ADAC: ezért robban le a legtöbb autó

Kétségkívül látványos, amikor az autópálya leállósávjában lángol egy BMW. Ilyenkor elmorzsolunk egy halk köszönömöt, hogy nem nekünk kell testközelből átélni a dolgot. Ha pedig a lerobbanások leggyakoribb okait kellene megnevezni, a legtöbben motor- és váltóhibát, a vezérlés szakadását, a turbó halálát, a kuplung szétesését vagy hasonló tragédiákat tippelnének. Én is mentem már barátokat menteni az éjszaka közepén széthulló turbó miatt, de a jelek szerint nem ilyesmiért hívnak a leggyakrabban segítséget.

Hidegben több a probléma

A német autóklub, vagyis az ADAC minden évben elkészíti beszámolóját a leggyakoribb hibaokokról. Ez nyilván a németországi tapasztalatokat összegzi, azokon belül is az olyanokat, amelyekben a Sárga Angyalt hívták segítségül, tehát nem az adott márka saját assistance szolgáltatásával vagy egyéb privát szerelővel oldották meg a helyzetet. Ez nyilván torzíthatja is a képet, már ami a legproblémásabb és legmegbízhatóbb autótípusok rangsorát illeti. Mi most nem is ezt feszegetjük, hanem az okokat.

Az autóklub és a partnerszervezetek szakemberei tavaly egész évben közel 3,5 millió esethez vonultak ki segítséget nyújtani (egész pontosan 3.492.335), ami kicsivel több, mint a 2020-as adat. A legtöbb riasztást a téli hónapokban, azon belül is januárban és februárban kapták. A rekord is februári: 15-én több mint 21 ezer bajba jutott autós hívta őket, miközben éves szinten alig 9 ezer fölötti a napi átlag.

A leggyakoribb hibaforrások

A vezető hibaok egyértelműen és toronymagasan az akkumulátor volt – az esetek többségében tehát nem is biztos, hogy lerobbanásról, hanem eleve nem indulásról lehetett szó. Ez az összes riasztás 46,2 százalékát tette ki, vagyis bő 1,6 millió autóban volt problémás az aksi. Ennek a miértjeit nehéz egyértelműen meghatározni. Egyrészt lehet az autó tulajdonosának, használójának a hibája is: ha már érezhető tünetek vannak, nehezebben teker az önindító, de halogatjuk a cserét, akkor sokat kockáztatunk, és akkor sem lehetünk nyugodtak, ha ősrégi az aksink.

De az sem segít, ha kizárólag rövid utakon használjuk az autót, nem hagyunk ugyanis esélyt az akkunak a visszatöltődésre. A cellazárlat ma már sokkal kevésbé jellemző, mint régebben, ez az akkumulátorok felépítéséből adódik. Ennek ellenére az aksi hirtelen halála előfordulhat, én is jártam már úgy, hogy egyik napról a másikra használhatatlanná vált, egyszerűen csak nem indult vele többé az autó. Mindezt ráadásul nyáron, a legnagyobb melegben. Általánosságban viszont elmondható, hogy a hidegben halálozik el a legtöbb akku. Az élettartam tekintetében is nagy a szórás, plusz ugye ez tipikusan olyan alkatrész, amiből nem célszerű otthon tartani egy cseredarabot. Amúgy autótípustól függően jellemzően 20-50 ezer forintért vehetünk újat, akadnak persze jóval drágábbak is.

További problémák

Azt is mondhatjuk, hogy az akkuhalál évek óta vezető okként szerepel a lista élén, a tavalyihoz képest nagyságrendileg sem változott az ilyen meghibásodások aránya. A második helyen jóval lemaradva (15,5%) következnek a motorral kapcsolatos gondok. Ide sorolja a németek statisztikája magát a motorhibát, de a motorvezérlő elektronika elromlását, illetve a befecskendező rendszer elemeinek, a gyújtás alkatrészeinek, valamint a motor működéséhez szükséges, azt segítő szenzoroknak az elgyengülését.

A szórás persze itt is elég nagy lehet. Vannak olyan típusú hibák, amikkel még tovább üzemel az autó, legfeljebb csökkentett teljesítménnyel, megnövekedett fogyasztással. Vagy talán rángat egy kicsit, nem gyorsul úgy, ingadozik az alapjárat. Ezeket vérmérséklettől függően hajlamosak lehetnek a tulajdonosok elbagatellizálni, míg meg nem áll alattuk az autó. Aztán persze vannak azok a meghibásodások, amelyek különösebb előjel nélkül jelentkeznek, és rögtön ismerkedhetünk az útpadkával vagy leállósávval.

Ezek között is lehetnek olyanok, amelyek a kötelező szervizek elmulasztásából erednek. Sajnos egyébként ezt a kategóriát nem bontják tovább, így nem derül ki, hogy a bő félmillió esetből hányszor mondták be az unalmast a porlasztók, hányszor szakadt el vagy ugrott át a vezérlés.

A harmadik helyet az úgynevezett egyéb kategória vitte el a maga 14,8 százalékával, vagyis még mindig félmillió fölötti esetszámmal. Ez megint egy olyan csoport, amit nagyon jó lenne tovább részletezve látni. Olyan részegységek problémáit említik ugyanis, mint a karosszéria, a fékrendszer, a futómű, a hajtás vagy a kormányzás. Tehát elképzelhető akár egy szíjszakadás miatt elvesztett kormányszervó, de ha egy sérült fékcsőnél vagy a nyereg öreg tömítéseinél szökik a fékfolyadék, arra is éktelen csipogással, villogással tud figyelmeztetni az autó. A futóművet illetően a kiverődött szilent miatti kopogással nemigen hívnak sokan autómentőt, de a rugótörés vagy a féltengelyek halála már sokkal inkább akut panasz.

A dobogóról már lecsúszott, de 10,3 százalékkal még bő 300 ezres esetszámot foglal magába az elektronikai zűrzavarok kategóriája. Ide a generátort, az önindítót, a kábelköteget és a világítást veszik az ADAC szakemberei. Némelyik probléma elég egyértelmű: ha például az önindító mondja be az unalmast, ráfaragtunk, igaz, tolással azért életre kelthető az autó, már ha nem automata, meg persze például a katalizátoros gépeknél is van erre ellenjavallat, mivel egyszerre sok elégetlen üzemanyag kerülhet a katalizátorba, ott további problémákat okozva. A világítás elmúlása nappal leginkább a szabálykövető, illetve a bírságoktól tartó autósokat zavarhatja, ám éjszaka már szélesebb rétegeket érinthet érzékenyen.

Mindössze hét százaléknyi, igaz, még így is közel 250 ezer volt a kerekekkel kapcsolatos esetek száma. Ide tartoznak a defektek is természetesen, ami részben a modern világ problémája. Mert mit is csináltunk régen, ha defektet kaptunk? Előszedtük a csomagtartóból a szerszámokat és a pótkereket, és kicseréltük magunknak. Ma már a legtöbb új, illetve pár éves autóban sem teljes értékű pótkereket, sem mankókereket nem találunk, a defektjavítók használhatósága pedig elég ingadozó. Van, hogy hiába fújjuk, és olyan is van, hogy bár működik, de azzal, hogy telenyomjuk szmötyivel, egy egyébként még javítható abroncsot ítélünk pusztulásra – de legalább tovább tudunk menni.

Arányaiban szinte elenyésző (3,1%) az üzemanyagrendszerrel kapcsolatos gondok mennyisége. Legalábbis ami a csöveket és a szivattyút illeti, maga a befecskendezés ugyanis a motorikus eredetű problémák táborát gyarapítja. A riasztások 1,9 százaléka történt a hűtés, fűtés és klímaberendezés miatt, míg csupán 1,2 százalék a kipufogó, a katalizátor vagy a részecskeszűrő hibája miatt.

Több elektromos autó – több gond?

Nagyot nőtt az elektromos autókkal kapcsolatos riasztások száma: a 2020-as kilencezerről majdnem háromszorosára, 25 ezerre. Ennek egyszerű az oka is, hiszen tavaly 356 ezer új villanyautót helyeztek forgalomba Németországban, míg tavalyelőtt csak 194 ezret.

Aki arra gondolna, hogy ezeknél már biztosan komoly és költséges problémák vezetnek a lerobbanáshoz, téved. Esetükben is zömmel az indítóakkumulátor adta fel a harcot, mialatt az elektromosautó-specifikus elemek, mint a nagyfeszültségű akkumulátorcsomag, a töltőrendszer vagy maga a villanymotor csak néhány alkalommal okozott bosszúságot a tulajdonosoknak.

Lerohadni egyébként nekünk is sikerült már villanyautóval:

Ha arra vagy kíváncsi, miért bukott a legtöbb autó a műszaki vizsgákon, arról itt írtunk:

A legmegbízhatatlanabb motorok listáját erre találod:

Itt pedig tippeket adunk, hogy milyen motorral érdemes használt autót venni:

Forrás: ADAC