Hogyan nem vettem francia autót – au revoir, Zoé!

Akasztják a hóhért, avagy az Autórevizor is felült a szopórollerre. Úgy kezdődött, hogy eladtam a Konát. Pont a nagy áresés előtt, ezzel speciel szerencsém volt. Nem úgy a Teslával. Szerintem Elon Musknak be volt állítva egy hirdetésfigyelője a HaHun, mert amint felraktam az autót, úgy levitte az árakat, hogy a piac azóta sem tért magához.

Olyan áron tettem fel, hogy garantált volt az egy héten belüli eladás. De nem így lett. Nosza, akciózzunk! Elonnál azonban volt még egy ász, fizetőssé tette a Supercharger állomásokat. Pont egy négynapos szabadságon voltam Spanyolországban, így nem tudtam részt venni az ingyenes Free SUC siratón, amit a Teslás közösség szervezett. Megint lejjebb vittem az árat, majd megint. És ismét. Ám amikor már úgy gondoltam, hogy nyugdíjas éveimben majd a Model 3 akkujaiba termeli a nap az energiát, megcsörrent a telefon, és a pofátlanul alacsony áron meghirdetett autót – némi alku után – elvitte az azóta is boldog új tulajdonos.

És hirtelen nem volt autóm. Egyszerűen revizor lett belőlem, autó nélkül. Emlékszem, egy szeles vasárnap volt, a hétfői és keddi napom tele volt munkával. Egyetlen nyomorult kerékpár szomorkodott a kerti faházban, ezzel csak nem indulhatok el egy Szigetszentmiklós-Budaörs-Törökbálint túrának- mondjuk lenne sportértéke, az már biztos. Autóbérlés: ez fog kihúzni a csávából. Ám felcsillant egy kósza reménysugár, fater már nem használja minden nap az autóját, hátha kölcsönadja a féltve őrzött családi ereklyét. Kölcsönadta.

Így esett, hogy a hétfőt Ignáccal, a strandkorlátkék színű, metálfényű csodával kezdtem meg. 2005-ös, rozsdamentes, valós 69000 kilométerrel. A Suzuki Ignis három napig boldogított. Mondjuk nem volt: fantomfékezés (kanyarodás és gyorsítás közben nem satuzott be az elektronika attól félve, hogy beleszaladok az előttem lévőbe), egyszer sem törölt feleslegesen az ablaktörlő, egyszer sem nyílt ki random a bezárt autó, soha nem villogott rám a szembejövő az automata reflektor miatt – viszont több mint tízezerért tankoltam a kúton... ez otthon töltés mellett majd' félhavi üzemanyag a villanyautóba.

Mindeközben folyt az intenzív autókeresés, HaHu böngészése, és kereskedők/eladók tucatjával is beszéltem. Mivel napi 120-150 kilométert mindig megyek, egy 200 kilométert akár télen is teljesíteni tudó elektromos autó volt a cél. Mindenképpen olyat szerettem volna, ami még nem volt – szakmai kíváncsiságomat is kielégítendő. Mindig is érdeklődéssel figyeltem a Zoékat, így hát rá esett a választás. Öt egész napig.

A villanyautózás kompromisszummal jár. Ám a Renault Zoe birtoklása még több kompromisszummal és lemondással, így csakis rendkívüli hidegvér birtokában érdemes belevágni. A Facebook csoportjukban időnként felbukkanó érdeklődők egy része sírva menekül, amikor visszaolvassa azokat a hibákat, melyeket az autó produkálni tud, de a fő probléma röviden a következő:

Tudni kell, hogy a Zoe fedélzeti töltője igazi egyéniség – Chameleon néven „anyakönyvezték”. Ezzel kapcsolatban két tábor áll szemben egymással. Mindkét fél felé mély tisztelettel viseltetek, így nem foglalnék állást, de megpróbálom megvilágítani a helyzetet – a lehető legegyszerűbb módon. Az egyik fél szerint az egyfázisú töltés (az EVSE – az autóhoz kapott konnektorba dugható töltőkábel – jóvoltából is így tölthető) négyféle hibát is okozhat a fedélzeti töltő speciális kialakítása miatt. Ugyanis az autó képes egy és három fázison is tölteni. A másik fél véleménye szerint nem ez történik, hanem a három fázisú töltésnél egy fázis vizsgálatával dönti el az autó, hogy egy- vagy háromfázisú töltést kap-e. Ha pont kimarad az a fázis, amit vizsgál, akkor úgy észleli, hogy csak egy fázison töltjük, és kész a baj. Abban viszont mindkét fél megegyezik, hogy egyfázisú 16 Amperes vagy kisebb töltés esetén a töltési veszteség 30 százalék körül alakul. Ez azért jelentős. Viszont mellette szól a gyors AC töltési sebessége, hatótávja és az ára.

Műanyag mennyország

Ha valaki beül egy 2018 előtt gyártott Zoéba, és gerjed a műanyagokra, bizton állíthatom, hogy folyamatosan orgazmusközeli állapotban fog közlekedni. Szerintem anno még az ülések is műanyagból voltak kiöntve, csak utána váltottak szövetre. Mondjuk a komfortérzet megmaradt a menzai műanyag ülőkéjű, fémlábú székek szintjén. Éppen ezért a 2017-18-tól gyártott R90 és R110 típusokat a 41kWh akkumulátorral először elvetettem, majd legyűrtem az ellenérzéseimet. A hatótávot tudják, a belteret megszokom, ha nem, akkor pedig túladok rajta. De azért képbe került a 2019-ben gyártott, faceliftes 52kWh akkukapacitású modell is. Sokkalta vállalhatóbb beltérrel.

Keresés 1.0

Nos, a magyar piacon árult autók nagy része a Life felszereltségű alapmodell. Enyhe túlzással fater Ignise hasonlóképpen extrázott, csak szebb a belseje. Az alapfelszereltségű darabok sok esetben autómegosztóknál „dolgoztak”, és ennek megfelelő lerúgott állapotban vannak. Szinte mindegyiken 4-5 elem fújkálva, változó minőségben. A kopogós műanyagokon karcok garmadája. Azért öt év körüli autók esetében szebbet vár az ember. Volt egy-két jobban felszerelt modell, jellemzően magánszemélyeknél, tavalyi áron. Ők még nem jöttek rá, hogy változik a piac, ennyiért idén nem lehet elektromos autót eladni.

Mivel idő (és autó) hiányában voltam, ismét felülkerekedtem az ellenérzéseimen és lefoglalóztam egy facelift előtti példányt, ami két nappal később vizsgázott. De sajnos a kereskedő benézte a dátumot, a vizsga másnap lett volna, ahová annak rendje-módja szerint nem vitte el. Én nem tudtam még napokat/heteket várni, így más megoldás után kellett néznem.

Keresés 2.0

Ismét nekiindultunk a keresésnek. Foglaló vissza, és már csak a facelift utáni Zoékat kerestem. Leginkább 2020-as gyártási évtől, kb. nyolcmilliótól indulnak, tízig bezárólag. Lassan Model3 áron. Van egy-két cég, mely nem létező autókat árul; majd érkezik, és hozunk ugyanilyet felkiáltással. Több mint idegesítő. Van olyan kerti nepper, aki felrakja rendszámmal, rendszám nélkül – félmillió különbséggel az árban. Néhány magánszemély aranyáron hirdeti, mások pedig olyan állapotban, hogy a kiganézott disznóól szebben néz ki. Ezt kíváncsiságból felhívtam, de kiderült, hogy nem is biztos, hogy eladó...

Messze vidéken találtunk egy ígéretes darabot, jó volt az ára, és tizenpárezer kilométert futott csak – mi baja lehet? Nosza, gyors szervezés, irány a messzeség. Megérkezünk, körbemérem- ez nagyjából oké. Diagnosztika- sok hibakód, ebből három élő, tehát jelenlévő, köztük egy BMS -fedélzeti töltő áramkör probléma. Felhívom a téma egyik szakértőjét, csak további vizsgálatok deríthetik ki, hogy mennyire komoly a meghibásodás, de van esély egy félmilliós javításra. Mellette még parkolófék, klíma és egy biztonsági övcsat elektromos hiba. Tényleg hisztis. Francia fórumokon tárgyalják az esetet, 800 és 3000 euró közötti javításról beszélnek. Persze mennyivel jobban hangzik eredeti nyelven: charge batterie aléatoire. Magyarul hol tölt az autó, hol nem.

A viszonylag gyakrabban előforduló Zoe hibák:

Battery Charging Impossible hibaüzenet a műszerfalon – épp nem tudsz tölteni. Elmúlhat magától, ha bezárod az autót tíz percre, vagy másik töltőn lehet, hogy tölt az autó. Legrosszabb esetben szerviz.

Külső hőmérséklet jeladó hiba – ilyenkor nem, vagy rosszul fűt, hűt az autó. Szervizben harmincezer forint a javítás, Aliról rendelve az alkatrészt kb. 3000 Ft. Amúgy ez a jobb oldali tükör alján lévő pöcök.

Csak egy garnitúra (4db) TPMS szenzort tud kezelni az autó, így kerékcsere esetén újra kell tanítani, kalibrálni az újakat – szervizben. Állítólag az újabb ZE50 már tudja kezelni a második garnitúrát is. Megoldás lehet még a szenzorok klónozása – szervizben.

Szoftverhibákkal, frissítési problémákkal is gyakran találkoznak a tulajdonosok. Ez sokszor megoldódik magától, esetleg a márkaszerviz frissítése segít. Vagy ront a helyzeten, de ez nem saját tapasztalat, fórumokon több ilyen esetet olvastam.

A felsorolt problémákban az a közös, hogy olyan, mint az emberi élet. Bármelyik képes csak úgy magától elmúlni.

Itt döntöttem el, hogy kell a tökömnek Zoe.

Ami vicces, hogy 2020 környékén képtelen egy autógyártó legyártani egy elfogadható minőségű, legalább egy-két évig hibamentes autót olyan beltérrel, hogy nem küszködsz hányingerrel, ha beülsz – ez katasztrófa. És ez az elektromos autógyártók nagy részére igaz. Valahogy így történhet a gyártási folyamat: Hi, Pierre (Hans, Jürgen, Seo-jun, Haruto – tetszés szerint beilleszthető) maradt itt néhány kapcsoló, váltókar és gomb, na meg pár tonna műanyag zongoralakkal leöntve a kilencvenes évekből – leselejtezzük? Dehogyis mérnök úr, jó lesz az új elektromos modellbe! A másik véglet a bazári ledsorok, kijelzők, akváriumok meg hableányos szökőkutak... kinek gyártanak autókat?

Ennek ellenére szeretem az elektromos autókat. És veszek is egyet a közeljövőben. Milyet? Nem tudom még, de van egy-két elképzelés. Azt azért szeretném kijelenteni, hogy nem akartam bántani-megbántani a Zoe tulajokat, ha messziről hunyorítva nézzük, jó kis autó ez, leszámítva azt a néhány kapitális hibát, amit a gyártó elkövetett. Amúgy meg is fejtettem a Zen felszereltséget miért hívják úgy, ahogy. Mert kell egyfajta buddhista világnézet ehhez az autóhoz. De persze azért ne felejtsük el, hogy sok ezer Zoe szaladgál többé-kevésbé problémamentesen az utakon.

A saját válságomat enyhítendő, vidékről hazafelé úton felhívtam Krisztiánt a Jazz Farmon, és megkérdeztem: van azonnal elvihető/eladó Jazzetek holnap reggelre? Van – felelte. És másnap reggel elhoztam egy hófehér Jagu Honda Jazzt. Mert dolgozni kell valamivel. És a Jazz örök és elpusztíthatatlan. Vagy az a rock?

Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!