Pillanatnyilag nulla és hat között ingadozik az új típusok műszerfalaiba beépített monitorok és érintőképernyők száma. Szükség van egyáltalán rájuk? És ha igen, mégis hány darabra?
Talán sohasem volt még olyan könnyű a műszerfala alapján meghatározni egy típus korát. Korábban is változott a stílus, sőt, egyes gyártók még digitálisnak nevezett, valójában inkább számkijelzős műszerekkel is kísérleteztek, mindez támpontot nyújtott a kormeghatározáshoz, de ma sem stílusismeretre, sem bármi hasonló képességre nincs szükség ehhez. Ha egy típusban digitális a műszeregység, akkor biztos, hogy pár éven belüli, friss konstrukció. Ha a műszerei még mutatósak, de a középkonzolon már ott a színes érintőképernyő, az árkategóriától függően akkor sem lehet sokkal öregebb tíz évesnél. Ám ha már az sincs benne, akkor bizony biztosan egy korosabb konstrukcióval állunk szemben.
Az új irányzat, főként a digitális műszeregységek megjelenése meglehetősen vegyes fogadtatásra talált, igaz ebben talán az is szerepet játszik, hogy általában összekötődik a kezelőfelület megújításával, értsd a műszerfal gombtalanításával is. Érthető módon az idősebb korosztály tagjai visszafogottabb lelkesedéssel fogadják az újítást, de középkorú autósember is fakadt már ki úgy, hogy eleget nézeget monitort a munkahelyén, az autóban inkább analóg műszereken pihentetné a szemét. Bőven elég a középkonzolon az érintőképernyő!
Valóban elegendő? Vagy esetleg még arra sincs igazából szükség? Hiszen úgyis remekül el lehet lenni, ha a szélvédőre rögzített tartóba illesztjük a mobilunkat. Igaz, kicsit kitakarja a kilátást, ha valamit matatni kell rajta nem is olyan könnyű elérni, de navigációként elfut rajta az Apple vagy a Google Maps, vagy épp a Waze, zenehallgatásra meg ott az autóba beépített rádió. Lehet, jobb lenne streamelni az internetről, de ha akad az autóban még egy mobil, az is megoldható.
Ennek azonban van már továbbfejlesztett változata, a viszonylag olcsó és csupán egyetlen érintőképernyőt foglalkoztató Mirror Link. általa mentesülünk a házilagos, mobilos megoldás hátrányaitól, és annak csak az előnyeit élvezhetjük. A Mirror Linkkel megtehetjük ugyanazt, amit a mobilunkkal is, a navigációtól kezdve a zene streamelésig bezárólag, ugyanakkor a beépített képernyő nem zavarja a kilátást és általában elérhető közelségben található. Ha jól működik, és hajlandó együttműködni a mobilunkkal, akkor jól használható megoldás. És általában nem is drága, így ha óvatosan is, de megkockáztatom: egy Mirror Link érintőképernyő azért jó, ha ott figyel a műszerfalon.
A központi érintőképernyős rendszerek azért többet tudnak. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, a gyári navigációk többsége nem áll a helyzet magaslatán, ezért gyakran érdemesebb helyettük valamelyik mobil(internet) alapú szolgáltatást használni. De rajta keresztül végezhető el egy sor beállítás, kezelhető a médiarendszer, és rajta nézegethetjük a fedélzeti számítógép adatait a fogyasztásról, a még megtehető távolságról és még sok mindenről. És persze csatlakoztathatjuk hozzá a mobilunkat, és akkor kihangosítóként is működik, illetve a kormánygombokkal vagy hangvezérléssel megfejelve a hívások lebonyolítását is megkönnyítheti. És ha van, ezen tűnhet fel a tolatókamera képe is.
Akadnak, akik épp a gyári navigációk hibáira hivatkozva a központi érintőképernyőt is feleslegesnek tartják. Akkor, amikor egy további kijelző is megjelent az autókban: a digitális műszeregység. Elméletileg zseniális megoldás, több okból is. Mindenekelőtt egyenesen elénk hozhat olyan információkat, amiért eddig oldalra, sőt legtöbbször oldalt lefelé, a központi kijelzőre kellett néznünk. Elsődlegesen a navigációra gondolok, de a fedélzeti számítógép adatai is jól jöhetnek alkalmanként. A másik előny, hogy a legtöbb esetben a saját igényeinkre alakíthatjuk a kijelzést. Ha nagy sebességmérőt akarunk, akkor olyat teszünk ki, ha nagy fordulatszámmérős sportosat, akkor olyat. Vagy egyszerűen a választott üzemmódtól függ a műszerek mérete, színe és elrendezése. Továbbá olyan kiegészítő, illetve biztonsági rendszerek jelzései is könnyedén megjeleníthetők rajta, mint a táblaleolvasóé, vagy éjjellátóé.
Szolgáltatásai alapján hasznos, és nagyon látványos extra a digitális műszeregység. Méghozzá annyira, hogy eleinte kimondottan lelkesedtem értük. Ezzel együtt nem tartom nélkülözhetetlennek. A legfontosabb információk például megjeleníthetők úgy, mint korábban, a két körműszer közötti kisebb méretű kijelzőn is. Feltéve, hogy hagyományos, belső égésű motoros autóról beszélünk.
Az elektromos autók ugyanis ezt is újraírták – két okból is. Az egyik, hogy több és másfajta információra van szükség bennük, a másik a belső égésű motoros autókban is hasznos, ám az elektromosokban szinte nélkülözhetetlen internetkapcsolat, ami megsokszorozta az elérhető szolgáltatások és szórakozási lehetőségek számát. Az előbbiek közé tartoznak például épp az elektromos használattal összefüggő problémák megoldása. Az akkumulátor töltöttségének, az azzal elérhető hatótáv, az azon belül elérhető töltőhelyek megjelenítése. De ide sorolható a szolgáltatások távolból történő frissítésének lehetősége is. A szórakozás iránt pedig az elektromos autókban fokozott az igény, hiszen a töltés idejét kellemesebb mondjuk videó, vagy filmnézéssel, esetleg valamilyen videójátékkal tölteni, mint az autó melletti föl alá sétálással.
Mindebből az is következhetne, hogy még több képernyőre lenne szükség a műszerfalon. Csakhogy, mint arra példa is akad, akár eggyel is meg lehet úszni a feladatot. A Tesla Model 3-ban és közeli műszaki rokonában, a Model Y-ban is csak egy van, a tulajok mégis elég jól elvannak vele. Igaz, az érintőképernyőjük eléggé nagy méretű, így egyszerre egymás mellett több kezelőfelület és kijelezni való is megjeleníthető rajta. Más kérdés, hogy használata elég körülményesnek tűnik. Az például, hogy a visszapillantó tükrök beállítását is a menüből kell előkeresni, majd az univerzális kormánygombokkal lehet a beállítást ténylegesen elvégezni. De még az autó eleje is menüből nyitandó.
Számomra azért is nehezen elfogadható az egy képernyős megoldás, mert még olyan alapinformációk, mint a sebesség is azon jelenik meg. S mivel a képernyő a műszerfal közepén fekszik, nem a vezetővel szemben, ezért még azt is csak a szemet az útról levéve, oldalra nézve lehet leolvasni. Mindenképpen jobb lenne, ha ehhez vagy egy – bár azt sem mindenki szereti – head-up-display, vagy egy további, legalább kis méretű digitális műszeregység társul. Érdekes módon a Tesla is innen indult, hiszen a Model S-ben került egy kijelző egyenesen a vezető elé, csak az olcsóbb modellekben mondott le erről az amerikai gyártó.
A Model S receptjét azonban időközben többen átvették. Ilyen megoldással találkozunk például a Škoda Enyaq iV-ben és a Ford Mach-E műszerfalán is. A legtöbb gyártó hasonlóképp a két kijelzős megoldás mellett tette le a voksát, de úgy, hogy a digitális műszeregység is eléggé nagy, így képes nagyobb helyigényű információk, például a navigáció megjelenítésére. Cserébe a másik kijelző nem annyira nagy, ami miatt viszont szórakozási célokra kevésbé alkalmas.
Mi lehet erre a megoldás? Egy újabb kijelző! Hiszen ha az első utasnak is van, akkor a központi kijelző lehet kisebb, már csak azért is, hogy helyet hagyjon az utasénak. Ilyen megoldással találkozhatunk a Porsche Taycanban, a Mercedes EQS-ben és a jelenlegi képernyőszám-bajnokban, a Honda E-ben. Apró probléma, hogy a műszerfalba épített harmadik képernyőnek általában a mérete és a formája is filmnézésre messze esik az ideálistól. Pillanatnyilag jobb megoldásnak tűnik az új Citroën C4-hez kapható, a műszerfal utas felőli oldalára rögzíthető tablet tartó.
Az érintőképernyőt azonban nem feltétlenül csak képi megjelenítésre alkalmazzák, illetve nem úgy, ahogy általában a központi egységet. Arról a megoldásról van szó, amikor ez érintőképernyő valójában kizárólag egy kezelőfelület. Ilyet találni a nagyobb Audik kardánalagútján és például a DS egyes típusaiban is. Szerintem ezek léte a leginkább megkérdőjelezhető, még akkor is, ha általuk megoldható, hogy egy felületen a kijelzés átkapcsolásával többféle rendszert kezeljünk. Egyrészt azonban a csak képként feltűnő, virtuális gombok megtalálása odanézést igényel, és a kezelésük visszajelzése sem mindig egyértelmű. Ezekkel azonban, példa rá az Audi, négyre emelhető a műszerfal közeli képernyők száma.
De még ez sem a vége. A jelenlegi csúcs a hat darab képernyő, amit a Honda E mutat fel. A három műszerfali érintőképernyő mellett kijelzőképet kell nézni a két oldalsó külső és a középső belső visszapillantó tükör helyett is. Ez aztán a képernyő hátán képernyő! Más kérdés, hogy mennyi az értelme. A külső tükrök kamerával és képernyővel kiváltása egyik irányból nézve nagy ötlet, mert nagy sebességnél a tükrök légellenállásnövelő hatása nem elhanyagolható. (Bár kérdés, hogy a megoldást szintén tartalmazó, az egykori berlini fallal vetekedő homlokfelületű Audi e-tron esetében mennyit számít ez valójában.) Ráadásul olyan területeket is képes megmutatni, ahova a tükör már nem lát, vagyis a holtteret is csökkenti. Ugyanakkor használatát nagyon nem könnyű megszokni, mert nem oda kell nézni, mint ahol a tükör lenni szokott, és a kijelzők képe sem nem olyan éles, sem nem olyan kontrasztos, mint egy jó tüköré. Ez utóbbi a probléma a hátsó kamera képét használó belső visszapillantó tükörrel is. A képe a látómező nagyságát leszámítva inkább zavaró, mint segítő. Ráadásul ez nem egyedi, nem csak a Honda E-ben szereztünk ilyen tapasztalatokat, hanem az elektronikus külső tükörrel megáldott Lexus ES300h-ban és Audi e-tron-ban, valamint az elektronikus belső tükörrel is kapható Lexus NX-ben is.
Lehet, hogy idővel beérnek ezek a megoldások, jelenlegi kivitelükben azonban nélkülözhetőknek tűnnek, hasonlóan a csak kezelőfelületként bevetett érintőképernyőkkel, például á la Audi. Bár nagyon látványos, a használati értéke jelen formájában mégis korlátozott az utasoldali műszerfali képernyőnek is. Vagyis ott tartunk, hogy két képernyő is elegendő lehet akár egy elektromos, akár egy belső égésű motoros, vagy hibridhajtású autóban is, a lényeg inkább az észszerű kialakítás.
Ebből a szempontból azonban kérdéses a felhasználás célja. Elektromos autóban például, ahol a szórakoztatás kiemelt fontosságú lehet, jó választásnak tűnik a lehetőleg fekvő formátumú és nagy méretű, akár 40 centi feletti átlójú központi érintőképernyő beépítése. Ennél már csak az lehet jobb, ha a kívánt feladattól függően a képernyő függőleges (navigáció megjelenítése és kezelés) és vízszintes állásba (szórakoztatás) is fordítható. Esetleg motorral is. És már van ilyen prototípus...
