Több a trágyánál

Csodát persze nem szabad várnunk egy Yaristól... bocsánat, Prius I-től. Dülöngél (újkorában azért ennél kicsit jobb volt, de már a típus korabeli tesztjeiben is úgy fordult elő a tengeri hajó hasonlata, mint szakácskönyvben a csipetnyi só), a kormánya visszaüt a bukkanókon, az első gumik hamar elveszítik a tapadásukat, és az orra meglehetősen bénán kifelé radíroz a kanyarból. Nem egy raliautó, ez tény, de aki arra veszi, amire igazán jó – városi autónak – annak megfelel.

Az ülés pedig sokkal jobb, mint ahogy az az emlékeimben szerepelt. Haha, itt van egy trükk. Medvének ugyanis nem véletlenül Medve a beceneve. Nem valami szilfid alkat. A Yaris... bocsánat, Prius I-ülés ugyanis nem más, mint egy magas, párnázott sámli, virslitestűeknek való, itatóvályút formázó háttámlával. Nos, Medve ezt az egészet egy sokkal kiterjedtebb, laposabb felületű alkalmatossággá formáztatta át egy kárpitossal. Alig látszik. Szuper lett, vajon miért nem eleve így kezdték Toyotáék? Aztán van még a kocsiban egy párnázott könyöklőemelő, valamint billenthető, kitolható Webasto-üvegtető is. Teljes a komfort, ez az autó így igazából sokkal jobb, mint eredeti állapotában.

A motor, a hajtáslánc priusos. Városban például kifejezetten idegnyugtató hatású, nincs az az idegesítő leállás-beindulás, mint a manapság népszerű start/stop rendszereknél. Feleslegesen nem megy a benzinmotor, dugóban kizárólag a zümmögő villany hátán araszolunk. Amikor menni kell, puhán kapcsolódik be Otto ereje, egyáltalán, minden nagyon finoman, kiszámítottan történik, egyfolytában van egy olyan érzésünk, mintha száz szolga figyelné, hogy jól érezzük-e magunkat. A hét alatt többször arra gondoltam, hogy nincs sok kényelmesebb módja a városi közlekedésnek, mint a priusozás, pedig volnának még ötleteim mindenféle meztelen Seychelles-szigeti szüzekkel telitömött gyaloghintókkal. És én is szeretem az S-Mercit.

Országúton azért már másik menüt tesz elénk a Prius. A dinamikával nincs semmi baj, a két motor együttesen 117 lóerőt tud, de csak elméletben. Gyakorlatban sosincs olyan, hogy egyszerre teljesítenének a maximumon. A nagyjából 90 lóerő körüli összteljesítmény megfelelő helyzetfelmérés mellett kint, a négysávoson is elég. Inkább a zaj a zavaró. Pályatempónál ugyanis már elég erősen dolgozik a benzinmotor, olyan, mint egy stréber diák, akit már a tanárnő is utál – "itt vagyok, tankérem, csinálom, tudom, tetszik-e hallani?" Hát hogyne tetszenék. Pláne előzéskor, na, olyankor kifejezetten idegesítő.

És – mint minden hibridnél – ahogy kifogy az akkuból a tartalék, a túlhajszolt benzinmotor miatt a fogyasztás is megnő. Aki hibrid autót rendszeres országúti használatra vesz, az a női vécében keresi a piszoárt. Vagy tudatos adócsaló, és csak azért van hibrid autója, hogy jó nagy batárja lehessen jó olcsón, és szmogriadó esetén is verethessen az Andrássyn százhússzal. Ezek a nagy hibridek – Lexus LS600h, RX450h, Cadillac Escalade hibrid, Merci S400 BlueHybrid amúgy is inkább az adókikerülésről, valamint a gyáraik számára a szén-dioxid kvóták teljesítéséről szólnak, hiszen aki igazán a szívén viseli a környezetet, és nem ámítja magát, az kicsi, könnyű, modern autót használ. Vagy kismotort, biciklit, ugye, ha nem jutna eszükbe.

Egyébként a Prius I-ben igen tágas hátul is a hely, bár az ülőlap alacsonyan van, három személy pedig csak elméletben fér be ide a karosszéria szélessége, jobban mondva, keskenysége miatt. A kocsinak egyfajta lesimított Thalia-look-ot kölcsönző csomagtartó az efféle puttonyosított ötajtósok között szerény méretűnek számít, de ha figyelembe veszem, hogy milyen sok akku lakik benne, nem is olyan kevés az a 390 liter. Mindenesetre annyi, amennyivel a ferdehátú kiskocsik tulajdonosai kifejezetten boldogok lennének.

No racsing, onli drájving – ha valaki ezt fejben tartja, meg persze elsősorban városba vesz ilyen autót, nehezen tud mellényúlni, mert másfél milla egy ilyen jól használható, megbízható kombóért nyolcévesen is kevés. De a Prius I-ben azért keletkezik hiányérzete az embernek bőven. Például vágyni kezd a Tip 67-flakonnál azért egy grádienssel jobb minőségű műanyagokra. Meg a hébe-hóba bekövetkező balatoni úton némi csendre. Meg aztán a múltkor is ott volt az a tíz jó kanyar Galyatetőre, mégis araszolni kellett, mert az első balos után hátul elhányta magát a kutya – szóval azért egy kis stabilitás, vezetési élmény nem ártana.

Nagyjából ezeket, meg egy rakás egyebet kap az ember a legújabb Priustól, a III-astól, amit szólóban nemrég már teszteltünk, meg volt már korábban bemutatója is. Ez egy más világ. Azaz ez mégis ugyanaz a világ. Nagyon fura, de beindítás (bocsánat, hibrid autókról lévén szó, helytállóbb a bekapcsolás) nélkül is hasonló az aurájuk. Talán a közös Toyota-szag (bár a régiben kicsit már halványodik), a piktogramokkal teli, középen elhelyezett energiaáramoltatási monitor, meg a fura far adja, vagy csak belelátom mindezt, nem tudom. De menet közben végképp megvan a genetikai rokonság.

Csakhogy az újban minden kábé öt decibellel halkabban történik, pályán inkább tízzel. És az újjal jó menni, igen, kanyarban is. És az újnak jobb az ülése – mint az eredeti Prius I-nek. Hogy Medve kitömött ülésénél jobb-e – nem mernék megesküdni. Meg persze a III-assal mindenféle üzemmód választható, egy kupicányival talán kisebb is a fogyasztás, és amikor Papp Tibivel gyorsultunk egy jóízűt a két autóval, akkor ő úgy húzott el tőlem az újjal, mintha még legalább egy villanymotor segítette volna az akcióban. Olyan orosz metrónyi villanymotorra gondolok.

De azért az új sem tökéletes. Például hátul fene kicsi benne a fejtér. No meg a toyotások hallgattak a publikumra, és a műszerfalhoz a II-es szériában lehetetlenül közel tett, majomtartást kikényszerítő kormányt megcsinálták kihúzhatósra. Azaz nem. Hát itt a bibi. Betolhatósra alakították át. Tehát a mostani legkülső helyzet az eddigi fixe, onnan csak messzebb tudja tolni magától a vezető. Vajon a jappok tényleg azt gondolják az európai emberekről, hogy majmok?

Ám a csend, az úttartás, a lenyűgöző, utópisztikus elegancia kárpótol ezért. És hiába telt el tizenkét év, a Prius tartja a helyét. Akkor is ez volt, most is ez a leghitelesebb hibrid autó. Hogy a lába nyomán nem teremnek százszorszépek, hiszen mégiscsak egy kőolajpusztító, szén-dioxidot és hőt eregető, veszélyes anyagokkal teli gépezet, az biztos. De legalább igazán próbálja. Igen, a régi is.