Miért kell elütni, megrugdosni a rendőrt?
Fennállásom elején még a szocializmusnak hívott államrend omladozott Magyarországon, vannak róla emlékeim. Mint minden jóravaló diktatúrában, itt is félni kellett a rendőröktől, mert hatalmuk volt, és nem féltek használni. Ahol lehetett, visszaéltek vele, virágzott a korrupció, satöbbi. Csöppet sem baj, hogy vége lett.
Aztán jött az időszak, amikor minden zavaros lett, minden szabad lett, ami nem tilos, sőt, még több is. A rendőrök elbizonytalanodtak, elvégre ők voltak a rossz rezsim eszközei, és volt akkoriban egy attitűd a népekben, hogy minden esetben rendőrállamot kiáltottak, ha bármilyen rendőri intézkedés ellentétes volt az érdekükkel. De azért volt sunyi helyről traffizás, eü-csomag-vizsgálat, meg az „ugye meg tudjuk beszélni, biztos úr”. Szóval a rendszerváltás után a rendőrség nem lett népszerűbb, ráadásul a közutakon szépen eluralkodott az „erősebb kutya” elv, egyszerűen mert a közlekedésrendészet folyamatosan válságát élte.
A rendszerváltás táján volt egy olyan idealista vonulat, hogy az igazi demokráciákban csupa brit mintájú bobby ácsorog egy szál gumibottal, és megmondja mindenkinek kedvesen, merre van a Tower. Akkoriban senkinek sem szúrt szemet, hogy a bobbykat futtató szervezet olyan részlegeket is üzemeltet mondjuk Észak-Írországban, amely minden hétvégén kockásra veri a helyi függetlenség-pártiakat, és úgy bekönnygázozza őket, hogy taknyuk-nyáluk összefolyik. De ugyanez igaz az anti-globalista tüntetőktől a neonácikig sok mindenkire, akin gumibot, kardlap vagy gumilövedék csattant más országokban. Ezeket valahogy nem láttuk, csak úgy hittük: hogy egy rendőr megver valakit, csak az illegális március tizenötödikén lehetséges, tehát szabadságellenes, diktatórikus dolog.
Pedig a rendőrség egy erőszakszervezet. És amíg békés turista vagy, ő is békés, elég furán is nézne ki, hogy azokat, akik nem találnak oda maguktól a Towerhez, gyomron rúgnák. De mondjuk Párizsban, a diadalív árnyékában ácsorgó rendőr(nek tűnő, hasonló feladatokat ellátó csendőrök) nyakában akkora géppityu van, hogy tőlük inkább meg sem kérdezted, merre van az Eiffel-torony.
És van itt egy másik dolog: a rendőrség egyenruhásokból áll. Aki ide belép – csakúgy, mintha pl. hivatásos katonának állna – bizonyos kedvezményeket és jogokat kap, ugyanakkor lemond bizonyos szabadságjogairól. Nem feltétlenül ott lakik, ahol szeretne, bárhová vezényelhetik, parancsokat teljesít, és szigorú szabályzatot kell betartania.
Amikor rendőrrel találkozol, ezeket vedd figyelembe, mert a rendőr is ember, csak amíg te a saját hülyeséged szerint, szabadon arcoskodsz, ő ezerféle szabályzatnak próbál megfelelni. Nem küldhet el például az anyádba, ahogy te csinálod, rajta még annak a rohadt antantszíjnak is úgy kell állnia, ahogy a szabályzat leírja, úgy szólíthat, ahogy a szabályzatban van, és azt teheti, ami a szabályzatban van. Ha nem így tesz, nagyon megszívhatja.
Nem mondom, hogy elégedett vagyok a rendőrség munkájával, és most nem is a politikához is kapcsolóható fellépésekről beszélek, mert kezd kicsit sok lenni a politikai fellépés. Ezek nem ide tartoznak. A közlekedésrendészet például csak annyit fejlődött, amennyit automatizálni lehet a VÉDÁ-kkal, amúgy én nem látom, hogy úgy működnének a dolgok, ahogy kellene. Hogy mást ne mondjak, amikor pár éve szélvihar romba döntötte fél Budapestet, olyan apró helyeken, mint az M5 - 4-es (Üllői) út és a Hungária körgyűrű találkozásában, órákkal a vihar után sem tudott a BRFK kiállítani néhány forgalomirányító rendőrt. Ma is ez van, ha bármelyik fontos helyen beszarik a lámpa: akkor lepődünk meg, ha mégis lesz forgalomirányítás. Ja, hogy nem tud járni se villamos, se busz, se más? Nem baj, most pihenik ki a hétvégi Fradi-Honvédot.
Annak van már egy pozitív üzenete, hogy végre elkezdtek odafigyelni a szándékosan piroson átmenőkre és a pofátlanul szabálytalankodókra, de sajna ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy pont az elmúlt évtizedek impotens rendőrségi fellépés eredménye, hogy ma bárki hiheti, úgysem kapják el. És még ma sem téved nagyot. Mitől lehet az, hogy ma már teljesen átlagos háziasszonyok és -urak hiszik: a piros lámpa, a záróvonal és stop-tábla csak tájékoztató érvényű valami, és különben is hülye volt, aki odarakta. Sokkal közelebb áll a szívemhez a mediterrán, mint a poroszos közlekedési felfogás, de egyelőre amíg munkába menet hiányérzetem van, ha nem láttam minimum öt piroson átmenő autót, szerintem joggal mondom ezt. Ez máshol rohadtul nem így működik.
És bár vagy nyolc ilyen civil autós videót publikált a rendőrség, kicsit van ennek egy olyan olvasata is, hogy miért hír az, ha elvégzik a munkájukat? Jó reggelt, ma X nőgyógyász szülést vezetett le? Y esztergályos ma anyagmegmunkált? Nem ez a dolga? Azért lássuk be, a magyar rendőrség – mint szervezet – nem működik hatékonyan, aminek ezer oka lehet. Aki már járt bajnoki focimeccs közelében, csöppet sem érezheti úgy, hogy kevés lenne a rendőr. Nem tudom, mi a megfejtés, de a végeredmény nem az igazi.
Ugyanakkor az idők során a rendőrség állománya lényegében kicserélődött. És most nem nyalni szeretnék, de amikor én bármiféle kapcsolatba kerültem bármilyen rendőrrel, soha nem csavarták hátra a kezem, nem fogtak rám fegyvert, nem tepertek le alsógatyában. Ellenben normális, kulturált volt szerintem az elmúlt 15 évben minden egyes rendőr. Persze kis mintából válogattam. Nem foglalkozom drogokkal, nem futtatok kurvákat, szerintem magyar viszonylatban szinte normálisan közlekedem, indexelek, nem megyek át piroson. De azért ennek van egy másik oldala. A rendőrökkel normálisan beszéltem én is mindig.
A másik meg az, hogy tudok veszíteni. Mindenki pontosan tudja, hogy mikor járt a tilosban és mit követett el, mégis van egy olyan attitűd az emberek jelentős részében, hogy a rendőrnek a k. anyját, mert elkapott, amikor megszegtem a szabályokat. Mekkora köcsög már.
Amikor egy beszélgetés ebből az alapállásból indul, azért nem csoda, hogy a rendőrök egy része ezt rosszul tolerálja. De a mostani eset a bringás hölggyel, aki a Bartók Béla úton jajgatott, szerintem több helyen is kiverte a biztosítékot. Több, alapból együttérzést ébresztő momentuma van a nyilvánosságra került videónak. Itt ugye egy nő jajgat hátra csavart kézzel, két megtermett férfi rendőr ellenében, ami eleve beindítja az emberben a gyengék védőszentjét. Másrészt kiabálnak a nővel. Borzalmas. És hát egy KERÉKPÁROS. Márpedig minden kerékpáros forradalmár, megmenti a bolygót, minden jó letéteményese.
Valóban minden ponton nagyon rossz az optikája a dolognak.
Hát nekem elég más a véleményem. Szerintem aki türhő, az bármilyen járművel az. Láttam már X6-ossal normális embereket, meg elképesztően gyökér villanyautósokat – minden e-autós Facebook-csoport azokról a tahókról is szól, akik órákra elfoglalják a töltőt, és nem is töltenek. Minden kerékpáros forradalmár? Hagyjuk már. A kerékpár egy közlekedési eszköz, ilyen alapon az egész Alföld forradalmi lázban ég évtizedek óta.
És kerékpáron sem működik az, amit sok forradalmi hevületű nagyvárosi újbringás gondol: a ránk vonatkozó szabályokból csakis a nekünk kedvezőeket kell kiválogatni, és a betartásukat számon kérni a többi közlekedőn. Hirtelen gyalogosok leszünk, ha arra zöld a lámpa, de különben is, akinek az izomerejéből kell visszanyernie a fékezéssel elpazarolt energiát, az a kevésbé fontos lámpáknál hadd ne álljon már meg! És a lámpákat hadd osztályozzam már én, hogy melyik fontos, melyik nem. Azért egy pár száz wattos kerékpárost ilyenkor ne kezeljünk már egyenrangúként az akár száz kilowattos autókkal!
Szóval a piroson átmenés után nem megállás, majd hamis adat bediktálás és rugdosás vélhetően csak annak tudható be, hogy BKV-ellenőrnek nézte a hölgy a rendőröket. Ha mindez igaz, attól tartok, ezt nehéz lesz megúszni, mert semmi olyan nem történt, amit ez esetben nem tehet meg a rendőr. Ez több szempontból is kínos: egyrészt, mert meg kell tenniük, nekem nem úgy tűnt, hogy élvezik. Ők is csak emberek, és ha csak azért se mondod meg a nevedet és ellenkezel, tudják a karodat még jobban csavarni. Másrészt jelzi, mennyire semmibe veszik őket a népek és mennyire meg vannak lepődve ugyanezek a népek, ha kiderül: mégsem olyan jámbor bobbyk, akiket csak úgy elküldhetsz az anyjukba.
Ugyanennek az eggyel súlyosabb fokozatát mutatta be egy suzukis, aki nyilvánvalóan nem műkincsrablásért, drogbáróskosásért vagy indiai árvák szerveivel kereskedéséért körözött, tipikus szervezett bűnöző fajta. Persze lehet, hogy ezek a nehézsúlyú bűnözők ennyire ravaszak, de szerintem akkor sem Splash-sel, hanem minimum Swifttel járnak.
Sokkal súlyosabb a dologban az, hogy el akarja ütni a rendőrt. Sőt, módosítanék. Azt hiszi, hogy megoldás, ha elüt egy embert. Hogy az történetesen rendőr, már szinte részletkérdés – illetve több börtön jár érte, ha sikerül. De mi a fene van? Szándékosan elütni, vagy akár elsodorni egy embert, csak hogy mondjuk megússz egy büntetést, legrosszabb esetben egy jogsibevonást? És a hasonló esetek rendszeresek. (Zárójelben teszem hozzá, emberi szempontból kikerülés közben majdnem elsodort biciklis ugyanez a kategória. Az autó páncéljában az embereknek elvész a realitásérzékük, és mintha egy számítógépes játékban képzelnék magukat, hogy törlök egy ablakot, és megyek tovább.)
Ezek a példák jól mutatják, hogy az emberek fejében már rég a nyúl viszi a vadászpuskát, ha a rendőrökről van szó. Valóban a rendőrségnek vannak olyan megmozdulásai, ami minimum véleményes, különösen ha ennek köze van a politikához is; valóban egyes területek nem működnek jól, és az embereknek okkal lehet az a véleményük, hogy csak pénzbehajtás mondjuk a traffipaxolás, ráadásul semmit sem ér, ha csak a kijelölt 100 méteres szakaszokon érvényes a KRESZ, a házad előtt meg mindennap elmegy valaki százzal, hogy nem mered kiengedni a gyerekedet.
Mindez igaz, de az, hogy teljesen átlagos civilek rendőröket rugdossanak vagy próbáljanak meg elütni, az akkor is teljességgel abnormális.
Amikor az első cikkemet megírtam a traffipaxokról – és ez nem ma volt –, már megfogalmazódott bennem, hogy mennyire ostoba is a magyar. Egyrészt a magyar rendőrök nemzetközi összehasonlításban csöppet sem szigorúak a közlekedési szabályszegésekkel kapcsolatban. 50 helyett 65-68- tájáig hozzád sem szólnak, fix, megtanulható helyeken mérnek, miközben olyan technikával dolgoznak, amivel az ország 70 százalékának elvehetnék a jogsiját, a maradéknak meg az övért, telefonálásért, nem indexelésért. Egy német megcsókolná a lábnyomukat is.
Egy igazoltatás sem olyan, mint Amerikában, hogy míg az egyik veled beszél, a másik ott áll a fegyverre tett kézzel, és azonnal lő. És ha gyorsan veszed elő a jogsit a zakózsebedből, akkor is lő, igaz, előtte szólt, hogy lassan. Ha pedig hülye vagy, jó esetben csak kirángatnak és lesokkolnak. Így járt nemrégiben egy középkorú hölgy, aki azt hitte, hogy vicces dolog nem átvenni a büntetési cetlit és elhajtani a rendőr elől, elég durva a testkamerás videó, amit kiadtak róla. Nem tudom, hogy fogtak-e már rád bármilyen fegyvert, de mi kell ahhoz, hogy még olyankor se azt csináld, amit a rendőr ordít?
Mindemellett vannak komoly hibák arrafelé is, épp most friss hír, hogy valakin addig térdeltek, hogy megfulladt. És aki térdelt, az fehér rendőr volt, akin térdeltek, az meg fekete. Nyilván a magyar rendőrök közé is bekeveredik olyan, akinek nem lenne helye egy olyan munkahelyen, ahol több a hatalma a kelleténél, mindenhol vannak túlkapások, amire nehéz azt mondani ez igen, MINDENT jól csinálnak. De ezzel együtt is eléggé hülyének kell lenni, hogy szembeszegülj a rendőrökkel.
Nem hiszem, hogy a mi országunknak is el kellene jutnia odáig egyáltalán, hogy opció legyen a delikvens lelövése. Oké, vannak, akinek tényleg elmentek otthonról (ilyen problémákkal küzdött a robogós által megállított suzukis), de a közlekedési ellenőrzések esetében azért ehhez hasonló dolgoknak nem lenne szabad megtörténnie. És ehhez nincs szükség többre, mint úgy viselkedni, ahogy egy másik emberrel viselkednél.