellesleg a fékek, gumik, az erőátvitel elemei is lassabban kopnak, hiszen minden forint számít!

Indulás előtt tedd könnyebbé az autó dolgát!

A legelső tétel annyira evidens, hogy már évtizedekkel ezelőtt szerepelt oktatófilmekben: minden, ami kilóg, megváltoztatja a kocsi alakját, ront a légellenálláson, és jelentősen növeli a fogyasztást. Sipiúr nem hitelesített mérése szerint 10%-kal evett többet az Octavia TDI, ha fent volt két dologtalan keresztléc a tetőn, de nem csak üresen fent hagyott csomagtartók vannak a világon. Terepjárók kiegészítő lámpái, kengururács pickupok orrán (ki látott a magyar ugaron kengurut?), kiegészítő tükrök lakókocsi-vontatáshoz, na és persze a nem gyári hátsó szárnyak. Mindez már országúti sebességnél ront az alaktényezőn, tehát ugyanakkorra sebességhez több nafta kell.

Szintén evidencia, és a biztonság szempontjából is fontos a helyes keréknyomás. Legalább havonta érdemes ellenőrizni, és mivel a keményebb itt jobb, de túlfújni nem biztonságos megoldás, ezért a két megadott gyári érték közül érdemes a fickósabbat választani. A Lodgy konkrétan ezt ajánlja Eco beállításként. A másik véglet, a lapos gumi állítólag nem csak a stabilitást rontja, de a fogyasztást is növeli, a gördülési ellenállás növelésével, ám ezt saját tesztünkben nem sikerült bizonyítani. Szintén kicsi hatása van, de akkor már hajoljunk le érte, hogy a plusz tömeg felgyorsítása is többletüzemanyagot igényel, tehát a felesleges kacatokat hajítsuk ki. Nem a hátsó ülésre meg a pótkerékre gondolok, hanem például arra, hogy mindenhová vinni egy nehéz szerszámosládát és néhány pótalkatrészt biztosan negatív hatással van az átlagra.

Vannak még okkult trükkök is, mint a valóban könnyű kerekekre szerelt, legkeskenyebb gyári méretű, kis gördülési ellenállású abroncsok, de ekkor már pénzt költünk, hogy spóroljunk. Ha amúgy nem áll kerékcsere előtt a kocsi, akkor ez háborúzni a békéért kategóriába esik. Ráadásul a gumitesztek és az uniós szabvány tájékoztató matricák információi nem mindig elég pontosak, hogy biztosan a legspórolósabb abroncsot választhassuk. Aki igazán komolyan veszi a témát, az sportkatalizátorral, sportlégszűrővel, hígabb olajjal, esetleg a szívóoldal felpolírozásával vehet le fojtásokat a motorról, és számos tuningmegoldás létezik a kisebb légellenállás irányába is – de azt hiszem, túlzásokban kár lenne esni. Az viszont 100%-ban bizonyított tény, hogy fűtött garázsból indulva rövidebb a pazarló hideg üzem, szóval akinek van választása, ne sajnálja az időt kiállni-beállni.

Előrelátó vezetés távol tartja a benzinkutat

A matekpéldák autója, ami egyenes vonalon, egyenletes tempóval halad célja felé, bizonyára nagyon kis fogyasztással odaér, de a valóság nem ilyen rózsás. Vannak kanyarok, vannak kereszteződések, és van forgalom, amelynek ritmusát érdemes tartani – akár sokkal gyorsabban, akár sokkal lassabban haladunk a többieknél, mindenképp balesetveszélyes. Ettől még igenis tehetünk a tüzelőanyag okosabb felhasználásáért, elsősorban azzal, hogy előrelátón, fejben már a következő akadályokra és helyzetekre készülve vezetjük az autót. A kulcsszó mindig: hatékonyság!

Bár ellentmondásnak hangzik, az első tudnivaló, hogy nem jó megoldás kis gázzal csigázva, finomkodva felküzdeni magunk a megcélzott tempóig. A motorok hatékonyabbak terhelés alatt, ezért erőteljes gyorsítással induljunk. Nem padlógázzal, nem kell kerekeket csikorgatni, de akár 80-90% terheléssel, minél hamarabb építsük fel a kívánt sebességet. Ha ez megvan, kapcsoljunk a tempóhoz illeszkedő legmagasabb fokozatba, ami valahol 1500-2000-es fordulat között tartja a motort - autópályán persze magasabb lesz a fordulatszám. Ha szabad az út, akkor innentől csak tartani kell a sebességet, és vitorlázni is érdemes, azaz időről időre, például ha picit lejt az út, guruljunk kinyomott kuplunggal, esetleg üresben. Ezt manapság sok automata már magától csinálja, hagyjuk rá. Viszont a tempomat nem szokott ilyesmit bevetni, szóval a figyelmes sofőr spórolósabb, mint a robot. Azért jobb ez, mint csak simán lelépni a gázról, mert bár alapjáraton fogyaszt valamit a motor, míg motorfék üzemnél nem (hacsak nem karbis), ám a motorfék erőteljesen lassít, így nagyobbat kell gyorsítani utána. A teljes egyenlet tehát rosszabb.

Városi talajon gyakoribb azonban, hogy már induláskor látjuk a következő akadályt. Ha közel van, akkor érdemes alacsonyabb sebességet megcélozni, hogy mire odaérünk, zöldre váltson az a lámpa is, amúgy viszont érdemes az adott kocsi számára leghatékonyabb városi sebességet használni, ez - micsoda meglepetés - gyakran 50 km/h. Hiszen ide optimalizálnak a gyártók. Városban általában nincs értelme vitorlázással bajlódni, helyette használjuk minél többet a motorféket, azaz engedjük el a gázt már jóval az akadály előtt, sebességben maradva, akár visszaváltva. Amikor fékkel állítjuk meg az autót, hővé változtatjuk a mozgási energiát, amit előtte naftából állítottunk elő. Ez azt jelenti, hogy aki a fékkel spórol, az áttételesen az üzemanyaggal is takarékos. Ellenben aki csak az utolsó pillanatban ugrik át a gázról a fékre, mert azt hiszi, ez a sportos vezetés, az magas fogyasztás mellett átlag feletti fék- és gumikopást is finanszírozhat.

Persze van még a tudománynak mélyebb bugyra is, hiszen az útvonaltervezés és a kiszámolt időben indulás sokat segít a tudatos vezetésben. Példa: ha az út első felét 50-nel, a másodikat 100-zal tesszük meg, az ugyanannyi idő, viszont több benzin, mintha az első fele 60, a második 75 km/h sebességgel zajlik. Nyilván az élet nem ilyen egyszerű, azt érdemes itt megjegyezni, hogy nyugodtabb, viszonylag állandó sebességű utazás spórolósabb, mintha tötymörgés után száguldással hoznánk be az időt.

Hegymenetben is vannak trükkök: szakértők szerint takarékosabb az utazó sebességfokozatban maradni, és egyszerűen nagyobb gázt adni, semmint visszakapcsolni és kihúzatni a motort. Ha nem esik túlzottan mélyre a fordulatszám, akkor nyugodtan hagyjuk kicsit esni a sebességet, cserébe a lejtőn majd lendületet vehetünk. Azért a völgy felé is érdemes kontroll alatt tartani a száguldást, nehogy túlmelegítsük az üzemi fékrendszert, emiatt is nagyon előnyös a motorfék használata. Ha nem kell megállni, és nincsenek túl éles kanyarok, akkor a völgymenet akár egy csepp benzin elégetése nélkül abszolválható, vitorlázás és motorfék használatával. Tudom, mert már gurultam le hegyről száraz tankkal a völgyi benzinkúthoz, "járó" motorral.

Delejezéssel spórolni – hibrid és villany okosságok

A lágy vagy mild hibridnek nevezett megoldások nem ide számítanak, azok csak a benzin- vagy dízelmotort segítő start-stop rendszer hatékonyságát növelik. Ami egyébként a barátunk, használjuk minél többet, de a rendes hibridek, illetve a villanyautók ennél még többre képesek: mozgásra használható áramot termelnek vissza motorfék üzemben. Ám itt is van mire figyelni, a visszatermelés erőssége ugyanis nem véletlenül állítható a legtöbb hibridben és villanyosban. Van a sofőrnek befolyása a dolgok menetére.

Városban szerencsés, ha a sok elindulást-megállást minél inkább a villanyra bízzuk. Ezért érdemes a hibrideket csak akkora gázzal gyorsítani, ahol még nem társul be a benzinmotor, a visszatermelést pedig állítsuk a legmagasabb állásba, hogy minél jobban szinten tartsuk az akkumulátort. Kicsit nyavalyás így közlekedni, hiszen pont az ellentéte a tisztán benzin/dízelmotoros megoldásnak a lassú gyorsítás és viszonylag erősebb lassítás, tehát figyeljünk a többi közlekedőre – többségüknél akkor is kevesebbet fogunk fogyasztani, ha nem tartjuk tökéletesen a célt.

Elővárosban, országúton aztán már nem jó, ha mindig nagyot lassít az autó, tehát ha van középső állás a visszatermelésben, válasszuk azt. Autópályán meg ugyanaz az egyenlet érvényes, mint a benzinmotoros kocsiknál, hagyatkozzunk minél inkább a vitorlázásra. Furán hangzik lemondani a visszatermelésről, de ahogy a motorfék és alapjárat viszonyánál, úgy itt is el kell fogadni, hogy kevesebbet termelünk vissza, mint amennyit eltüzelünk az újragyorsításkor. De van a szerkesztőségünkben hibrid-profi, következzenek Anti tapasztalatai!

A fenti sok tudományt nem az ujjunkból szedtük, hanem több más mellett egy alapos összefoglalóra hagyatkoztunk a német Spritmonitor oldalon , illetve Palánkai Gellért instruktor szavaira. Ő egyébként azt mesélte, hogy a kollégáival egymás közt már nem köridőre mennek, hanem hogy azonos időt ki tud kevesebb fogyasztással abszolválni. De Gellért amúgy sokat jár bringával és tömegközlekedéssel, ahogy én is direkt a helyi vasútállomás közelébe költöztem 6 éve – a legnagyobb spórolás ugyanis az, ha elő se veszem az autót. De ez már egy másik történet.