Ezért adod el a kocsidat a kereskedőnek: mert félsz
Sok mendemonda kering arról, hogy a magánszemélyek miért adják el olcsóbban autóikat a rettegett autókereskedőknek, amikor privát úton értékesítve magasabb összegeket is bezsebelhetnének.
A cikket módosítottuk
A cikk kellemetlen visszahangot váltott ki, sokan sértőnek érezték, és mivel a cikk nem ezzel a szándékkal készült, a félreéthető részeket eltávolítottuk. Az írás azért született, mert vannak esetek, amikor az eladó autóra jelentkező vevő rossz szándékkal érkezik. Bárki kerülthet ilyen helyzetbe, általános jó tanács, hogy ha az autódat árulod, és ha rossz érzéseid vannak a telefon túlvégén beszélővel, akkor tedd le.
A szerző autókereskedő, a saját kellemetlen tapasztalait dolgozta fel.
A kérdés engem is foglalkoztatott egy ideje, ezért néhány hónappal ezelőtt közvélemény-kutatásba kezdtem az autóikat nálunk eladni készülők körében. A válaszokból kiderül, hogy temérdek oka van a gyors és biztonságos eladásnak, hiszen ahány ember, annyi sors és megannyi indíttatás. A beszámolók szerteágazóak, azonban vannak átfedések.
"A KERESKEDŐ OLCSÓN VESZ ÉS DRÁGÁBBAN AD!" - óbégat lenyomott capslockkal a skandáló online tömeg, anélkül hogy tovább boncolná a kérdést. Az igazság az, hogy egyetlen autókereskedő sem tudna a piaci árnál olcsóbban autót vásárolni, ha nem adná el neki senki. De ilyen mindig akad, és ennek egyik oka a félelem.
A Totalcart olvasó és általam megkérdezett eladók többsége már hallott a vevőket átverő, majd fenyegető autóvásárlókról. A csalássorozattal többször foglalkoztunk, ilyen esetet dolgoz fel a "Becsapott a vevő, amikor eladtam a Fordomat", majd a sikeres elfogásról szóló beszámolónk is. Az ehhez hasonló ügyek a vártnál sokkal mélyebb nyomot hagytak a jóhiszemű eladókban.
Néhányan csak olvastak a jelenségről, míg mások az ismerőseik átélt történeteit hallották és vannak igazi túlélők is. A többség ezért inkább eladja az autóját egy kereskedésben, minthogy nagyobb bevétel reményében kockáztassa nyugalmát és testi épségét - derül ki a válaszokból.
A megtörtént esetek jól szemléltetik a csalások menetét. A gyanútlan magánszemély meghirdeti az autót, majd kisvártatva felhívja egy állítólagos érdeklődő (aki lehet egy kedves női hangon megszólaló bértelefonáló is), hogy időpontot egyeztessen. A következő jelenet már az, amikor jelentős létszámfölényben megérkezik a galeri és belemásznak az eladó aurájába, majd heves alkudozásba kezdenek. Mennyi a vége? Őszintén kérdem!
Jobb esetben már a vásárlás előtt megtörténik a tulajdonos figyelmének aktív elterelése, vagyis maga a vezércsel, amikor a csomagtér bemutatása közben egy másik rossz szándékú inas olajat vagy egyéb szennyező anyagot juttat a hűtővíz-kiegyenlítő tartályba. (Az olajos/szennyezett hűtővíz kiegyenlítő tartály a motor költséges hibájára utalhat, leginkább a hengerfejtömítés problémájára.) A csaló vásárlók a művelet befejeztével felhívják a jóhiszemű tulajdonos figyelmét a mesterségesen előidézett, ám már fennállóként prezentált hibára, aki meglepődötten kénytelen tudomásul venni azt, mert nem tud mit tenni, hiszen a saját szemével látja, hogy baj van. Kommunikációjuk jellege ekkor elkezd megváltozni, a nyalizásnak nyoma veszik.
Ezen a ponton az eladás drámai fordulatot vesz és több lehetséges forgatókönyve van a történet folytatásának. Eladóként választhatunk a nyomott áron értékesítés vagy a bánatpénz kifizetése opciók között, amit a csalók követelnek majd a hosszú és felesleges utazás fedezeteként. Ha már belekeveredtünk, akkor járunk a legjobban, ha lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk rövidre zárni a dolgot és - fizetve vagy nem fizetve - mielőbb lelépni.
Mert ezek még a jobb esetek.
Sokkal nagyobb problémába ütköztünk, ha eredményes a biznisz. Miután az autó és a pénz valóban gazdát cserél, a csalók jellemzően röviddel a távozás után telefonálnak a pénz egy jelentős részének visszaszerzése reményében. A válaszadók agresszív kommunikációról számolnak be, és ezen a ponton gyakoriak a hatást fokozó fenyegetések is. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az adásvételi szerződés kötelező eleme az eladó címe, így az akkor már követelőzően fellépő csalók akkor is megtalálják az Ignis eladóját, ha az üzlet eredetileg egy benzinkúton köttetett. A lelki terror jelentős, gyakran a legkeményebbek is megtörnek, pláne amikor a csalás dinamikáját tökéletesre csiszolt ügyfelek emlékeztetik a jól nevelt apukát a családja és háza pillanatnyi épségére. Egy ilyen trip, vagyis a találkozás az eladók többségében örökre nyomot hagy.
Ritkán, de hozzánk is betérnek hasonló brigádok. Eleinte maga a csapat agya telefonált, de ezt idővel szűrni kezdtük, így áttértek bértelefonálókra. Ekkor egy kedves nő érdeklődik az autóról. Nem sejti még, de könnyen lebukik egy óvatlan félmondattal.
Néhány órával később már egy egész csapat levitál forró aszfalton és közlik, hogy a Porsche Panamerát kezdjük el beindítani, mert indulnának a próbakörökre. Elutasító válasz esetén méltatlankodás veszi kezdetét és egyre többen lesznek. Gazdát cserél a százas Marlboro, a kezdeti eleganciának lőttek, semmi nem utal a korábbi udvariasságra. Szerencsés esetben a kamerák láttán elhajtanak és a csúcstámadásnak hirtelen vége. Ezen a ponton azért mind elszívunk egy kávét.
Persze mi is szeretnénk eladni az autót, de már ismerjük a zsákutcákat. Ha próbakörre megyünk, azt alkudozás követi. Ha megveszik, visszahozzák. Ha nem hozzák vissza, akkor sem íratják át, és nekünk érkeznek a büntetések. Ha mi írjuk a nevükre és adótartozás miatt a papírokat lefoglalja a NAV, akkor tőlünk követelik a pénzt. Egy ilyen trip teljesen más jellegű élményt nyújt, mint olvasni róla az interneten, ezt garantálom.
Mit tanácsol a rendőrség?
A cikk témájával kapcsolatban megkérdeztem az ORFK sajtóosztályát, hogy nyilvántartásuk alapján történtek-e hasonló ügyek az elmúlt években. A Kommunikációs Szolgálat munkatársa válaszában elmondta, hogy a rendőrség nem vezet statisztikát az ilyen jellegű bűntényekről, és jelenleg nem tudnak csaló autóvásárlásra szakosodott bandákról. Kérdésemre, hogy mit javasol a rendőrség, amikor észrevesszük, hogy csalók próbálnak átverni, vagy már fenyegetőznek is azt a javaslatot kaptam, hogy az adásvételi megkötése előtt mondjuk el az autó hibáit és ajánljuk fel az átvizsgáltatás lehetőségét egy szakszervizben. Így később nem lesz miért reklamálni a vevőknek. Ezt megpróbálom elsütni a következő, harmadik típusú találkozás alkalmával és beszámolok a fogadtatásról.
Tehát az a megkérdezettek többnyire azt vallották, hogy félnek magánúton eladni az autóikat, és félelmüket a néhány százezer forinttal magasabb eladási ár sem kompenzálja. További érdekesség, hogy a válaszadók tudják, hogy a gazdaság mozgatórugója a pénz áramlása, és hogy az autójukon megkeresett zsozsót a kereskedő éppúgy elkölti majd valahol, ahogy ők is teszik azt a kapott összeggel.
Számukra megnyugtató, hogy a kereskedő nemcsak pénzt számolva röhög a markába, hanem átvállalja a szavatossági terheket is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor a másfél milliós Corolláért 1,3-at ajánlunk, akkor nem csak a kétszázezer forint nyereséggel kalkulálunk, hanem egy kevésbé őszinte tulajdonos esetében az olajfogyasztós motor félmillió forintos javításával is. Persze tudjuk, hogy mindenki az igazat és csakis a színtiszta igazat mondja el az autójáról, de azért megesik, hogy a csiga is elesik.
Szomorú, hogy olyan világban élünk, ahol az emberek nem adhatják el autóikat teljes nyugalomban, mert már nem csupán vásárláskor, hanem eladáskor is félniük kell. Az autókereskedők sem elsőáldozó lányok gyülekezete, de bármelyik cég átvilágítható, és a vélemények alapján dönthetünk az üzletelésről. A felvásárlás létjogosultságát az igények tartják fenn, mert sokaknak ez inkább segítség, mint gátlástalan lehúzás.
Amíg egyesek pazarlásként látják az autókereskedésben való értékesítést és sosem üzletelnének velünk, akik már találkoztak a rossz figurákkal, inkább kihagyják a következő lehetőséget. És ez így is lesz, amíg a rendőrség ilyen esetre a szervizben való átvizsgálást ajánlja, és nem azt, hogy hívjunk rendőrt. Csoda, hogy lassan mindenki paranoiás?
Ha volt már részed hasonló sztoriban, írd meg nekünk kommentben!
Trükkös adásvételik, vigyázat!
Néhány trükköző kereskedő csal az adásvételi szerződésekkel és végül az eredeti tulajdonosok nevéről adja el az autót. Ilyenkor jogilag nem a nepper, hanem az előző tulaj vállalja tudta nélkül a szavatossági kötelezettséget. Vannak esetek, amikor hamisított adásvételivel operálnak az eladók, és olyan is előfordul, hogy a szerződés kisbetűs része tartalmaz erre vonatkozó kitételt. Jó tanács, hogy mindig olvassátok el a teljes szerződést, mielőtt aláírjátok!
