Köpök a sírotokra

A V8-as gombnyomásra indul. Maximális teljesítménye 388 lóerő, csúcsnyomatéka 530 Nm, ennek ellenére alapjáraton olyan halk, hogy simán megpróbáltam ráindítani. A 7G-TRONIC váltó karja a kormány mellett van, akár a GL-ben, ezeket a kocsikat elsősorban nem nekünk, európaiaknak találták ki.

M, S és C mód közül választhatunk úri kedvünk szerint: M, mint manuális, S, mint sport és C, mint komfort fokozat. Furcsa mód mindháromnak van értelme. Komfort módban a CL 500 illedelmesen gyorsít, a fordulatszámmérő mutatója az alsó tartományban marad, ha nem tudnánk, hogy ez a kocsi képes rá, hogy 5,4 másodperc alatt felgyorsuljon százra, 8 másodperc körüli gyorsulást saccolnánk neki.

És itt ugorjunk vissza a nyitó gondolathoz. Ígérem, mindjárt leírom azt is, mi történik, ha kinyomjuk a szemit, de higgyék el, ez az autó komfort fokozatban adja a legtöbbet: olyan, mint egy jó pszichológus, segít, hogy tökéletesen megszüntessünk minden belső feszültséget. Egyrészt ott a boldog tudat, hogy azért tudnék én gyorsan menni, ha nagyon akarnék, másrészt viszont ott van a még ennél is kellemesebb gondolat, miszerint egyáltalán nem akarok.

Nem akarok gyorsan menni, és kész. Minek az? Az ember a volán mögött szinte nem is érti, hová rohannak a többiek, miért tolakodnak, miért dudálnak és idegeskednek. Soha ilyen illedelmes résztvevője nem voltam még a forgalomnak, mint ebben a kocsiban. Mindenkit beengedtem, nem száguldoztam, nem tolakodtam, csak gurultam, hallgattam a rádiót és földöntúli nyugalommal szemléltem a nép egyszerű gyermekeit boldog elszigetelődésemben.

Tényleg csak a teszt kedvéért próbáltam ki a sport és a manuális fokozatot. Kellemes volt, tulajdonképpen még jobb is annál, amire számítottam, legfőképp mégis csak arra volt jó, hogy meggyőződjek arról, amit egyébként is tudtam: a CL500 luxusautó, nem sportkupé.

A CL futóműve nagyon kényelmes. Nem bólogat, oldalirányban viszont dől azért a kasztni a kanyarokban. Ahhoz képest, hogy mekkora bálna, kecsesen mozog, de csak ahhoz képest. Mégiscsak két tonnát nyom. Még bekapcsolt ESP-vel is jó játék a közel 400 lóerő a hátsó tengelyen, a CL feneke gázadásra azonnal kitör a kanyarokban, vagyis kitörne, ha az elektronika nem állítaná meg.

Nincs borzalmas kanyarsebesség, játszani azonban ettől még remekül lehet. Pláne, ha az ESP-t is kikapcsoljuk. Ilyenkor már észnél kell lenni, 388 lóerő nem tréfadolog, a CL hamar őrült driftelésbe kezd, ha túladagoljuk a gázt. Sport módban is elég jól használható, ilyenkor természetesen sokkal közvetlenebb és agresszívabb a gázreakció, de manuális módban a legjobb.

A sebességváltó a kormányról vezérelhető. Nem nagy fülecskékkel, mint az igazi sportkocsikban, hanem pici, a kormány fonákjára applikált gombokkal. A fül egyértelműen jobb, hiszen könnyebben elérhető, de ezt a gombos változatot is meg lehet szokni.

Sajnos a V8-as még csúcsra járatva is illedelmes marad, nincs üvöltés, nincs visítás, csak szolid, igaz, hamisítatlan V motoros brummogás. Ez azonban egyáltalán nem számít egy fikarcnyit sem, hiszen a CL 500 nem sportkupé, hanem luxusautó. Tud kemény is lenni, ha muszáj, de valójában nem a teljesítményével kényeztet, hanem azzal, hogy olyan környezetet teremt, melyben tökéletes komfortban, nyugodt felsőbbrendűséggel szemlélhetjük embertársainkat. Nem hangzik valami szimpatikusan, ennek ellenére jó érzés, higgyék el!

A tesztautót a Planet Rent Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.