Ismerős helyzet, ugye. Melletted, a másik sávban lyuk, át akarsz menni oda. Kirakod az indexet, aki ott jön, erre gázt ad, nehogy má’ bepofátlankodj elé. Illetve, ha nem teszi, átsorolsz és megköszönöd.
Ha nem járnék néha külföldön, nem is zavarna a dolog, elvégre ez Magyarország. De ha kicsit kinézünk valamerre, rögtön átkozottul zavaróvá válik az a csökött agyú szemléletmód, hogy márpedig a sáv azé, aki benne van. Minimum addig, amíg ellát. Mindenki más meg rohadjon meg.
Az ilyen szituációkban többnyire azt kellene megköszönni, hogy nem adott gázt, hogy ezzel megakadályozza a besorolást. Sőt, egyáltalán nem tett semmit, még csak nem is lassított, hogy több helyem legyen. Akkor meg mit köszöngetek én?! Hogy nem volt szemét? Illetve, ha netán mégis elvette a lábát a gázról egy másodpercre, miért kellene ezért rögtön egy életre a lekötelezettjének lenni? Ez alapvetően így lenne normális.
Túl van ez udvariaskodva, kérem.
Külföldön az égvilágon semmit sem köszönnek meg. Egy németet a szívbaj kerülget, ha megnyomod a vészvillogót, mert azt hiszi, valami baj van. Ha meglengeted a kezedet, azt kifejezetten utálják, mert az integetés arrafelé állítólag a rosszallás jele. Ilyenek na, germánok.
Talán ezért sem értik, hogy mi a fenét kellene azon megköszönni, ha beengedett téged. Tudod, miért? Mert ő nem beenged. Ő csak megy, te meg besorolsz. Elvégre ott része a KRESZ-nek a cipzár elv, és ők ezt be is tartják. Ettől van az, hogy ahol megszűnik egy sáv, folyamatosan halad a forgalom.
Igaz, a német egy kereszteződésben nem mond le az elsőbbségéről a javadra, hiszen a szabály az szabály, hová lenne a világ, ha csak úgy engedne valakit kikanyarodni a macisajtból. Arról nem tehet, hogy hülyén vannak kitalálva a kereszteződések, rosszak az elsőbbségi viszonyok és emiatt felgyűlik a sor. Azért adózik, hogy megcsinálják jól. És a németek többnyire megcsinálják jól. (Valójában a németek szó helyére elég sok más nemzet is behelyettesíthető.)
Nálunk kicsit árnyaltabb a kérdés. Adózni még csak adózunk, de valahogy csak felgyűlnek az autósorok, az illetékesek mégsem oldják meg a közlekedési problémákat. Nálunk a közlekedési rendszerek udvariasság/szánalom nélkül összeomlanának: az összevissza tekergő, megszűnő, kanyarodóba átmenő sáv miatt. Könnyen megszívja, aki nem ismeri a környéket: egyszer csak ott találja magát indexelve, hogy átkéredzkedjen a másik sávba.
Csoda, hogy megköszöni, ha végre megesik rajta a szíve valakinek?
Annyi ilyen hülye helyzet adódik Magyarországon, hogy közlekedés közben szinte egyfolytában köszöngetni kell. Láttam már olyan autót, amelynek a hátsó ablakára egy felgyújtható Köszönöm táblát applikált a tulaj.
És nem csak az autósnak kell állandóan hálálkodnia. A motorosnak, hogy nem passzírozták fel a padkára, a gyalogosnak, hogy átengedték a zebrán. A buszosokról nem is beszélve, akik minden egyes megálló után megtehetik ezt, pedig a szabályok szerint őket ki kell engedni onnan. Ez mind-mind felesleges köszöngetés. Mert, tetszik tudni, ez itt nem egy háború, verseny vagy egy gigantikus stratégiai játék, ahol az ember hátrányba kerül, ha nem él a suttyóság eszközével. Ez csupán közlekedés. Menés A-ból B-be. Nem kell itt megköszönni semmit.
Persze, a közúti köszöngetésnek van másik válfaja is. Sokszor a jobbról suhanós, sort végigelőzős, kormányrádhúzós, betolakodós suttyó érzi úgy, hogy a taplóságát ellensúlyozhatja a vészvillogózással. Ilyenkor nagyjából mindenki elmorzsol egy halk kurvaanyádat a bajsza alatt – erre meg ezért nincs szükség. Főleg az anyja szerint.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
