Féltengelycsuklóval vagy szinkrongyűrűvel egyik autógyár sem kezd marketingoffenzívába. A szelepvezérlést, vagy a turbótöltőt viszont még a kocsi típusnevébe is beleveszik: Toyota Celica 1.8 VVTI vagy Porche 911 Turbo, hogy mást ne mondjunk.
Elismertség szempontjából valahol a félúton található a fényszórótechnika. Azt persze mondják, és észre is vesszük, ha xenonlámpa van az autónkban, de arról már fogalmunk sincs, hogy a halogénlámpánk parabola- vagy FF-tükrös-e. Most szépen sorba vesszük azokat a fényszórófajtákat, amelyekkel a ma (még) közlekedő autókon találkozhatunk, lerántjuk a leplet működési elvükről, és eláruljuk remegve titkolt hibáikat.
Bevezetésként még egy alapvetés: minden fényszóró reflektorból (fényvisszaverő felület vagy tükör) és fényforrásból (izzó) áll, ha ennyit tudunk, már könnyebb szívvel szaladhatunk neki a következőknek.
Parabolatükrös fényszóró
A nagy klasszikus. Eleinte normál biluxizzó világított benne, aztán jött a sokáig szinte egyeduralkodó H4-es halogén. A H jelű halogénizzók töltőgázához halogéneket (pl. jódot) kevernek, ezért fényesebben, fehérebben és tovább világítanak, mint a korábban elterjedt bilux.
A parabolatükrös fényszóró egyik gyújtópontjában helyezkedik el az izzó. A másik gyújtópont a végtelenben van, a (parabola-) tükörről visszavert sugarak gyakorlatilag párhuzamosak. Ezeket a párhuzamos fénysugarakat bordás fényszóróüveg irányítja a megfelelő irányba. Ennek a fényszórófajtának nagy a helyigénye, bordás üvege kiment a divatból, és a dupla szálas izzót akkor is ki kell dobni, ha csak az egyik szál égett át.
Vetítőlencsés (DE) fényszóró
Boldogságos Opel Calibra! Szentséges BMW 850i! Forradalmárok voltatok ti, a fény forradalmárai. A vetítőlencsés, más néven ellipszoid rendszerű fényszórónak a formatervezők örültek a legjobban a nyolcvanas években. Kicsi volt, és csinos, de drága. Nem csoda, hogy eleinte a sportkocsik kiváltsága.
Ebben a fényszóróban ellipszoid alakú a tükör, gyújtópontjában halogénizzó. Mivel a fénysugarak a másik gyújtópontban kereszteznék egymást, egy lencsével párhuzamosítják őket. Előnye a kiváló fényhasznosítási hatásfok, hátránya az éles sötét-világos határ, illetve a zavaróan nagy fénysűrűség (vakítás) a lencsénél.
FF, szabad felületű fényszóró
A Hella által a nyolcvanas évek végén bemutatott FF (Freiflächen-Scheinwerfer) fényszóró nevét elég nehéz pontosan lefordítani. Talán változó felületű tükrös fényszóró lenne a legtalálóbb elnevezés. Ebben a tükör alakja semmilyen szabályos geometriai formát nem mutat. A foncsor kis, különböző szögben álló felületekből áll, közöttük folyamatos átmenet van.
Minden tükördarabhoz az út egyik meghatározott része van hozzárendelve, ezt persze számítógéppel határozzák meg. A működési elvből fakadóan az FF-fényszórónál szükségtelen az üveget bordázni, mivel a fénysugarakat csak a foncsor irányítja. A formatervezők persze imádják a nagy szabadságot engedő és esztétikus FF-fényszórót, a mai tömegautóknál leginkább ezt használják. Előnye még az igen egyenletes fényelosztás.
Super DE fényszóró
Ez lesz a legrövidebb leírás. Ez a fajta fényszóró ugyanis a micsurini elv alapján készült, a vetítőlencsés és az FF-fényszóró keresztezésével. Ma már szinte mindegyik vetítőlencsés fényszóró ilyen.
Gázkisüléses (xenon-) lámpa
Autóba épített fénykard. Jelentősége legalább akkora, mint a halogénizzóé volt annak idején. Működési elve az utcai ívfénylámpákéval egyezik. A hagyományos izzókkal ellentétben nem izzószál, hanem a gáztérben két elektróda között létrejövő elektromos ív ad fényt. Gépkocsira adaptálása nem volt egyszerű.
Szerkezetét le kellett kicsinyíteni, és jó néhány technológiai problémát meg kellett oldani. Ha az izzóba nem pontosan adagolják a fém mennyiségét, minden lámpa eltérő színárnyalattal világít. A begyújtás sem tarthat annyi ideig, mint az utcai ívfénylámpánál, és a fényerő túl lassú felerősödése sem engedhető meg.
Egy 35 wattos xenonlámpa körülbelül kétszer annyi fényt bocsát ki, mint egy 55 wattos halogén. Ráadásul a kibocsátott fény színhőmérséklete 4500 kelvin, ez 1300 kelvinnel magasabb, mint a halogénlámpáé. Közvetlenül összehasonlítva a halogén fénye sárgának látszik az ívfény mellett. A halogénlámpa által felvett energia kilencven százaléka hasznavehetetlen hővé és infravörös sugárzássá alakul át, az ívfénylámpa csak az energia 75 százalékát alakítja hővé és UV-sugárzássá.
Előnye a nagy fényteljesítmény, a szinte nappali világosságot teremető fény, és az, hogy oldalra is jobban megvilágítja az utat. Hátránya a rendkívül éles világos-sötét határ, ezért kizárólag dinamikus fényszórómagasság-állítóval kombinálva használható, ami némileg csökkenti az általa okozott vakítást. Státusszimbólumnak számító színét hamisítják, az autósboltokban lehet xenonhatású halogénizzót kapni.
