Richard

Langaléta atléta

Száznegyven felett már be kéne hasalni az idom mögé, ha bírnék a púpos tanktól. Nagyon lapulni kell ahhoz, hogy szélárnyékba kerüljön az ember. Egyébként meg teljesen mindegy, hogy milyen testtartást veszünk fel, a Daytona meg sem rezdül, mintha sínen menne előre jóval kétszáz felett is.

Olcsó, de használható

A CMS márkanév még nem nagyon ismert a motorosok körében. A Portugáliában működő sisakgyár termékei nemrég jelentek meg nálunk. Elsősorban a kispénzű motorosokat célozta meg, hiszen már 13900 forinttól lehet sisakot kapni tőlük. Tesztsorozatunkban kipróbáltuk, mit tud egy olcsó márka legdrágább képviselője. Ha már ott voltunk, szemügyre vettük az egyik középmezőnyöst is.

Sportos brit úriember

A Triumph Sprint köszöni szépen, jól van. Az angol gyár sportos túramotorja szerényen meghúzódik a modellpalettán, három év alatt alig változott. Idén kicsit leadott a szerénységéből, 10 lóerővel erősebb lett. Arra gondosan ügyeltek, hogy ahol számít, igényes legyen a motor, így kapott alumínium vázat, lengővillát, jó fékeket és egy nagyon szép burkolatot. De ami nem befolyásolja a menetteljesítményt vagy látványt, azt bizony elnagyolták. Ezért viszont olcsó. Már amennyire egy Triumph olcsó lehet.

Nehéz választás

A sportos túramotor már egy létező kategória volt, mikor megjelent 1990-ben a Kawasaki ZZR 1100. A hátsó ülés alatt díszelgő Gran Tourismo felirat viszont azt jelentette, hogy a Kawasakinál nem annyira a sportos menettulajdonság elérése végett raktak 148 lóerős blokkot a vázba, hanem azért, hogy utazás közben, teljes terhelésnél is mindig rendelkezésre álljon a megfelelő teljesítmény. Emellett persze a végsebesség is igen magas volt, a ZZR 280 km/h-val egészen a Honda CBR 1100 XX megjelenéséig a leggyorsabb motor maradt, ami hét évet jelent a csúcson.

Guruló bevásárlószatyor

Még nem akkora, hogy beszoruljon két autó közé a dugóban, de mégis nagymotor. A csomagterébe akár két sisakot is el tudok rejteni, és akkor még mindig van hová rakni az aktatáskát. A Beverly olyan nagyrobogó, ami pont a használható mérethatáron belül maradt.

Robogó teherautó

Elvisz negyedtonnányi terhet, de közben olyan lassú, hogy első számú közellenség vagyok vele az úton. Amíg áll, ki bírnak kerülni, de miközben harmincöttel megyek a buszsáv mellett, szinte érzem a többi közlekedő felém áradó gyűlöletét.

Járt úton

Első látásra a Harley-Davidson Ultra Classic formái jutnak az eszembe annak ellenére, hogy a hasonlóság ellen kézzel-lábbal tiltakozik a BMW-képviselő, aki átadja nekem a tesztmotort. De hiába, ez a deja vu érzés természetes akkor, ha egy olyan területre akarnak befurakodni, amit az említett amerikai motor hódított meg először. A BMW R 1200 CL akaratlanul is mások által járt útra lépett. Az már a marketingeseken múlik, hogy végig is megy-e rajta?

Szárnyas fejvadász

A Nolan N 82 alakján kétségtelenül felismerhető, hogy a tervezője az X-lite X 901-et akarta lekoppintani. Szebben mondva: hasznosította annak tapasztalatait. Ipari kémkedésre ebben az esetben viszont nem kell gyanakodni, mert a két márka egy gyár középkategóriás és professzionális sisakjait takarja. A Nolan N 82 esetében csak annyiról van szó, hogy elérhetőbb áron juthatunk hozzá egy olyan sisakhoz, ami a versenypályán is megállja a helyét.

Mechanikus fejgép

Kiálló alkatrészek hiányában nincsen semmi, ami megakasztaná az áramló levegőt, pont ott púposodik, ahol egyébként légörvények lennének. Mindez a számítógépes és légcsatornás tervezés eredménye. Az X-901 légellenállási értéke (cv) 0,2475. Ez félelmetesen jó a hagyományos formájú sisakok 0,250-éhez képest.

Párnás osztály

Amióta az X-lite levált a Nolanról, a túramotorosok mintha a háttérbe szorultak volna. Az X-902 nagyot durrant, de ezt elsősorban a pályára tervezték. 2003-ban végre kibocsátotta a bergamói gyár az X801-et, amit elsősorban nekik szántak. Azonban ezt is használhatják versenyzők is, mert X-lite minden zárt modelljének van pályára alkalmas változata.

Az élő cáfolat

Az autós-motoros világnak meg vannak a maguk babonái és közhelyei. Kezdetekben mindenre, ami japán volt, azt mondták, hogy "nem tartós", "rohad a kasznija", meg "szétpörgi magát". A motorokra különösen ez utóbbit fogták rá, és példálóztak a nagypapa BMW-jével, hogy bezzeg az milyen régóta szolgál már! Igaz, hogy csak hetente egyszer veszik elő, és minden vasárnap délelőtt bütyköl rajta az öreg, de az motor lesz még húsz év múlva is! "De ezek a pörgős japán szemetek..." És csak legyintettek egyet.

Nem lett belőle mindenes igásló

Minden veteránjármű egy darab történelem. Ez közhelynek hangzik, de képzeljük csak el, mennyi mindenről tudna mesélni egy hetven évvel ezelőtt készült jármű, amíg a csillogó kirakatból a gazdag vevőt kiszolgálva eljutott sok-sok évvel később egy fészer sötét sarkába? Második életük akkor kezdődött, mikor felújítva, féltve őrzött darabjai lettek egy gyűjteménynek.