Kicsit olyan probléma az önvezetés, mint a szürke szamár a ködben. Sejthető, hogy valami készül, de a kép elég homályos. Holott valamilyen szinten minden autógyár foglalkozik az önvezetéssel, hiszen a jövő nagy technikai dobásának tartják. Íme nyolc pont a talán legfontosabb és legizgalmasabb kérdésekről.
1. Az önvezető autók teljesen máshogy néznek majd ki, mint a mostani autók
Bár egyes tanulmányautókat elnézve nem feltétlenül ezt látjuk, ez tévedés. Az autók külsejét ugyanaz befolyásolja majd, mint eddig. Egyrészt vonzónak kell lennie a vásárlók számára, másrészt - már csak azért is mert az önvezető autók szinte kizárólagosan elektromos hajtásúak lesznek - a légellenállás csökkentése marad kiemelt fontosságú. Inkább az utastér az, ami alapvetően átalakulhat. Mivel nem kell vezetni az autót, ezért az elöl ülők akár hátrafelé fordított ülésekben is helyet foglalhatnak, ami beszélgetéseknél, vagy akár üzleti megbeszéléseknél sem egy hátrány. Ám ez sem köztelező, hiszen vannak, akik nem szeretnek a menetiránynak háttal ülni. A lényeg inkább az átalakíthatóság, mindenki olyanra formálja az ülések elrendezését, amilyen neki tetszik, de ebben lehetőséget kapnak korábban elképzelhetetlennek tartott megoldások is. Például az is, hogy üléseket ággyá lehessen alakítani, hiszen az utasok akár pihenhetnek is út közben. Az utazást és a kikapcsolódást is számos megoldás szolgálhatja, így például a zenehallgatáson kívül mindenki nézhet filmet, vagy tevékenykedhet a táblagépén, vagy notebookján menet közben is, hiszen egyiküknek sem kell vezetnie. Mivel azonban a vezetés lehetőségét továbbra is megtartják, ezért az ahhoz szükséges kezelőszerveket, a kormányt és a pedálokat úgy kell kiképezni, hogy használaton kívül eltüntethetőek legyenek, és csak akkor kerüljenek elő, ha bármilyen okból mégis szükség lenne rájuk.
2. Amint az autók szoftverei elkészülnek, az önvezető autók mindenhol és mindenhová mehetnek majd
Még egyes autógyárak is úgy gondolják, hogy az önvezető autónak önmagának kell minden közlekedési helyzetet megoldania, és ez csak érzékelők és szoftverek tökéletesítésének a kérdése. A valóság azonban az, hogy az önvezető autók csak akkor lesznek képesek a mainál magasabb általános biztonsági szint elérésére, ha a környezetük is segít ebben. Gondoljunk például a beláthatatlan kanyarban vagy útkereszteződésben leselkedő olyan veszélyre, mint kidőlt fa, vízátfolyás, jég- vagy olajfolt. Ezeket, hasonlóan az emberi szemhez, a kamerák sem tudják érzékelni, de még a radarok, sőt a lidar sem nyújt segítséget ehhez. Az ilyen jellegű veszélyekről csak más közlekedők vagy/és a környezetben elhelyezett érzékelők adhatnak hírt. Ezért a teljes önvezetés alapvetően változtatja meg városainkat és útjainkat is. Beépített érzékelők, külső kamerarendszerek, intelligens közlekedési lámpák és külső sebességszabályozó együttesének kiépítése szükséges ahhoz, hogy a kellő biztonsággal lehessen magukra hagyni az önvezető autókat.
3. Az önvezető autót nem lesz jó vezetni
Ettől félnek az autórajongók, sőt esetleg attól is tarthatnak, hogy egyáltalán nem lehet majd őket vezetni. Ez a félelem azonban teljesen alaptalan. Nincs olyan autógyár ugyanis, amelyik abban gondolkozna, hogy ne tegye lehetővé az autó vezetését, ha a tulajdonosa épp ahhoz kapna kedvet. Minden autóban ott lesznek a kezelőszervek ehhez, csak amikor nincs rájuk szükség, eltehetők az útból. Amikor azonban a tulajdonos úgy gondolja, hogy saját kezébe venné az irányítást, előveheti őket, és önmaga is vezethet. Például festői tájon átvezető kanyargós úton éppúgy nyomkodhatja a pedálokat és tekergetheti a kormányt, mint a mostani autókban. Az élvezeti érték csak azon fog múlni, mint ma is: melyik autógyár mennyire találja el a futó- és a kormánymű hangolását. Talán a hang fog hiányozni egyedül, illetve be kell érni szintetikus hangokkal. A nagy különbség az, hogy unalmas autópályás szakaszokon vagy dugóban araszolva nyugodtan magára hagyhatjuk az autót. Vagy épp akkor, ha szunyókálni támadna kedvünk, de azért haladnánk.
4. Az önvezető autókat könnyebb meghekkelni
Azokhoz a veteránkorú autókhoz képest, amelyek egyáltalán nem tartalmaztak elektronikát, lehet, de a mai, modern, már hálózatba kapcsolt típusokhoz képest egyáltalán nem. Pár éve is történt olyan, hogy egy autó felett a távolból átvették az uralmat. Az már más kérdés, hogy egy önvezető autó esetében a meghekkelés következményei sokkal súlyosabbak lehetnek. Emiatt különös fontosságot kap a hekkelés elleni védelem, melynek fejlődését mutatja, hogy az említetthez hasonló eset évek óta nem történt. Ez természetesen nem zárja ki a hekkelők fejlődését, ezért az autógyárak szüntelen azon dolgoznak, hogy megtartsák lépéselőnyüket. Erre azonban az élet minden területén szükség van, gondoljunk például a bank(kártya)biztonságra, ahol a fejlesztés szintén folyamatos.
5. Parkolóhelyek szabadulnak fel az önvezető autók miatt
Abban az esetben igen, ha az önvezetés elterjedése miatt népszerűbbé válik az autómegosztás, egyébként nem. Ez még nem látható biztosan előre, de elképzelhető, hogy az önvezetés segít az autómegosztás terjedésében, aminek következményeképpen többen hagyják otthon a saját autójukat, amelyek így nem foglalnak parkolóhelyet a városokban. A Német Környezetvédelmi Hatóság felmérése szerint a magáncélra használt autók többsége alig egy órát közlekedik naponta, a többi időt parkolással tölti. A helyzet valószínűleg Magyarországon sem tér el jelentősen.
6. A technológia már rendelkezésre áll, csak a jogi háttér hiányzik
Amint a 2. pontban már szó esett róla, a technológia még messze nem tekinthető késznek. Az autók rendszerei folyamatosan fejlődnek, de még napjainkban is hoznak meg alapvető technikai döntéseket. Ilyen volt például a Toyotáé, miszerint érzékelők szintjén a radartechnika helyett a kameratechnikát helyezik előtérbe. Ugyanakkor a közlekedési környezet fejlesztése, ami feltétele lenne a teljes, lakott területeken belül is működő önvezetésnek, még gyerekcipőben jár. A technikai fejlődés azonban vitathatatlan, amivel a jogalkotók is egyre inkább megpróbálnak lépést tartani. Ennek egyik kézzelfogható jele, hogy megszűnt az az évtizedek óta kőbe vésett szabályozás, hogy az autó kormánykereke és kormányzott kerekei között mechanikus kapcsolatnak kell lennie – ezáltal megnyílt az út a teljesen elektronikus, vezetékes kormányzás, vagy akár a kormánykerék elhagyása előtt. De egyéb téren is folyamatos az előrelépés. Például Németországban a szabályozás már 2017-ben lehetővé tette, hogy az arra alkalmas szintű önvezető rendszerrel (legalább 3-as szint) felszerelt autók meghatározott útvonalon és körülmények között önvezető módban közlekedjenek. 2021 óta pedig még városokban is lehetővé tették, hogy előre rögzített útvonalon 4-es, vagy annál magasabb szintre képes közhasználatú járművek vezető nélkül üzemszerűen szállítsanak utasokat. Általánosságban fogalmazva a hatóságok szándéka az, hogy segítsék és ne akadályozzák a fejlesztést és a fejlődést.
7. Szélsőséges helyzetben az önvezető autónak élet-halál döntéseket kell meghoznia
Amint az emberi sofőrrel is előfordulhat, az önvezető autó is kerülhet olyan helyzetbe, amikor két rossz közül kellene választania. Ilyen esetre felhozott klasszikus tudományos példa az elszabadult csille esete, amely ha egyenesen folytatja az útját, letarol öt embert. Csak úgy menthetjük meg őket, ha a csillét mellékvágányra tereljük, ott viszont egy ember fekszik a síneken mozdulatlanul. A döntést egy embernek is nehéz meghoznia, pláne a rendelkezésre álló rövid idő alatt, nemhogy a gépnek. Csakhogy pillanatnyilag a kutatók úgy állnak a problémához, hogy a gép, vagy az önvezető autó csak olyan döntést képes meghozni, amit előre beleprogramoztak a szoftverébe. Vagyis valójában nem a gép hozza meg a kritikus döntést, hanem az őt beprogramozó emberek. Ezért a probléma kulcsa a szoftverek írásánál jelentkezik, ott kell olyan előrelátóan eljárni, hogy a később a valós helyzetben jó döntések szülessenek. Egy tényező azonban mindenképp a gép mellett szól, mégpedig az, hogy sohasem fáradt - az emberi döntések során elkövetett hibák nagyon nagy számban írhatóak a fáradtság rovására - ezért nem véletlen, hogy idén júliustól előírják fáradtságfigyelő rendszer beépítését az új fejlesztésű típusokba.
8. Az önvezetés olyan drága technológia, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak
Rövid távon igen, hosszú távon nem. Való igaz, hogy az önvezető technika fejlesztése jelentős anyagi áldozatokat követel, ami az autók árában is jelentkezik. Valamilyen szinten ez az extraként megrendelhető biztonsági és asszisztens rendszerek felárán is nyomon követhető. Ez a rövid táv. Hosszabb időtávon nézve azonban a fejlesztési költségek megoszlanak, a technológia egyre olcsóbbá válik egy autóra vetítve. Ez a folyamat minden technikai-technológiai fejlesztésnél megfigyelhető. Csakhogy az önvezetés esetében ehhez továbbiak társulnak. Ilyen például, hogy elterjedésükkel valószínűsíthetően csökken nem csupán a súlyos, vagy végzetes kimenetelű balesetek száma, hanem egyáltalán az ütközések, koccanások gyakorisága is. (Az aktív biztonsági és asszisztens rendszerek terjedésével máris megfigyelhető ilyen elmozdulás.) Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy csökkennek a balesetekből eredő javítási költségek, ami egy egészséges társadalomban a kötelező biztosítási összegek mérséklődését vonja maga után - vagyis csökken az autók fenntartási költsége. Szintén egyfajta költségcsökkenéshez vezethet az önvezető autók elterjedéséből következően a közösségi autózás fejlődése, mert nagyobb fokú kihasználtságuk miatt használatuk olcsóbb lehet, mint egy saját autó fenntartása.
