2023.09.08. 17:55

Az autóipar első tanulmányautója az 1940-es Buick Y-Job volt, azóta számtalan extrém vagy éppen gyártásra kész prototípust mutattak be az autógyártók és a formatervező stúdiók. Ez a válogatás a már kapható típusok soha meg nem valósult karosszériaváltozatairól szól, az első rész a kabrióké.

Renault Fuego Cabriolet (1982)

A nyolcvanas évek vagány kupéjából mára csak mutatóba maradt, pedig annak idején több mint 265 ezren szavaztak bizalmat a 132 lóerős turbómotorral és elsőként távirányítós központi zárral is rendelhető Fuegónak. A Renault 18 kupé változatának rejtett kilincsével a Knight Riderben még David Hasselhoff is megküzdött, az amerikai eladások mégsem a tervek szerint alakultak. Így történhetett, hogy az Heuliez cég hiába épített három USA specifikus fényszórókkal és lökhárítókkal felszerelt kabrió prototípust, a Renault elbizonytalanodott, és lefújta a bukással fenyegető projektet.

Kár érte?











Audi GT Cabrio (1986)

A Fuegót megelőzve, 1980-ban dobta piacra az Audi a világ egyik első, összkerékhajtással felszerelt, nagy szériában gyártott személyautóját, a Quattrót, és vele együtt a lényegretörő Coupé nevet viselő, fronthajtású testvérét. Egy ilyen öthengeres Coupé GT-ből indultak ki a szintén beszédes nevű American Sunroof Corporation szakemberei, akik 1986-ban, az Audi of Americától kaptak felkérést a vászontetős prototípus megépítésére. Gyártása sosem volt napirenden, a kiállításról kiállításra hurcolt kabrióval csak az igényeket mérték fel a németek, mielőtt 1991-ben piacra dobták az első kabriót. Igen, Cabriolet néven!

Kár érte?










Volvo 480 Cabrio (1986)

Szokatlan módon a Volvo stílusos kupéja nem kapta, hanem adta a műszaki alapjait, a cég első fronthajtású platformjára néhány évvel később készült el az ötajtós 440 és a négyajtós 460. Mindhárom 400-as sorozatú Volvót az egykori DAF gyárból, Hollandiából szállították a különböző piacokra, de a kabrióval végül örökre adósak maradtak a svédek. Életük első és utolsó bukólámpás autójának nyitott változatát eredetileg 1987-re, később 1991-re ígérték, végül az egyik beszállító csődje és a kétségbe vont borulásvédelem miatt inkább lemondtak váratlanul izgalmas elképzelésükről.

Kár érte?










Seat Ibiza Cabriolet (1989)

Miután szakított a Fiattal, a nyolcvanas évek elején a Volkswagennel kezdett közösködni a Seat. Az első Ibiza még olasz származású műszaki alapokra épült, a hajtásláncokat viszont már a Porschéval közösen fejlesztették, sőt, a Giugiaro-féle formaterv eredetileg a Golfé lett volna, ha a németek rábólintanak. A népszerű kisautóból négyféle kabrió prototípus készült, a képen látható harmadikat szintén az Italdesign álmodta meg. Bár beleillett volna a spanyol életérzésbe, sorozatgyártásról szó sem lehetett, hiszen még a motorblokk System Porsche felirata is autónként hét márkájába fájt a cégnek.

Kár érte?










Mercedes-Benz 190E Cabriolet (1989)

Már volt ideje megszokni a piacnak a Baby-Benz jelenséget, amikor a Mercedes 1989-ben megépítette az egyetlen hivatalos kabrió prototípust a W201-es alapjain. Látszólag semmi sem állt a szériagyártás útjában, a vezetőség mégis úgy látta jobbnak, ha a márka számára otthonosabb közeget jelentő felső közép-kategóriában vezeti be vászontetős újdonságát. A W124-es nyitott változatát nagyobb haszonkulccsal tudták értékesíteni, és az akkoriban már kapható kupé is jobb kiindulási alap volt a négyajtósnál. A karosszériaépítő cégeknek azért jó ötletet adtak néhány egyedi átépítéshez.

Kár érte?










BMW 850i Cabrio (1990)

Még a Mercedesnél is komolyabban gondolta a BMW, hogy vászontetős változatot dob piacra az E31-es 8-as sorozatból, annyira, hogy nem csak nézegetni épített egyet! Az autó már készen állt a szériagyártásra, amikor az utolsó pillanatban meggondolták magukat a bajorok, és az európai gazdaság bizonytalan helyzetére gondolva nem merték megnyomni a start gombot. Bármennyire dögösnek és instant klasszikusnak ígérkezett, egyáltalán nem volt biztos, hogy valaha is behozza majd azt a hatalmas költséget, amibe az első rajzoktól az ügyfelek kiszolgálásáig került volna.

Kár érte?











Opel Calibra Convertible (1992)

Az Opel utolsó középkategóriás kupéja szintén 1989-ben jelent meg a BMW-hez hasonlóan időtálló formatervvel. Sikere arra biztatta a németeket, hogy minél tovább szélesítsék a Manta utódjának vevőkörét. Meg is bízták a gyártás egy részét magára vállaló Valmetet a kabrió megépítésével. Náluk két példány is készült, érdekes módon az Opel is csak addigra számolt utána a várható költségeknek, mire a svédek már a törésteszteknél tartottak. Félve a ráfizetéstől, leállíttatták a munkát, megnyitva a lehetőséget a tuningcégek előtt saját nyitott Calibráik kisszériás gyártására.

Kár érte?











Daewoo Lanos Cabriolet (1997)

Amilyen komolyan vette kompaktjának fejlesztését a Daewoo, annyira volt a cég szárnyaló fantáziájának eredménye a kabrió változat. Az Ibiza mintájára a formatervet a Giorgetto Giugiaro-féle Italdesigntól rendelték meg, és a munkába bevonták a Porschét is. A Szöuli Autószalon látogatóinak 1997-ben ugyan megmutatták a vászontetős tanulmányautót, a világ 10 országában 30 hónapon át 150 prototípussal végzett nyúzópróbán egyetlen nyitott példány sem vett részt. Bár akkoriban még létezett a kategória, a Daewoonak csak ráfizetés lett volna egy diszkont kabrió piacra dobása.

Kár érte?











Toyota Yaris Cabrio (2000)

A japánok szerint jó ötletnek tűnt megépíteni a bomba sikernek számító Yaris nyitott kivitelét. A 2000-es Év Autóját úgy alakították át, hogy az eredetinél férfiasabb, de semmiképpen sem agresszív végeredményt kapjanak. A roadster stílusú kabrió az új évezred fiatal generációját célozta volna, akik vágynak egy kabrió szabadságérzetére, de nagyvárosban laknak, ezért a kis méret és a takarékosság legalább olyan fontos nekik. A visszajelzések alapján kár volt az erőfeszítésért, pedig másoknak bejött az ötlet.

Kár érte?











Citroën C5 Airscape (2007)

A 2007-es Frankfurti Autószalon újdonságának az volt a feladata, hogy felhívja a figyelmet a Citroën C5 második generációjára. A franciák bevetették legendás stílusérzéküket, így az Airscape és a mögé álmodott filozófia olyan jól sikerült, hogy akár gyártásba is küldhették volna az elegáns, modern és minőségi kabriót. A tanulmányautót látva egyértelmű, hogy maguk a tervezők is szívesen látták volna művűket az utcán, pedig már a munka kezdetén tudták a szomorú tényt, nem lenne kifizetődő egy középkategóriás kabrió gyártása, maradt a limuzin és a kombi, meg persze a hidropneumatikus felfüggesztés...

Kár érte?