A Passat gyilkosa

Eddig szentül meg voltam győződve, hogy a Škodánál létezik egy hivatásos rontópál-brigád, amely vigyáz rá, hogy a csehek ne készítsenek vonzóbb autókat, mint a Volkswagen vagy az Audi. Sok apró jel erősítette bennem a meggyőződést: minden modellen akadt néhány minőségérzet-romboló felület, rossz arányú forma vagy elavult műszaki megoldás, amivel előre engedték a házon belüli konkurenciát. A tavaly bemutatott második generációs Superb is jól passzolt a képbe: ugyan nem 90-es évekbeli műszaki alapokra épül, mint az elődje, de a megnyújtott Passat padlólemezre esetlen arányú karosszériát készítettek. Hátul az ormótlan csomagtartó, elöl pedig a szomorúbohóc-szemekre emlékeztető fényszórók rontják el az összhatást, így hiába olcsó, hatalmas és ötletes a Superb, mégsem venném meg, ahogy nyilván sokan mások sem. Az új Combinál azonban látványosan rosszul dolgozott a szabotőr-brigád.

Már az is meglepő, hogy egyáltalán elkészülhetett a kombi, hiszen így újabb frontot nyit a Škoda a házon belüli versenyben. Ráadásul a puttonyos változaton kijavították a szedán furcsaságait. Az új hátsó résszel helyrebillentek a karosszéria arányai, és még a Superb tekintetét is meg tudták szelídíteni egy apró trükkel: a krómozott fényszórómosó-fedéllel látszólag megváltoztatták az első lámpák vonalvezetését. Azon persze jót derültünk az újságíró kollégákkal, amikor a bemutató elején levetített kisfilmben a formatervező csapat vezetője divatteremtő dizájnról és sportos tetővonalról beszélt, hiszen az autó így sem tűnik érdekesebbnek, mint egy Fabia vagy Octavia kombi – sőt, hátulról nézve kifejezetten sivárnak éreztem – de tisztességes átlagautó lett, ami nem riasztja el a vásárlókat, és megtartotta a szedán értékes tulajdonságait.

A Superb a kezdetektől a helykínálatával nyerte magának a legtöbb vásárlót: már az első generáció is hatalmas lábteret kínált, hiszen a sofőrös autónak árult kínai Passatra építették, és az új generáció is legalább ugyanilyen tágas lett belülről. Mindez a Combira is igaz, ami széltében-hosszában ugyanakkora, mint a szedán: 4,838 méter hosszú, 1,817 méter széles, és 2,761 méteres tengelytávú. Ráadásul valamivel magasabb, 1,51 méteres, igaz, az öt centi plusz alighanem a magas tetősínekből adódik. Az utastér akkora, hogy négy átlagos termetű felnőtt terpeszkedve utazhat benne – hasonlóan tágas belső valóban csak egy-két kategóriával feljebb jellemző – és az új csomagtartó is hatalmas, bár ránézésre nem látszik annak. A ferde hátsó ablak okozhatja az optikai csalódást, amire csak akkor derült fény, amikor indulásnál betettük a bőröndjeinket.

Számszerűen 633 literes a puttony, persze övvonalig pakolva, ami bőven átlagon felüli érték ebben a kategóriában – összehasonlításképpen a Passat Variant 605, a Ford Mondeo kombi 555, a puttonyos Opel Insignia 540 litert kínál – és mindezt ráadásul különösebb trükközés nélkül érték el. A csomagtartó oldalfala teljesen sík, és mögötte még méretes rekeszeket találunk az elsősegélycsomagnak és az akkumulátornak. Még a teljes méretű pótkerék helye is megvan a padló alatt. Ha viszont nagyobb tárgyakat szállítunk, a hátsó ülések is ledönthetők – persze 3:2 arányban, ahogy szokás – és ilyenkor 1865 liternyi motyót pakolhatunk a végig sík rakfelületre.

Különös, de annak ellenére, hogy a szedán legnagyobb újítása a kétféle módon nyitható hátsó ajtó, skodául a Twindoor, a kombin nincs hasonló. Az ablak nem nyitható külön, pedig az ötlet adta volna magát. Cserébe a jobban felszerelt változatok ötödik ajtaját motor nyitja-csukja, a csomagtér oldalában kivehető zseblámpát helyeztek el, a padló peremébe pedig síneket építettek elcsúsztatható fémfülekkel, így a kisebb csomagok a mellékelt hálóval egyszerűen rögzíthetők. Ugyanide masszív elválasztóelemek is beszerelhetők, amelyek nagyobb tárgyak elmozdulását is képesek megakadályozni.