hirdetés

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/rrsport42/.gdata/cikk/rangeroversportsc_040.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 303px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 180px;
margin-left: 30px;
width: 400px;
}

Masszív, de sportos, ilyennek kell lennie

A valóságban persze vélhetően nem pont így történt. Valahogy úgy
képzelem, hogy
mindenképpen akart a gyártó egy olyan csúcsmodellt, amelyik erősebb,
mint a riválisoké. (Még ma, a Sport eljövetele után bő egy évvel
sem sok erősebb SUV van piacon, és azok is jóval drágábbak. Példának
okáért az 510 lovas Mercedes ML 63 AMG majd négymillióval, vagyis
20%-kal drágább, így tulajdonképpen talán még riválisnak mondható, de
mondjuk a 450 lóerős Cayenne Turbo 30 millió feletti árával már
egyértelműen más ligában versenyez.)

390 lóerő, 550 Nm

Nagyon sok pénzt persze nem akartak kiszórni az ablakon
fejlesztésekre, jól tudták, a brutális szörnyeteg így sem lesz olcsó.
Körülnéztek hát a fészerben, nagy fejvakargatások közepette
kitúrták a Jaguar 4,2 literes, kompresszoros V8-asát, és az
elégedettség meleg, semmihez sem hasonlítható érzése áradt szét
szívükben.

Ideális játszópajtás nagyon gazdag favágóknak

A jól végzett munka után egy méregdrága étteremben vacsoráztak. Jól
esett a falat. Nem sokat beszélgettek, de nem is volt rá szükség.
Mosolyogtak belül,
tudták, ha kész lesz, nagyon fogják szeretni. Ők. És azok a
boldog kiválasztottak, akik látják, amit ők, érzik, amit ők, és persze
elég jómódúak ahhoz, hogy ne csak a kirakatban nézegessék. A
presztízsre koccintottak azon az estén.

Teszt: Range Rover Sport 4.2 V8 S/C - 2006.

És valóban. A Range Rover Sport S/C-nek
a presztízs a legerősebb fegyvere. Tulajdonképpen mindegy, mit
tud, a vásárlóközönség java nem versenyautóra, vagy terepjáróra,
vagy a kettő egyvelegére vágyik, hanem egyszerűen szeretne valamit, ami
elegáns, és persze nagyon nagy. Ebben a kategóriában a méret a lényeg.
Sok méter hosszú, sok tonna nehéz, és persze sok-sok-sok lóerős. Meg a
nyomaték!

A kép is szép, de még fontosabb,
hogy ki tudott jönni a 15 centi mély sárból

A városi forgalomban
egy ilyen óriással egyébként sem nagyon lehet pattogni, de hegyi
szerpentinen sem láttam még soha vadul, füstölő, csikorgó gumikkal
kanyarodó X5-öst vagy ML mercit. Miért nem elég szabadidőautó-rajongó
embertársaimnak egy háromliteres dízel?

Ne írjanak levelet, tudom a választ. Több ilyen jellegű autót volt
már szerencsém kipróbálni, és azt hiszem, ha tehetném,
én sem elégednék meg egy kerregő dízellel, ha gurgulázó V8-as
benzinmotorra is futná a pénzemből. Viszont akkor legalább ki is
taposnám a lelkét, ha már van neki.

Egyszerű, de frappáns

A tesztautóval különleges élmény közlekedni. A 7,6 másodperces
gyorsulás még személyautók között is erős, egy majd' 2,6 tonnás
szörnyetegtől egyenesen csodálatos teljesítmény, de most nem ez a
lényeg. Ha az ember sokféle autót vezet, előbb-utóbb megtanulja
különválasztani az erő jelenlétét a gyorsaság élményétől. A
RangeRover tehát nem a gyorsulásával nyűgözött le, hanem 390 lóerejével
és 550 Nm-es nyomatékával. Az elementáris erő szinte kézzelfogható, a
V8-as hangja meg, ahogy mély morgásból vehemens üvöltéssé fajul, maga
az adrenalin.

A köves, sziklás talaj sem jelent gondot a Sportnak

A lelkes motorhoz természetesen kivételes futómű is jár. Az
autóban elöl-hátul független, elektronikus vezérlésű légrugós
felfüggesztések vannak, a nyugodt vagy éppen sportos viselkedés
jegyében a Dynamic Response névre keresztelt rendszer támogatja a
csillapítást. A rendszer egy hidraulika segítségével a stabilizátorrúd
két végénél változtatja a nyomást.

Vonalzóval tervezték, az biztos, de akkor is gyönyörű

Ha éppen úthibát észlel, puhít, ha kanyarodunk, és merevségre,
tartásra van szükség, bekeményít.
Az effajta rendszerek azonban csak a sajtóanyagokban működnek
tökéletesen, a 275/40-es gumikkal és a 20 hüvelykes felnikkel
éppúgy nem lehet csodát tenni, ahogy a hatalmas tömeggel sem.

A Sport tehát nem kifejezetten kényelmes, sőt tulajdonképpen eléggé
ráz, ugyanakkor kanyarban is csak hatalmas tömegéhez képest fickós.
Pont olyan, mint egy szumóbirkózó.
Bődületesen erős óriástestéhez képest meglepően fürge, de nem
veheti fel a versenyt ésszerűbb keretek közé szorított vetélytársaival.
2,6 tonnás tömegével a Sport még kategóriájában is nagynak számít,
2-3-400 kilóval nehezebb a vetélytársaknál, márpedig azt érezni; de nem
fékezéskor. A Sport az elülső négydugattyús Brembo fékrendszernek
köszönhetően hihetetlenül jól lassul. Mintha két tonnát sem nyomna.

Kicsit molett, kicsit faros, mégis csuda kívánatos (jé, ebből vers lett)

Ijesztő látni, még ijesztőbb hallani a száguldó óriást

Ha egy autóval túl gyorsan megyünk be egy lassú vagy közepesen gyors
kanyarba,
jellemzően nem fordul el, hanem elkezd síró gumikkal csúszni a
kanyar külső íve felé, ami jobb esetben szalagkorlát, rossz esetben
szakadék vagy a szembesáv. A tesztautó a nehéz V8-as motor miatt olyan
vehemenciával képes űzni ezt a szörnyű játékot, hogy az már
ijesztő.

Eddig csúszott, innen már gurult

Ha azonban eltaláljuk a bemeneti sebességet, a Range Rover Sport
még kövér fenekét is hajlandó megmozdítani azért, hogy gyorsabban
elforduljunk, és vidámabban teljen a drága idő. Meglepődnék
mozgékonyságán, ha nem tudnám, hogy szumózik.

Azok az emberek, akik a Sportot választják, ritkán kerülnek majd
ilyen szituációba. A mindennapokban csak annyi negatívumot érzékelnek
majd, hogy a rugózás kicsit keményebb annál, amit megszoktak, meg hogy
a nyomvályúk megvezetik a széles gumikat.
Viszont luxuskörülmények között pillanatok alatt felgyorsulhatnak
200-ra, és még ott sem hallanak semmiféle zajt, ami egy fikarcnyit
is rontaná komfortérzetüket. Az automata váltó is nagyon szépen
váltogat, és a sport üzemmód remekül használható.

Van a Sportnak még egy érdekes tulajdonsága. Akármerre járunk,
akármerre nézünk, nem látunk embereket hátulról. Ámul és bámul a
kisgyerek meg a benzinkutas az útszélén, aztán amikor elmegyünk
mellettük, és belenézünk a tükörbe, még mindig ámulnak, és mi még
mindig az arcukat látjuk. Nem csoda, a narancssárga szín nagyon jól áll
az autónak, a 20-as kerekek észbontóan nagyok, és a dizájnjuk is szép;
a géppuskacső-hűtőrács személyes kedvencem.

Egyszerre sportos, konzervatív és gagyi

A Terrain Response kapcsolója,
a hasmagasság-állító és
a felező gombja

A beltér kissé eklektikus.
A bőrülések elegánsak, de az ajtó műanyag hatású fabetétje,
valamint a középkonzol egyszerű műanyag gombjai nem illenek a képbe.
Fura, hogy ugyanazok a gombok a
Discovery
konzervatív belsejében tetszettek, de ebben a sportos, modern
környezetben valahogy szúrták a szemem. Összességében persze nem
annyira hangsúlyos dolgok ezek, hogy igazán elrontsák a hangulatot. A
Sport utastere ezen apróságok ellenére is elegáns, sportos, és
legfőképp hatalmas.

A Range Rover Sport a Discoveryre épül, igaz, 14 centit kiharaptak a
kasztni közepéből.
Valahol a Range Rover és a Discovery között helyezkedik el, és
mint igazi Land Rover természetesen nem engedheti meg magának, hogy
félvállról vegye a terepjárást. Amikor a tesztautót elhoztam, azt
mondták, ahol a Discovery elmegy, a Sport sem kerül bajba.

Megemelt hassal gond nélkül mászott át a buckákon

Ezt azért csak fenntartásokkal hittem el, és az Adventure Parkba
érve azonnal megemeltem a hasmagasságot, biztos, ami biztos. Nehogy
aztán én is
megzúzzam az első lökhárítót .
A Sportot ugyanazzal a Terrain Response rendszerrel szerelik, mint a
Diszkót, nem részletezném. Aki nem tudja, miről van szó, kattintson
ide.

Nem ér le az első lökhárító sem

A sportos gumik csúsztak a nedves, agyagos talajon. Érdekes módon ez
nem a hegymászást, hanem a biztonságos ereszkedést akadályozta jobban.
Míg
a kaptatókkal semmi gond nem volt, a lejtőkön állóra fékezett
gumikkal csúszott le az autó, de szerencsére a kevésbé meredek
részeken már volt elég tapadás, hogy ne a fára csavarodva végezze
szegény.

Ahogy a
Discoveryn, a
Sporton sem fogott ki az Adventure Park.
A sportos gumik ellenére elment mindenhol, sem a hasa, sem a
lökhárítók nem akartak leérni. A Sport tehát hű maradt elődeihez, de ő
már nemcsak hegyet tud mászni, az aszfalton is betyár. Irdatlan
tömegéhez képest legalábbis mindenképpen az.

Teszt: Range Rover Sport 4.2 V8 S/C - 2006.