Mit is kéne megköszönnöm?!

Ha nem járnék néha külföldön, nem is zavarna a dolog, elvégre ez Magyarország. De ha kicsit kinézünk valamerre, rögtön átkozottul zavaróvá válik az a csökött agyú szemléletmód, hogy márpedig a sáv azé, aki benne van. Minimum addig, amíg ellát. Mindenki más meg rohadjon meg.

Az ilyen szituációkban többnyire azt kellene megköszönni, hogy nem adott gázt, hogy ezzel megakadályozza a besorolást. Sőt, egyáltalán nem tett semmit, még csak nem is lassított, hogy több helyem legyen. Akkor meg mit köszöngetek én?! Hogy nem volt szemét? Illetve, ha netán mégis elvette a lábát a gázról egy másodpercre, miért kellene ezért rögtön egy életre a lekötelezettjének lenni? Ez alapvetően így lenne normális.

Túl van ez udvariaskodva, kérem.

Külföldön az égvilágon semmit sem köszönnek meg. Egy németet a szívbaj kerülget, ha megnyomod a vészvillogót, mert azt hiszi, valami baj van. Ha meglengeted a kezedet, azt kifejezetten utálják, mert az integetés arrafelé állítólag a rosszallás jele. Ilyenek na, germánok.

Talán ezért sem értik, hogy mi a fenét kellene azon megköszönni, ha beengedett téged. Tudod, miért? Mert ő nem beenged. Ő csak megy, te meg besorolsz. Elvégre ott része a KRESZ-nek a cipzár elv, és ők ezt be is tartják. Ettől van az, hogy ahol megszűnik egy sáv, folyamatosan halad a forgalom.

Igaz, a német egy kereszteződésben nem mond le az elsőbbségéről a javadra, hiszen a szabály az szabály, hová lenne a világ, ha csak úgy engedne valakit kikanyarodni a macisajtból. Arról nem tehet, hogy hülyén vannak kitalálva a kereszteződések, rosszak az elsőbbségi viszonyok és emiatt felgyűlik a sor. Azért adózik, hogy megcsinálják jól. És a németek többnyire megcsinálják jól. (Valójában a németek szó helyére elég sok más nemzet is behelyettesíthető.)

Nálunk kicsit árnyaltabb a kérdés. Adózni még csak adózunk, de valahogy csak felgyűlnek az autósorok, az illetékesek mégsem oldják meg a közlekedési problémákat. Nálunk a közlekedési rendszerek udvariasság/szánalom nélkül összeomlanának: az összevissza tekergő, megszűnő, kanyarodóba átmenő sáv miatt. Könnyen megszívja, aki nem ismeri a környéket: egyszer csak ott találja magát indexelve, hogy átkéredzkedjen a másik sávba.

Csoda, hogy megköszöni, ha végre megesik rajta a szíve valakinek?

Annyi ilyen hülye helyzet adódik Magyarországon, hogy közlekedés közben szinte egyfolytában köszöngetni kell. Láttam már olyan autót, amelynek a hátsó ablakára egy felgyújtható Köszönöm táblát applikált a tulaj.

És nem csak az autósnak kell állandóan hálálkodnia. A motorosnak, hogy nem passzírozták fel a padkára, a gyalogosnak, hogy átengedték a zebrán. A buszosokról nem is beszélve, akik minden egyes megálló után megtehetik ezt, pedig a szabályok szerint őket ki kell engedni onnan. Ez mind-mind felesleges köszöngetés. Mert, tetszik tudni, ez itt nem egy háború, verseny vagy egy gigantikus stratégiai játék, ahol az ember hátrányba kerül, ha nem él a suttyóság eszközével. Ez csupán közlekedés. Menés A-ból B-be. Nem kell itt megköszönni semmit.

Persze, a közúti köszöngetésnek van másik válfaja is. Sokszor a jobbról suhanós, sort végigelőzős, kormányrádhúzós, betolakodós suttyó érzi úgy, hogy a taplóságát ellensúlyozhatja a vészvillogózással. Ilyenkor nagyjából mindenki elmorzsol egy halk kurvaanyádat a bajsza alatt – erre meg ezért nincs szükség. Főleg az anyja szerint.